A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
A Facebook oldalamon kaptam egy levelet Marcitól, akivel később beszélgetésbe kezdtünk. Mesterségének címere: edző, munkakörének velejárója a DBands. Végül a Sport11-ben kötöttem ki és megtudtam miről is szól ez az óra.
Ahogy én láttam:
A történetünk egy hideg téli estén kezdődik. A Kánai útnál lévő sportkomplexum egyszerűen hatalmas, így percekig sétálunk, mire megtaláljuk a főbejáratot. A főrecepción eligazítanak minket, az első emeletre kell mennünk a fitneszteremhez.
Ott már a konditerem recepciósa informál, hogy mit merre találok és miután a kulcsit is odaadja, betűzök az öltözőbe. A helyiség tiszta, a szekrények nem a legnagyobbak, de elférnek a dolgaim. Öltözőből ki, jobbra fordulás, le a lépcsőn, majd ott ismét egy balos – ha jobbra mennék, gyúrásba torkollna a dolog, mivel ott a konditermi rész van.
A nem ugri-bugrira épülő óra perceken belül kezdődik, közben befut az edzőnk is, aki már elsőre szimpatikus (és magas). Egy könnyed „Átmozgatom a testemet, mert az jó lesz neki”-típusú melegítés után jöhet a tematikus részekre bontott óra.
Miután az első percekben eléggé átmelegedtem, itt az ideje annak, hogy az óra névadóját, a Dbands-et magamra csatoljam – persze segítséggel, ugyanis még azt is elmagyarázza az edző, nem dob egyből a mély vízbe.
Jó edző létére a törzserősítésről ő sem feledkezik meg, nagy hangsúlyt fektet rá! Sőt, nem rest guggolásból felugrást és step padot is bevetni a lefárasztás érdekében. Másnap éreztem is a törzsizmaimat és a guggolásból felugrás miatt a combjaimban is volt egy kis izomlázam.
Pontosan mit tud az eszköz?
„A DBands egy térd fölé csatolható, orvosi szilikonnal megerősített pánt, mely elöl és hátul 1-1 gumikötéllel kapcsolja össze a két lábat. Az eszközt kezdetben az élsportban használták a gyorsaság, a dinamika és a robbanékonyság fejlesztésére, azonban hamar rájöttek, hogy alakformáló hatása elkerülhetetlen: kiválóan alkalmas a kritikus területek (comb-has-popsi) formázására” – mondta az edző, Berkes Márton.
Ami fontos:
(Mindig plusz pont, ha egy edző megkérdezi az esetleges sérüléseimet.)
Az edző szavaival élve: „A DBands a mozgásláncba beépülve együtt mozog a felhasználóval, így a tér bármely pontjába történő elmozdulás során mindig részt vesz a munkában, nem csúszik el - szemben a lábra húzható egyszerűbb gumiszalagos ellenállásokkal. Nagyon jól használható más funkcionális eszközökkel együtt (pl. TRX), ezáltal új szintre emelhető az edzések intenzitása és hatása.”
Adorján júniusban indult el, hogy megkerülje a Földet egy barátjával – két keréken. Legutóbbi bejelentkezése után most ismét hallunk felőle: kiderül hogyan érzik magukat oltások nélkül, általában hol hajtják álomra a fejüket és hogy másképp csinálna-e valamit, ha ismét elindulna világot látni.
Hány országban jártatok eddig Földkerülő utatok során?
Tizenhárom országban bringáztunk ezidáig, miután elhagytuk Magyarországot. Még pedig: Szerbia, Bulgária, Törökország, Grúzia, Örményország, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tadzsikisztán, Kirgizisztán, Kina, Pakisztán, India.
Melyik volt az eddigi kalandjaitok közül a legkiemelkedőbb - bármilyen tekintetben?
Elsőre a Pamír-fennsík ugrott be, ami Tadzsikisztánban található. 21 napig bringáztunk 3-4 ezer méter magasan fekvő, lélegzetelállítóan szép tájakon, ember által ritkán lakott területeken, miközben küzdenünk kellett az oxigénhiánnyal, a hóval, a faggyal és a szegényes étrenddel. A legmagasabb pont, ahol biciklivel áttekertünk 4655 méter volt, és egyszer sátraztunk úgy, hogy kint -10 Celsius fokot mutatott a hőmérőm.
Mi volt a legnagyobb tanítás, amit az úttól kaptál?
