Ágóval akkor találkoztam először, amikor 2016 májusában egy barátnőjével eljött az első Blondie szigetelős edzésre. Miután körbefutottuk a Margitszigetet, kiderült, hogy az volt az első sziget köre. Ott még nem tudtam mennyire hatalmas dolog ez számára, de büszke voltam arra, hogy velünk tette meg először ezeket a kilométereket. Később a csapat állandó tagjává vált és alig telt el úgy alkalom, hogy ne érkezett volna meg kezdésre a zászlóshajójával, vagyis a férjével, Szilárddal. Ahhoz képest, hogy a két személyiség tűz és víz, de ennek ellenére nagyon is kiegészítik egymást az élet több területén, például a sportban.

Mindenek előtt avassuk be az olvasókat: mióta vagytok együtt és mennyire volt jelen az sport az életetekben korábban?

Sárik-Hermann Ágota: Tíz éve vagyunk együtt, három éve házasodtunk össze, anno még az egyetemen ismerkedtünk meg. Én egy multinál dolgozom, ülőmunkát végzek, a családom pedig tipikusan nem mozgó, ahol gyakoriak szív-és érrendszeri betegségek. Ha vidéken elmentél futni, mindenki hülyének nézett,  nem volt divat a sport, de ezzel szemben a kert megmunkálása . Mivel a szüleim – főleg apukám – egész nap nehéz fizikai munkát végeztek, utána általában már nem volt kedvük mozogni. A kötelező tesi órákon felül én sem sportoltam, bár voltak próbálkozásaim: felnőttként megfordultam egy spinning órán, kangooztam, kipróbáltam a bodyartot, de mindegyikre maximum két alkalommal mentem el, mert nem éreztem, hogy ezek lennének a testreszabott sportjaim. Harminc felé közeledve érezni kezdtem, hogy nem lesz jó, ha folyamatosan 8-10 órákat ülök egy helyben. A sikertelen próbálkozások közepette 2015-ben munkahelyet váltottam, ami már közelebb volt a lakhelyemhez, így rendszeresen sétáltam a munkába, de egy dekát sem fogytam, amitől teljesen ki voltam borulva.

Sárik Szilárd: Informatikusként dolgozom egy bankban, így az ülőmunka nálam is fenn áll. Még gyerekkoromban, apukám hatására kezdtem el mozogni, hamarabb tanultam meg a jégen közlekedni, mint görkorizni. A rendszeres mozgás családi program volt nálunk, az elbeszélések szerint szerettem triciklizni, az általános iskolában már kézilabdáztam is. Ágóval voltunk már közösen síelni, de korábban nem volt jellemező, hogy együtt mozogjunk. A munkába sétálás nekem is 2015 telén jött a képbe, hiszen ahogy egy nagy márka szlogenje is szól: nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet.

De Ágót nem olyan fából faragták, ezért a sétálás mellett sem hagyta abban a próbálkozásokat!

Ágó: Egy téli sétám alkalmával – ekkor már 85 kiló voltam a 165 centis magasságom mellett – akadt meg a szemem egy Curves termen. Azt követően kezdtem el oda járni, aminek köszönhetően 14 kilót fogytam. Mivel még nem szültem, az is motivál, hogy a jövőben a babakocsit fel tudjam vinni a harmadikra. A narancsbőr kevésbé izgatna azzal szemben, hogyha nehezemre esne a gyerekem után futni.

Annak ellenére, hogy nem mozogtatok korábban együtt, mostanra az edzések alappillérei vagytok, hogy alakult ez így?

Ágó: A barátnőim rágták a fülemet a közös futás miatt, de nem jött össze, így valahogy nagyon jókor talált be a Blondie szigetelős edzés. Gyűlölök futni, az a típus vagyok, akinek jellemezően 100 méter után szúr az oldala, rosszul van és arra gondol, hogy mikor állhat már meg végre. Szerintem nem is futok jól, ezért is volt hasznos, amikor Krisztián (Nádasi Krisztián, az edző – a szerk.) mondta hogyan rakjam a lábamat. Folyamatosan próbálgatom a határaimat és haladok. Akik azt hallják tőlem, hogy futok, mind le vannak döbbenve. Egy edzés után posztolt képhez még egy cuki kommentet is kaptunk a kollégámtól, miszerint kívül bájos kiscicák, belül kősziklák vagyunk. Nagyon örülök, hogy Szilárddal találtunk egy olyan mozgást, amibe én sem halok bele és ő is élvezi. Sőt, mostanában rendszeresen számon is kér, hogy járok-e edzeni. 

