Ezt a kényes kérdést több oldalról is meg lehet közelíteni. Egyrészről jónak találom, amikor ez edző kijavít, ha rosszul akarok egy gyakorlatot végrehajtani - hiszen a rossz beidegződésekből hosszútávon testi problémáim adódhatnak. Elvégre ő a tanult és profi ember, akiben megbízom és elhiszem, hogy tudása legjavát használva nyúl hozzám és igazítja minden mozdulatomat.
Másrészről előfordult olyan is, hogy egy (férfi) edző a csípőmet megfogta, miközben éppen hajoltam le vagy már úgy voltam - nem emlékszem pontosan. Egyszóval furcsa volt, hogy edzés közben mögöttem állt és szinte nekem támasztotta magát.
Szóval, hol húzódik a határ a magánszféra átlépése és a jóindulatú segíteni akarás között?
Rudas Anita, a Mobiledző
Ha 1-től 10-ig terjedő skálán kéne értékelnem, hogy mennyire vagyok "taperolós edző", valószínűleg 2-est, maximum 3-ast adnék magamnak. Ennek egyik oka az, hogy magánszemélyként sem vagyok az a nyomulós, aurába belépős típus, így furcsa is lenne, ha edzőként az lennék…