Ez az én kérdésem! :) Emellett elgondolkodtató. A rendszeres fizikai és mentális kihívás által lelkileg megerősödtem, növekedett az önértékelésen és az önbizalmam. Az önértékelés pedig a boldogság egyik alappillére. Tehát az utazás megerősít és felszabadít. Érdekes…
Ha visszamennénk ahhoz a júniusi naphoz, amikor elindultatok, szerinted ismét vállalkoznál az útra, esetleg valamit máshogy csinálnál, vinnél magaddal más dolgokat is?
Persze, ismét elindulnék! Fantasztikus ez az utazás, olyan mint egy gyönyörű, színes költemény. Mindenem megvan, ugyanazt vinném, ami most nálam van.
Már korábban is említetted, hogy mindketten oltások nélkül indultatok útnak. Azóta előfordult, hogylegyengültetek vagy betegek lettetek?
Nekem egyszer fájt a torkom a Pamírban, Ádámot a hasmenés támadta meg. December közepén érkeztünk Indiába, csapvizet iszunk és utcai étkezdében szoktunk kajálni. Az egészségi állapotunk kirobbanóan remek és ilyen is marad!
Mi a helyzet az alvással? Mindennap máshol hajtjátok álomra a fejeteket, ahogy puffan alapon?
Nagyjából igen. Amikor elindulunk reggel, még nem tudjuk hol fogunk aludni este.
Ahogy az öreg Herakleitosz mondta: "A világon egyetlen dolog állandó: a változás."
Időnként meg szoktunk állni pár napra, hogy pihenjünk és feldolgozzuk a sok-sok csodát, történést, amit megtapasztalunk. Sajnos néha a vízumok beszerzése miatt is meg kell állnunk.
Milyen kultúrákkal ismerkedtetek meg eddig?
Összefoglalom a számomra érdekes társadalmi szokásokat, tudást, művészeteket, vélekedést. Úgy köszönnek meg valamit a muszlimok, hogy a jobb kezüket a szívükre teszik és kicsit meghajolnak. Tetszettek a sziklába vájt gyönyörű templomok és barlangok a törökországi Kappadókiában. Türkmenisztánban nagyon szép, színes ruhákat hordanak a nők, Iránban hatalmas mecsetek vannak. Az ottani lakosok sajnálják (érthető módon), hogy a nyugati média lejáratja őket, terrorista országnak állítják be, pedig pont az ellenkezője igaz: sokat tanulhatnánk tőlük barátságról, vendégszeretetről, - ugyanez igaz Pakisztánra is. Iránban és Türkmenisztánban is népszerű a Modern Talking.
Tadzsikisztánban a Pamíron pedig tehéntrágyával fűtenek. A muszlimok iszlám bankrendszert használnak, aminek alapvető elve, hogy a profitot és a veszteséget meg kell osztani, valamint tilos a „riba”, azaz a kamat. Kínában birkaherét és birkaagyvelőt is lehet kapni a piacon.
Pakisztánban kifejezetten boldogak és menők az emberek. Hosszúszárú pólót hordanak és guggolva pisilnek a férfiak (és heteró beállítottságuk mellett is kézen fogva közlekednek). Ugye emlékszünk, hogy oviban, alsóban mi is így jártunk osztálytársainkkal és barátainkkal? Nagyon érdekes és intenzív agymosást kaptunk anno, miszerint két férfi ha kézenfogva közlekedik csak homi lehet. Pedig szerintem a szeretet és bizalom egy kifejezése. Eleinte nekem is furcsa szokásnak tűnt, mára már megértettem. Ádámmal, a társammal mindenesetre nem járunk kézenfogva. :)
India nagyon színes ország, van minden. Jellemzően hindu vallásúak az emberek, mindenfelé templomokat és oltárokat építenek isteneik tiszteletére, sok helyen mezítláb járnak az emberek.
Hogyan bírják a bringáitok a kiképzést?
Hűséges paripáink remekül helytálltak eddigi utazásunk során. Jól bírják a gyűrődést, csak kisebb szervízelésekre volt idáig szükségük.
Ennyi idő elteltével már furcsa, ha pár napig nem ültök a bringán vagy inkább üdítő hatással bír?
Nem furcsa, időközönként meg szoktunk állni pihenni, vagy épp vízumot intézni. Továbbra is imádok bringázni, a napokban szupertisztára mostam Zümit, mindent beállítottam rajta, aztán döngettem vele egyet a városban, bírtam. Ja és mivel spéci gearboxos, szíjhajtásos biciklink van, mindenki érdeklődéssel fogadja. Néha már-már szupersztárokként kezelnek minket.
Mennyire sikerül tartanod a speciális étrendedet? Előfordult, hogy húst is ettél?
