Ez az év különleges volt számomra: immár harmadik éve tesztelem a sportokat, interjúvolom a motivátorokat és már több mint 100 mozgásformáról írtam cikket! Idén is összegyűjtöttem a számomra legemlékezetesebb eseményeket, a legkeményebb sportokat és az általatok legkedveltebb cikkeket.

Az év elejét a Komjádi uszoda medencéjében kezdtem, kötelekkel. Ajánlás útján ismertem meg az Aquawallgymet, csak elképzelni tudtam hogyan zajlik majd.  Elsőre úgy gondoltam, hogy nem lehet olyan nehéz, furcsán is néztem, amikor az edző 45 perces edzést javasolt. Hát ezért.

Az idei foci eb miatt nem is lett volna jobb alkalom ismét feléleszteni a (főként kapusként megszerzett) foci tudásomat. A fitfutball nem a poros focizásokról vagy a műfüves pályákról szól, hanem a technikákról és azok gyakorlásáról, mindezt egy fitneszteremben.

Nagyon szerencsés vagyok, amiért már egyre több különleges emberrel kerülhettem kapcsolatba, ami nagyrészt a blognak is köszönhető. A földet éppen bringával kerülő kettős egyike, Adorján kétszer is bejelentkezett, exkluzív, sajátos mondattal kívánta a legjobbakat nektek, olvasóknak, mesélt a különböző országok lakóiról, elmondta milyen buddhista kolostorban lakni és az euforikus mozgási élményét is megosztotta velem.

Egy edző őszintén vállalta a véleményét a testképzavarról és a saját történetét is elmesélte. Míg két másik azt boncolgatta, mennyire lehet vagy illik taperolni a vendégeket az edzés során. Tudod kitől származik ez az idézet? "Dobj le pár kilót, izmosodj és érezd jól magad." Ágh Csaba válaszaiból megtudhatod.

Ami a menő és exkluzív edzéseket illeti, sportbloggerként ebben sem illik lemaradnom, éppen ezért nyáron (pont nyáron) kipróbáltam az izzasztó, ám sokak által nagyon dicsért infrabiciklit is. Ez volt az én benyomásom. Ütöttem és rúgtam sok-sok bpm-es zenére a Kamibo órán, de az év folyamán egyszer még a Földanyával is összespanoltam.

Aki elegendő motivációra vagy egy szép történetre vágyik, annak mindennap el kellene olvasnia a kétszeres tüdőtranszplantáción átesett, de sportolni és élni akaró Anna történetét! Ugyancsak kiemelt helyet érdemel a bemutatott történeteim között Réka, a RobotGirl, akinél nem állt meg az élet annak ellenére, hogy el balesetben elveszítette az egyik lábát, ő akkor is futni akar és fog is.

A karácsonyi nagy kajálások és pihenések mellett talán a mozgás az utolsó, ami eszünkbe jut. Nincs is ezzel baj, hiszen az egész éves munkát sokunknak rituális semmittevéssel esik jól kipihenni. Ha azonban igényed van rá, vagy picit rákészülnél az újévi fogadalmadra, némi sportot beiktathatsz az ejtőzés mellé.

Nádasi Krisztián, személyi edző, a funkcionális köredzések ásza

Karácsonykor mi magyarok hajlamosak vagyunk elfeledkezni az ünnepi asztalnál arról, hogy van még holnap is. Mert meg kell kóstolni a nyolcadik fajta süteményt - ami mindig csak egy falatka -, a két szelet bejgli és a fáról elcsent szaloncukor meg függelék között. De enni kell mind a három levesből, meg a hatodik főételből is, ugye. Edzőként sokszor hangoztatom az étkezés fontosságát az alakformálás szempontjából. Karácsonyra tekintettel azonban ennek kiváltképp jelentősége van. A túlevésnek a szervezetet ért hatalmas sokk mellett az a másik eredménye, hogy bizony napok alatt érezhetjük az olykor alvásba, vagy asztal mellőli pihenésbe torkolló evés hatását a ruháinkon, vagy a tükörben is. A fő tanácsom az lenne, ami általánosan is igaz: együnk lassabban és kevesebbet. Ha tényleg mindent meg akarunk kóstolni, akkor meg pláne kevesebbet.