Ágó, kipróbáltál bármilyen diétát eddig?

Ágó: Húsz évesen próbálkoztam a szétválasztós diétával, sikerült is fogynom tíz kilót, de 1-2 év múlva ugyanott voltam. Tudni kell rólam, hogy nagyon ingerült vagyok éhesen, a gyümölcsnapon este már nem szólhatott hozzám a férjem.

Milyen hatással van rátok a közös mozgás?

Szilárd: Alapvetően nagyon jól hat ránk, sokat lendít a dolgon, hogy együtt indulunk el mozogni, bár én akkor is elmegyek görkorizni, ha nincs kedvem.

Ha kialakíthatnátok egy saját edzést, az milyen elemekből adódna össze?

Szilárd: Nem kötném gyakorlatokhoz, nekem sokkal fontosabb a jóleső fáradtság érzése, ami a mozgás után jelentkezik.

Ágó: Ebben egyetértek! Talán a spinningen érzékeltem azt, hogy az elején majd meghalok, de a 40. percnél végigfutott a hátamon a hideg; tudtam, hogy a nehezén túl vagyok és nincs messze a vége. Egy ideig Ausztriában dolgoztam. Az irodánkban egy ott dolgozó ötvenes férfi - aki mellesleg instruktor volt - a saját szakállára tartott gerinctornákat. Az órákon Flexibart is használt, ami nekem nagyon bejött. Ráadásul annyira jó volt, hogy az egész IT-szekciót képes volt odacsalni.

Felnéztek-e bárkire az elért sportsikereiért?

Ágó: Hosszú Katinkát követem a közösségi oldalain, volt rá példa, hogy azért mentem el reggel edzeni, mert láttam az instáján egy mozgásra biztató képet. A Michael Phelpsről készült reklámot pedig rengetegszer megnéztem, imádom az aláfestő zenéjét, egy időben rendszeresen hallgattam, mielőtt edzeni vagy gyalogolni indultam. 

Szilárd: Régen nagyon szerettem nézni az olyan extrém sportokat, mint a BMX, a görderszka és a görkori. Az egy egészen más világ, mivel a versenyzők elég keményen összezúzzák ott magukat. Engem motivál az akaratuk és az elszántságuk, hiszen azaz életük, hogy miután szó szerint a padlóra kerülnek, felállnak és újra visszamennek a rámpa tetejére.

Vannak kitűzött sportcéljaitok?

Szilárd: Mostanra már elég sokat fogytam, szeretnék már izmot is építeni, érdekelnek a saját testsúlyos edzések. Valami szervezettebb dolgot szeretnék, gondolkozom a kettlebellen, mert jókat hallottam róla.

Ágó: A súlyzós edzések szimpatikusak, kacérkodtam a BBG programmal is. Még nem kezdtem bele, mert számomra fontos, hogy egy edzőtől külső visszajelzést kapjak, hogy ne feltétlenül egy edzésterv sémát kövessek. 

Mi a legfőbb motivációtók akkor, ha nincs kedvetek edzeni?

Ágó: Nekem Szilárd. Amúgy mindig valami más, általában valamilyen zene, nemrég például egy autentikus cigány zenekar muzsikája indított utamra. A Curvesben minden századik edzésnél pólót kapunk, valamint havonta mérnek minket, ezek mind buzdítanak. Volt olyan hét, hogy hatszor mentem edzeni, annyira sikerült motiválnom magam.

Szilárd: Nekem általában nincs szükségem motivációra, csak addig nehéz elkezdeni, amíg neki nem indulok. Ha pedig már mozgok, hiába vagyok fáradt, tudom, hogy jó lesz.

Az edző ugyanúgy ember, hiába van rálátása az anatómiára és a metabolikus folyamatokra, ha a pszichés elképzeléseit és az álomképeit előrébb helyezi a tudásánál. A testképzavar olyan jelenség, amely a megfelelni akarásból indul és ha nem figyelnek rá oda, komoly testi és lelki problémát okozhat. Leirer Aliz testközelből szerezte meg ezt a tapasztalatot, mielőtt edző lett.

