Rajt:
Valamikor 2010 környékén egyszer kipróbáltam a Hot Iron-t. Különösebb izomláz nélkül, alig meggyőzve mentem haza és azóta pihentettem a témát. Hol volt a bibi? A Hot Iron 1-et próbáltam ki, kis súlyokkal, ami az akkori edzettségi szintemnél megegyezett az otthoni felmosásra fordított energiával. A sportág Németországból indult el és három szintje van: Hot Iron 1, Hot Iron 2 és a Hot Iron cross. Ezúttal a Hot Iron 2 edzésen vettem részt!
Impressziók:
A zuglói vasútállomáshoz közeli épület tetején nagy betűkkel virít az Echo TV és az F1 Fitness Club hirdetési táblája: tehát jó helyen vagyok és épp találok előtte szabad parkolót is. A földszinten, közvetlen a porta mellett található a terem. Belépve a bejáratnál elhelyezett kanapékon egy traccs parti közepére toppanok be. Korábbi írásaimban is említettem a recepciós lányokat, így most sem teszek kivételt: kedves, mosolygós, segítőkész lány dolgozik itt, aki iratot kér letétnek az öltözőkulcsért. Az öltöző rendezett, itt máris találkozom a Hot Iron oktatóval, Alizzal, aki egy cserfes, vidám és lelkes lány. Egyből el is kezdem faggatni: Mire számíthatok? Hányan leszünk az órán?
Már a terem ajtaja előtt állunk, amikor hirtelen kinyílik, és megkönnyebbült arccal özönlenek ki rajta a Kangoo óra résztvevői. Belépek a Hot Iron színhelyére: a falak élénkzöld és lila színűek (nekem már nyerő!), szemben egy egész falat elfoglaló tükörsor, balra tőlem a szomszédos funkcionális terem férfi-női sziluettjeit látjuk a homályos üveg ablakon keresztül – hmm, A szomszéd férfija mindig zöldebb?
Még kezdés előtt felszerelkezem a sportkiegészítőkkel, Aliz előzetes útbaigazítása alapján a menüm: súlyzórúd, step pad és a 2 x 1,25 és a 2x 2,5 kg-os „súlyaim”.
Kezdésnek bemelegítünk, majd pár perc után már a rudat is felkapjuk hozzá.
Statikus támasz |
Fotó: Lindmayer Zsolt