Az igazán elszántak találnak karácsonykor - vagy a két ünnep között - is nyitva tartó termeket és vannak elvetemült edzők is, akik alig várják, hogy becsekkolj az órájukra.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy a szeretet ünnepén nem baj, ha tényleg engedünk egy kicsit az egész éves hajtásból és alternatív mozgásformák felé tolódunk. Például, ha a terem helyett inkább a szabadban sétálunk, vagy kirándulunk egyet - akár családostul. Vagy ha már együtt a család, nézzünk meg egy felnőtt játszóteret. Ha semmi esetre sem akarunk az otthon fenyőfa illatú melegéből kimozdulni, de vágyunk egy kis mozgásra, akkor szerezzünk egy-két flakont (vagy megpakolt ételhordót), ami jó lesz súlynak és végezzünk egyszerű, saját testsúlyos gyakorlatokat, mint guggolás, fekvőtámasz, karhajlítás, szökdelés, plank, stb.

Posta Renáta életmód tanácsadóként már évek óta a paleolit táplálkozás híve és a cukor lelkes mellőzője. Korábban ő is azok közé tartozott, akik egy multiban dolgozva, a sok teendő közepette két-három óránként esznek valamit, ám a szervezete idővel jelezte, hogy nem jó úton jár. Első kézből kaptam választ arra, hogy valóban ki lehet-e védeni a falási rohamokat és hogy miként lehet ellenállni a cukornak.

Amióta a paleolit étrendet követed, többek között szénhidrátot sem fogyasztasz. Mit tapasztaltál meg magadon először a megvonás után?

Szénhidrát nélkül stabilabbá vált az energia-, az inzulin- és a vércukorszintem. Az étrendemet átalakítottam fehérjedússá, mellette elegendő zsiradékot fogyasztok, ezekből nyerem az energiát és az erőt a sporthoz. A paleós életvitelem alatt még nem voltam olyan edzésen, amit ne bírtam volna végigcsinálni. Az edzőtermekben a legkárosabb dolognak a szőlőcukrot tartom. Gyakori helyzet, hogyha valaki elmegy egy - nem extrém módon megterhelő - órára edzeni, már harminc perc eltelte után körbejár az edző cukrot kínálva. Na, ettől teljesen kivagyok! A cél a zsírégetés lenne, nem a szervezet cukor általi felpörgetése, ezt sosem értettem igazán.

A paleónak köszönhetően az abszolút cukorellenesek táborába tartozol.

A cukorról nagyon határozott véleményem van. Nem értem például, miért van az energiaszeletekben, amikor egy brutális energiaforrás. Persze sokkal egyszerűbb betolni egy szeletet, mint harmonikus életmódot folytatni - gondolok itt a nyolc óra alvásra, a konfliktusok megoldására, az ideális munkakörnyezetre, és persze az egészséges táplálkozásra. Fokozottabb helyzetekben mindig kell, ami feldob, de a cukor egy drog! Ha rászoktatjuk a szervezetünket, utána már nem tudjuk elengedni, rákapunk és ez könnyen függőséggé alakul át.

A cukorra nincs szüksége a szervezetnek, de általa bármilyen élelmiszeripari termék finomabb és eladhatóbb lesz. Emellett még íztompító hatása is van, aki le akar állni vele, annak legalább két hét kell a kitisztuláshoz. Ez az idő vízválasztó, nem a csodát kell várni, csak türelemmel, alázattal végigcsinálni, és akkor rendbe jön a szervezetünk.

Sebestyén Tamás, a KissLife Fitness szakmai vezetője otthonosan mozog a személyi edzés világában, találkozott már érdekes helyzetekkel is. Megkértem, hogy mondja el, miért is érdemes és jobb életbiztosítás a villámdiéták, az önsanyargatás és a beesett bokával való egyedüli futás helyett inkább egy szakemberre, másnéven személyi edzőre bízni magunkat hosszútávon.