Hot iron edzőként mindennap találkozol olyan vendégekkel, akik elégedetlenek a saját testükkel. Ezt az érzést te is átélted, mégis mikor fordult át rossz irányba?

Tindézserkoromban nagyon elégedetlen voltam magammal, próbáltam tenni ellene, de sosem szántam rá magam igazán, inkább választottam a villámdiétákat és a könnyebb utakat, hogy ne kelljen teljesen életmódot váltanom. Nagyon zavart, hogy folyamatosan fogytam és híztam. Aztán a testnevelés tanárnőm elkezdett aerobic órákat tartani a suliban, az edzéseire járva kezdtem el én is mozogni, de tudtam, hogy diétáznom is kellene. Akkoriban egy barátnőmmel elmentem Soltvadkertre kirándulni, de csak később tűnt fel, hogy egész nap nem ettem semmit és mégsem voltam éhes utána. Ezt a tendenciát folytatni akartam, ezért ráálltam arra, hogy 2-3 óra után nem ettem semmit, emiatt végre elkezdtem fogyni. Jöttek a visszajelzések, jól éreztem magam, de egy idő után egyre többet akartam, és amikor elértem a kívánt szintet, már az sem volt elég. Tizenhét éves koromra a tudtom nélkül alakult ki bennem a testképzavar, a családom és a barátaim akkor már aggódtak értem, de én ragaszkodtam ehhez az életmódhoz.

Mikor történt meg a testi-lelki változás?

Amikor Csongrádról Budapestre kerültem az egyetem miatt, már kezdett kialakulni a rendszeresség az életemben, nem hajszoltam túl magam, hanem az egyensúlyt kerestem. A testképzavar megszűnésében az is sokat segített, hogy 18 évesen lett egy párkapcsolatom - itt le is szögezem, hogy a külvilág nagyon befolyásol mindenkit. Nekem egy külső lelki támasz kellett ahhoz, hogy felismerjem a problémámat. Szerencsém volt az akkori barátommal, de voltam már olyan párkapcsolatban is, ahol a másik fél nem tudott örülni a sikereimnek. A fordulópontot mégis az jelentette, amikor elvégeztem egy aerobic edző képzést. Azóta tisztában vagyok az anatómiával és a táplálkozástannal; tudom mi tesz jót a testemnek és a lelkemnek, a képzésen párszor a fejemhez is kaptam a táplálkozási részeknél. Már három éve vagyok tréner, másfél éve konditeremben is edzek. Az életmódomat akkor változtattam meg, amikor személyi edzőhöz kezdtem járni, akkor próbáltam ki a testépítést és a velejáró táplálkozást. Nem tartok versenydiétát, azóta viszont este is eszem, de módjával. Nem bírnám ki, ha egy életen keresztül minden finomat meg kellene vonnom magamtól, ugyanis édesszájú vagyok, ezért keresem az egészséges édességek alternatíváit.

Aki autodidakta módon az internetről, akár nulla motivációval vagy sokadik próbálkozásra vág bele egy diétába, hogyan kezdjen hozzá?

Senki nem szereti ha kibillentik a lelki egyensúlyából, érdemes apró lépésekkel elkezdeni a diétát, eleinte kevesebb szénhidrát fogyasztással, este kevesebb csipegetéssel. Nem kell egy előre leírt sémát követni, ha valaki látja az eredményeket, az előre fogja lendíteni őt. Ha például tudom, hogy holnap strandra megyek, kevesebbet eszek előtte, ezzel is helyet hagyok a lángosnak.

Mindennek van helye, csak mértékkel. Az életmódváltás lényege, amikor az illető olyat talál, amit évekig tud követni, de tudatosítania kell magában, hogy ez valamilyen szinten lemondással is jár. Aki igazán akar, az változtatni fog, hiszen az egész egyetlen nagy döntésen múlik, azonban a fejlődés folyamatát is ki kell élvezni.

A legfontosabb, hogy örülj minden apróságnak, ne a rosszra koncentrálj, hanem arra, hogy megcsináltad! Soha nem szabad önmagunkat lebecsülni, csak minden alkalommal felemelni.