Nyers vegánként indultam útnak, az út során azonban ezt nem tudtam tartani. A gyümölcsök sokszor drágák vagy elérhetetlenek voltak, ezért tejterméket, tojást is fogyasztottam. A testi/lelki megpróbáltatások miatt először lefogytam, aztán meghíztam. Indiában olcsó a gyümölcs, plusz olvastam egy fantasztikus könyvet, a világbéke étrendet, emiatt újra vegán étrendet tolok és szeretném is tartani.
Hol ünnepeltétek a karácsonyt és a szilvesztert, hogyan telt?
A karácsony megamenőre sikerült, köszönhetően egy Puskar nevű indiai városnak, ahová "véletlenül" kerültünk. A kisváros arról híres, hogy ezer templom található itt és egy varázstó. Templomokban és ashramokban jártunk, szép és különleges szertartásokat csináltunk, doboltunk, énekeltünk, az ott töltött öt nap alatt teljesen feltöltődtünk. Internet is volt a szállásunkon, így a családdal is együtt voltunk interurbán. Szilveszter este pedig már 11 körül aludtunk.
Mennyit tudtok a külvilággal kommunikálni?
Változó, egy-két heti rendszerességgel szoktunk csetelni, skypeolni, videofonálni.
Mi a helyzet a honvággyal?
Ez nagyon jó kérdés. Az első pár hónapban gyakrabban rámtört, mint mostanában. Nagyon fel tud tölteni, ha tudok beszélni anyukámmal, a tesóimmal és a barátaimmal. Egy tartalmas beszélgetés után nincs emelkedő, ami akadályként mutatkozna előttem. Ami még érdekes, hogy mióta földrajzilag eltávolodtam a szeretteimtől, mélyebb és nyitottabb a kapcsolatunk.
Mit üzensz a blog olvasóinak?
TV, rádió, média, főnök, politikus, szülők, szomszédok, munkatársak. Mindenhonnan kapjuk az ívet, hogy mit csináljunk, hogyan viselkedjünk. Így aztán jól összezavarodunk, és elhagyjuk a pályát. Nincs többé “go with a flow”, nincs full power. Rendszeres időközönként vonuljatok el a természetbe valahová (tó, fák, hegyek, stb.), és maradjatok ott lehetőség szerint akár több napig, hogy lecsillapodhasson a belső zavar, így önmagatokra találhattok és feltöltődhettek! Nagyon megéri! :)
Év elején kerültem közel ehhez a betegséghez, pontosabban a megismeréséhez – addig nem volt napirenden nálam a mellrák. Pontosabban idén volt alkalmam olyan embereket megismerni, akik már átvészelték ezt a betegséget, sőt, futottam is a színeikben. Egy kedves, egykor érintett ismerősömtől kaptam a meghívást arra az órára, ahol kifejezetten a mellrákkal műtött nők számára kialakított program mozgásait végzik. Mint kívülálló, nem érintett – és mostanra sportmúlttal rendelkező – egyén kíváncsi voltam a tematikára és arra is, hogy milyen benyomásokat kelt bennem a speciális edzés, ezért belebújtam a szerepbe egy óra erejéig.
Ahogy én láttam:
Véééégre!
Nem bunkó a recepciós és türelmesen elmagyarázza, hogy merre találom a Bálint Ház fitnesz részlegét. Tíz pont a Bálint Háznak, de tényleg…
Élünk, haladunk, tapasztalunk. Még ha nem is vagyunk mélyen benne egy társaságban, már akkor is érezni lehet azt az összetartást és szeretetet, ami összeköti a csapatot. Ezt éreztem, amikor beléptem az öltözőbe: többen rózsaszín egyenpólót viselnek, így egyértelmű, hogy ugyanarra az órára érkeztek. Mindannyian kedvesek, nyitottak, csacsorásznak.
Mint említettem, a Pink Ribbon programot mellrákkal műtött nők számára fejlesztették ki Amerikában. A pilates technikán alapuló mozgásforma nem csak a teljes fizikai kondíciót segíti, de a kar mozgásszabadságát is visszaadja az érintettek számára, ezáltal segíti a sporthoz való biztonságos visszatérést is. Egy kurzus hat hétig tart, heti két alkalommal.
A világos, tükrös teremben pár sporteszközön kívül csak mi vagyunk. Bevallom, ritkán van, hogy egy ennyire szeretetteljes, teadélutánra hajazó, nagyon kedves társaságba csöppenek. Nem szeretek a középpontban lenni – ezúttal sem – ezért duplán zavarba hoz, amikor az edző bemutat a résztvevőknek, akik teli mosollyal, érdeklődve és örömmel fogadnak.
Kezdjük is az órát!
A szívélyes társaság mozgás közben sem hagyja el magát. A vegyes korosztályú hölgyek humorézéke még akkor is csak-csak előjön, amikor a gyakorlatok nehezednek.