Személyre szabottság

Rengetegszer találkozom olyan esetekkel, amikor az emberek letöltenek egy edzéstervsablont és azt csinálják, mondván másnak is bevált. Ilyenkor csak egyet felejtenek el:

mindannyiunknak más testalkati adottságai vannak, különböző a sportmúltunk, egyesek fizikai, mások irodai munkát végeznek, éppen ezért másként alakul az izomrendszerük is.

Ha letöltesz egy edzéstervet, az lehet, hogy száz emberből pont neked beválik, másban viszont kárt tesz. Az egyik tanítványom úgy jött el élete első edzésére, hogy hozott egy képet magával az egyik híres amerikai banda kigyúrt énekeséről (nem kevés szteroid segíthette elő a kívánt forma elérését, de ezt laikusként kevesen tudják megállapítani). Kijelentette, hogy ő így akar kinézni, de utál sportolni, számára nem jelent örömet a mozgás. Hosszas munka után már elmondhatom, hogy közel áll ahhoz, hogy igazán megszeresse a sportot és az átalakult teste miatt sok pozitív visszajelzést kap a külvilágtól is (és persze már nem akar annyira kigyúrt lenni).

Folyamatos nyomon követés és visszacsatolás

Nehéz rájönni a rizikófaktorokra visszacsatolás nélkül, hiszen legtöbbször azt hisszük jól csinálunk valamit, miközben nem. A személyi edző folyamatosan edzésnaplót vezet, nyomon követi a fejlődést. Találkoztam már olyan esettel is, amikor a tanítvány szépen fejlődött, de egy idő után megállt ez a tendencia. Kiderült, hogy korábban elment túrázni, rosszul lépett, ezért a bokájával már másképpen tudott edzeni. Mikor ez kiderült, elkezdtünk a problémájával foglalkozni, így tovább folytatódhatott a fejlődése. Ha ez nem derül ki, abba is hagyhatta volna a rendszeres mozgást.

Akkor is motivál, ha mélyen vagy

A motiváció nagyon ingadozó tényező az embereknél. A könnyebbik eset, ha az illetőnek van belső motivációja, magáért csinálja és mindent megtesz az eredmény érdekében. Ez a sportolói fejjel való gondolkodás csupán az esetek 5 százalékát teszi ki! Az emberek nagyrésze általában külső motivációval rendelkezik (család, barátok, férfi-női ideál, megfelelési kényszer). Ez nem tartós dolog, mindig vannak mélypontok, ilyenkor az edzőnek kemény motivátori szerepet kell betöltenie, okosan kommunikálnia és felébresztenie a tanítvány belső motivációját, ezáltal könnyebben fejlődik, mintha önmagát motiválná. Egy jó szakember mindig tudja kihez hogyan kell szólnia: lehet, hogy van olyan vendég, akivel beszélgetni kell, másnak leordítani a fejét. Mindenkinek más a kommunikációs csatornája.

Villám módszerekkel eredménytelen az út

A cél elérésének leghatékonyabb módja - még ha rövidtávon költségesnek is tűnik - egy jó szakember. Edzéstervet bárhonnan le lehet tölteni, akárcsak étkezési iránymutatást, Youtube videókat; több idő kell hozzá, hogy azt tökéletesen megtanuljuk, ellenben ha ott van egy szakember, aki figyeli a tanítványt, a légzéstechnikáját és közben motiválja, tanácsot ad és étrendet ír neki, az úgy bőven megéri. Hosszútávon személyi edző nélkül is ugyanott tarthatunk anyagilag: aki le akar fogyni, használhat csoda edzésterveket, csodagépeket, villámdiétát, olcsó és megfizethető dolgokat, amikkel elpazarolja az idejét, a pénzét és nem kerül sokkal közelebb a céljához. Ezzel szemben, amikor elmegy egy jó edzőhöz (még ha soknak is tűnik elsőre), biztos lehet abban, hogy megéri majd neki. Nem mindegy, hogy azt a napi 1-1,5 órát fölöslegesen, egy ismeretlen forrásból szerzett edzéstervvel vagy valóban hatékonyan tölti el. Az edzés alatt a hatékonyság maximalizálása érdekében elengedhetetlen a megfelelő koncentráció is.

