Amikor pár évvel ezelőtt – elnyomva addigi kényelmes énemet – mozogni kezdtem, néha bennem volt a félsz és nem mertem megtenni az első lépést az edzőterem felé. Nem a lelkesedésem vagy a motiváció hiányzott, hanem egy „mankó”, amivel könnyedén átléptem az ismeretlen hely ismeretlenségén. Mióta aktívan csinálom a blogot, már oldódott bennem ez, bár még a mai napig van olyan, hogy tanácstalanul állok, ha a recepciós nem magyarázza el mit merre találok.
A következő problémakört általában az adta, ha az ismerőseim sokadszorra mondták le különböző női, koholt vagy valós indokkal az edzéseket – amivel egyúttal az én kedvemet is elvették –, ezért úgy döntöttem, hogy az időm nagy részében egyedül fogok edzeni. Nem kell idő, helyszín és kedv tekintetében másokhoz igazodnom. Néha jól esik, ha valaki eljön velem, de már nincs összefüggés az én mozgásom és az ő kedve között. Együtt vagy külön jobb edzeni? Most titeket, olvasóimat kérdeztelek erről a témáról!
Kornél (39)
„Kerékpározni és futni általában egyedül szoktam, de olykor a barátokkal közösen megyünk mozogni. Máskor a lányaimmal is együtt szoktam tekerni, de mivel még kicsik, ilyenkor óvatosabb tempót diktálunk.”
Lídia (25)
„Jómagam, már több mint négy éve léptem be a sport világába. Az évek alatt próbáltam megtalálni a számomra legizgalmasabb edzésfajtát. Így van tapasztalatom több területen is: kickbox, futás, aerobick, gymstick, TRX, cross training illetve jelenleg egymagam próbálok felkészülni a visegrádi spártai futamra. A bevezetést a sport világába elsősorban a legjobb barátnőmnek köszönhetem, aki nélkül biztos, hogy nem próbáltam volna ki annak idején a kickboxot. Ezért is tartom fontosnak, hogy ha valaki a semmiből kezdi el űzni bármelyik edzésfajtát is, nagyon-nagyon sokat számít, ha van mellette valaki, aki bíztatja, legyen az akár a párja, a barátja vagy az edzője. Jobban preferálom, ha egymagam edzhetek, de ez nem jöhetett volna létre az elmúlt pár év tapasztalatai nélkül, melyekre leginkább csoportos edzések alatt tettem szert.
Mára tanultam annyit, hogy össze tudjak állítani magamnak egy edzéstervet. De, mivel senki sem tökéletes, így én sem, örömmel fogadom, ha időnként egy-egy TRX edzés erejéig a párom mellém áll és az esetleges hibáimra figyelmeztet, illetve ha tudom, hogy néz, tudom, hogy nem vagyok egyedül, s más is lát, az jobb teljesítményre ösztönöz. Alapvetően úgy állok hozzá, ha épp azért akarok edzeni, mert kicsit ki akarok kapcsolni, akkor azt mindenféleképp egyedül teszem, akár egy 5-6 km-es táv lefutásával, akár egy 60 perces TRX edzéssel. Viszont, ha a célom a saját teljesítményem növelése, akkor nem lényeges, hogy egyedül mozogjak, sőt, időnként jót is tesz mások jelenléte.”
Adri (36)
„Miért jutottam el oda, hogy a squash helyett inkább a rendszeres spinninget választom? Egy ideig a barátnőmmel jártam squash-ra, mivel amúgy ritkán találkoztunk, így egy idő után feltűnt, hogy egyre többet beszélgetünk játék közben. Mértem magam kütyükkel, 250-300 kalóriákat égettem egy alkalommal, ami elég alacsony edzéshatást jelent. Aztán egy alkalommal nemcsak az edzést, hanem az egész napomat kielemeztem, és kiderült, hogy az az időszak, amíg a metrótól gyalogoltam a squash teremhez, nagyobb edzéshatásúnak minősült. Soha többet nem mentem squash-ra: oda csak pasival vagy az ellenségeddel menj, barátnővel sosem. Így maradt a spinning, és 50 perc alatt a 470 kcal, azaz maximális edzéshatással. Szerintem az együtt edzés abban motivál arra, hogy megmozduljunk, de ha beállt a rend (vagy elég motiváló az, hogy kihasználjam a havi fitneszbérletem), akkor az egyedül edzés sokkal hatékonyabb, nem vesz el energiát és jobban tudok koncentrálni.”
Pillanatok alatt a tükör előtt terem minden nő az addigra már fullon lévő teremben: bemelegítés követi a kezdeti ámulást, amit (a kedvenc színemmel tarkított és a jól felszerelt) terem okoz. 
Bizony, lábujjhegyen guggolás különböző formában és módon, mindkét oldalunkra. Apropó itt kimondottan tetszik, hogy miközben folyik rólam a víz, még olyan testtájakra (mint például a csípőre, valamint a comb oldalsó részére) is edzünk, amikre más edzéseken ennyire specifikusan nem szoktunk. Az óra közben üvöltő, süvöltő hip-hop és party zenék azért emlékeztetnek arra, hogy nem egy balettársulat kezdő óráján veszek részt. Az edző olykor kijavít, de inkább szóban korrigál minket.
