Ezúttal Ágh Csaba, a nagy szakmai tudással rendelkező edző (és szerintem Magyarország egyik legjobb sport szakembere) mesél a 'No pain no gain' elvén alapuló elméletről.
Fájdalom nélkül nincs növekedés! Csak az erősek maradnak állva! Küzdelem az utolsó leheletig! Soha ne add fel! Vagányul hangzanak, igaz? Szerintem is ;) Annyit azonban hozzá kell tennem, hogy nem mindenkinek és nem minden esetben.
Nem tudom miért, de az emberek a saját testüket elnyűhetetlennek tartják, pedig nem az. Csak természetes, hogy működik, és a nap 24 órájában a rendelkezésünkre áll. Még…
Nézzünk egy példát! Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy autót. Mi lenne azzal a motorral (szív), amelyiket folyamatosan maximális fordulatszámon pörgetsz? Vagy mondjuk, egy benzinesbe dieselt tankolsz (nem megfelelő táplálkozás)? Mi történne azzal a csapággyal (ízületek), amelyeket soha nem zsíroznának át (táplálkozás, ásványi anyagok, nyomelemek, bemelegítés edzés előtt)? Mi lenne azzal a kézifékkel, amelyet mindig behúzva tartanak (izmok, ínak lazítása), de úgy akarna a sofőr döngetni az autópályán? Tudom, hogy tudod a válaszokat.
A gondolkodásmódod és az edzéshez való hozzáállásod ugyanígy működik.
Hadd meséljek el egy történetet. Él egy Kyokushin karate mester, aki rajong harcművészete stílusáért és szellemiségéért. Ugyanakkor látta, tapasztalta, hogy a „menj el a végsőkig” elve valahol tévút. Nem lehet normális dolog, hogy fiatal versenyzők tönkrement ízületekkel és rengeteg sérüléssel küzdenek abban az életkorban, amikor még javában aktívnak kellene lenniük. Rengeteget gondolkodott, míg végül megtalálta a megoldást. Változás kell. Gyökeres.
Minden harcművészet alapja valahol a hadviselésben keresendő. Katonák alkották katonáknak, hogy megvédjék értékeiket, kultúrájukat – akár az életük árán is. Háború idején nincs ezzel semmi baj, hiszen valóban egy csata sorsa múlhat azon, ki mit tesz meg, mit képes feláldozni a győzelemért. A civil életben azonban ez egy rossz megközelítés, hiszen olyan terheléseket vállalnak be emberek megfelelő felkészülés nélkül, amelynek semmilyen pozitív hozadéka nincs. Csak a sérülés, az értelmetlen fájdalom, amely mesterről tanítványra száll. A semmiért.
A mester elhatározásra jutott, és kiállt a többi nagymester elé, feltárta gondolatait. Nem titok, volt benne félelem, de a változás szükségességének kényszere erősebb volt. El tudod képzelni, milyen nehéz döntés ez egy tekintélyelvű világban, ahol a nagymester szavait nem lehet megkérdőjelezni? Alapjaiban rázott meg dogmákat annak érdekében, hogy hű maradjon választott stílusához és szolgálhassa azt. Nem is tudom, ki volt jobban meglepve. Ott álltak a világ minden tájáról a több danos mesterek, és hallgatták az indokokat, az érveléseket. Nagyon büszke voltam a barátomra.
Az előadást követően olyan edzésmódszereket és eszközöket próbáltak ki, amelyek köszönő viszonyban sem voltak a tradíciókkal. A hallgatóság tagjai felismerték azonban, hogy a segítségükkel át tudják adni a sérülésmentes edzés tudását a jövő generációinak. Értelmetlen fájdalom nélkül.
Mi a történet tanulsága? Aki hagyja, hogy az edzéseinek a célját és nehézségét pusztán a hangzatos jelszavak irányítsák, az tévúton jár. A célok jelölik ki az irányt, semmi más. A célok határozzák meg az eszközöket és a módszereket.
Az edzés közbeni fájdalom önmagában nem jelent semmit, csak azt, hogy valamit rosszul csinálsz. Végezz értelmes munkát, az üres jelszavakat pedig hagyd másra.