Megelőzheted a sérüléseket

A prevenció szó sokak számára ismeretlen, legtöbben csak a rehabilitációt ismerik, aminek a végkimeneteleként a sérülés előtti állapotot kellene visszaállítani, ez hosszadalmas folyamat. Sokkal könnyebb lenne preventív szemlélet szerint előre gondolkodni és ennek megfelelően felépíteni egy edzéstervet, hogy megelőzhető legyen a sérülés. A sérülés olyan, mintha összetörnénk egy autót: kicserélünk rajta mindent, de nem lesz már ugyanolyan, mint azelőtt és sosem fog ugyanannyit érni. Használati tárgyból tudunk venni másikat, de az izmokkal, ízületekkel nem ez a helyzet. A sportolóknál is azt látom, hogy Magyarországon még gyerekcipőben jár a prevenció, az élsportban is inkább a rehabilitációval foglalkoznak.

Sokan elfelejtik, hogy nem az a legdrágább sportoló, akinek a legtöbb a fizetése, hanem az, aki a kispadon ül, mert sérült.

Lelkitámasz

Amennyiben egy megfelelő empátiával rendelkező személyi edző felismeri a tanítványa lelkiállapotát, hozzá tudja igazítani az edzést, így annak terápiás hatása is lehet. Sok edző erre nem figyel, pedig egy a hosszútávú edzésmunkának az empátia az alapja. Az előre megírt edzéstervet rengeteg minden befolyásolhatja, az aktuális napi edzéseket a fizikai- és lelkiállapothoz kell alakítani. Fel kell mérni, hogy mennyire valós a probléma: valóban nagy a baj vagy csak hisztiről van szó. Szerencsére nem csak én látom így. A teremben, ahol dolgozom, a megfelelő kommunikáció és az empátia egy elvárt, általános szemléletmód, amit belső képzésekkel fejlesztünk is. Ugyanakkor ez egy munkakapcsolat, valamilyen szinten meg kell tartani a három lépés távolságot, figyelni kell, hogy ne essünk át a ló túloldalára és ne kerüljünk túl közvetlen kapcsolatba, főleg az ellenkező neműek esetében.

Osváth Ricsi története olyan, amit sokszor a filmekben is látunk: volt egy szenvedélye, a vívás, amit egy komoly sérülés miatt hagyott abba, majd egy teljesen más úton járt, de az élet mégis visszaterelte őt az eredeti kiindulásba - csak más felállásban. Ennek köszönheti, hogy a londoni és a riói paralimpián is képviselhette Magyarországot egy kerekes székben: mindkétszer éremmel jött haza!

A Szatmárnémetiben született Osváth Richárd már kilenc éves korában elkezdett vívni - emellett pár hónapig focizott is. Végül csak maradt a vívásnál és az edzőnője bíztatására a szülei elkezdték neki erőltetni a sportot: így nyerte meg a gyerekbajnokságot, volt balkán bajnok és életét onnantól fogva végigkísérte a vívás.

"2004-ben, első éves egyetemista koromban, focizás közben szereztem egy porcsérülést Nagyváradon. Megműtöttek, majd még egy évig vívtam annak ellenére, hogy nem volt gyors a felépülésem. A szakemberek mutattak pár gyakorlatot, azokat csinálgattam, de így sem lett egészséges a térdem. Pár hónappal később jött a junior világbajnokság, ami után már többször is megműtöttek. 2006 augusztusában újra ráestem a térdemre, amitől elfertőződött. 2009-ben ismét jelentkezett a fertőzés, ami után teljesen megmerevedett a jobb térdem, mert összeforrt benne két csont. Szó esett a protézisről is, de egyrészt addigra már sok műtéten voltam túl, másrészt nem is garantálták, hogy befogadja a szervezetem, ezért inkább kihagytam a lehetőséget" - meséli Ricsi zanzásítva azt az időszakot.