Nincs nyavalygás és kínlódás, nyugodt a tempó, a magam részéről könnyen tudom abszolválni az átmozgató gyakorlatokat. Közben nem szól zene, csak az oktató instrukcióit halljuk.
A finom mozdulatok jól esnek, nem kell megszakadni, a felüléseket sem százasával csináljuk. Több gondolat is megfogalmazódott bennem, de ez a mozgásforma is egy olyan halmazba tartozik (az én meglátásom szerint), akár a Feldenkrais módszer, nem annyira egyszerű minden mozzanatát és érzését leírni.
Ami fontos:
Egy mellrákon átment illetőnek hatalmas segítség lehet a mozgás és ez az összetartó csapat, nem hiába "Mellrák után is van élet" a mottójuk. Mivel pont az év végi utolsó órára sikerült ellátogatnom, én is kaptam egy kis ajándékot a – szintén egykori érintett – edzőtől.
Bevallom ettől és a hozzá fűzött szavaktól is meghatódtam. A pozitív élményeken felül mi volt a legmeglepőbb számomra? Másnap a mellizmomban még én is kisebb fajta izomlázat éreztem.
Hol? Bálint Ház, VI. Budapest, Révay u. 16. Mennyibe kerül? 16.500 Ft/12 alkalom, 1 alkalom 1500 Ft Mit vigyél? törölköző, víz, edzőcucc (cipő nem muszáj, zokniban is lehetsz) Férfi/nő arány: 100% nő
A blog második szülinapja alkalmából nyereményjátékot hirdettem. A játékban résztvevőknek meg kellett írniuk, hogy melyik sportot próbálnák ki velem együtt újra azok közül, amiket már teszteltem az elmúlt két év során. Enikő lett az egyik nyertes, aki a rúdtáncot jelölte meg kipróbálandó sportnak.
Nyáron kipróbáltam az amerikai táncosok nagy kedvencét, a sokakat megosztó, és sokat megmutató twerket. Mivel a terem és az oktatók is szimpatikusak voltak, nem volt kérdés, hogy valamikor ismét ellátogatok hozzájuk egy másik edzést kipróbálni. Fenékrázásban itt sem volt hiány…
Ahogy én láttam:
Miért indulunk neki egy edzésnek? Mert lazítani akarunk és kiüríteni a fejünket! A sok dolog közepette eléggé stresszesen érkezem meg az órára. A helyszín és a berendezés nem változott a legutóbbi látogatásom óta, kivéve, hogy a tanár ezúttal férfi.
Már az óra elején megtudjuk, hogy a közel 60 perc alatt nem fogunk megállni a végeláthatatlan mixnek és a tematikának köszönhetően.
Csípőrázás, mozgás és tánc mesterfokon, de még egy levegőben való lábcsere is beficcen közben:
Egy-két résznél nem tudok mindent jól kivitelezni: pörög az agyam, hiába emlékeztetem folyamatosan arra magam, hogy ott kell(ene) lennem fejben.
Azért a ritmusérzékemen is van mit csiszolni, hiszen rendre már a sokadik alkalom után is máshogy lépek, mint ahogy kellene. :)
A reggaeness ötvözi a fitneszt és a reggaeton táncot, amit két oktató fejlesztett és dolgozott ki teljes egészében; sok a láb- és karmunka, a törzskörzés, nem fekszünk le a földre felüléseket csinálni, de az egész testet átmozgatjuk. Pár leányzó annyira profin nyomja, hogy Jennifer Lopez háttértáncosai eláshatnák magukat.
Ami fontos:
Az alapmozdulat:
Nem nehéz kivitelezni, engedd el a gondokat, ha belépsz, és egy kis ritmusérzékkel és odafigyeléssel menni fog a dolog.
Hol? Twerk suli, VIII. Budapest Rákóczi út 47. Mennyibe kerül?http://reggaetondance.hu/araink.html Mit vigyél? rövidnadrág és kényelmes felső, cipő, törölköző, víz Férfi/Nő arány: 100% nő (az oktató férfi)
Sportolnál, de sosem hallottad az edzés nevét azelőtt? Nem tudod, mit válassz, mennyibe kerül és hogy mire számíts? Ne kockáztass, én minden sportot kipróbálok helyetted Budapesten - tapasztalataimat a blogon osztom meg Veled!
Emellett ismert emberektől, sportolóktól, edzőktől olvashatsz inspirációkat, hogy még a legzordabb időben vagy fáradtan is örömmel menj el edzeni. Mindez egy lelkes, szőke lány szemén keresztül, szubjektíven - nem csak nőknek! Földön, vízen, levegőben.