Ezt a kényes kérdést több oldalról is meg lehet közelíteni. Egyrészről jónak találom, amikor ez edző kijavít, ha rosszul akarok egy gyakorlatot végrehajtani - hiszen a rossz beidegződésekből hosszútávon testi problémáim adódhatnak. Elvégre ő a tanult és profi ember, akiben megbízom és elhiszem, hogy tudása legjavát használva nyúl hozzám és igazítja minden mozdulatomat.

Másrészről előfordult olyan is, hogy egy (férfi) edző a csípőmet megfogta, miközben éppen hajoltam le vagy már úgy voltam - nem emlékszem pontosan. Egyszóval furcsa volt, hogy edzés közben mögöttem állt és szinte nekem támasztotta magát.

Szóval, hol húzódik a határ a magánszféra átlépése és a jóindulatú segíteni akarás között?

Rudas Anita, a Mobiledző

Ha 1-től 10-ig terjedő skálán kéne értékelnem, hogy mennyire vagyok "taperolós edző", valószínűleg 2-est, maximum 3-ast adnék magamnak. Ennek egyik oka az, hogy magánszemélyként sem vagyok az a nyomulós, aurába belépős típus, így furcsa is lenne, ha edzőként az lennék…

Szögezzük le, hogy minden óra és edző más, így nem lehet egyöntetűen azt mondani, hogy csak ezek a sportok a legjobbak; viszont abban is biztos vagyok, hogyha ezek valamelyikére látogatsz el, kezdőként sem fogod azt érezni, hogy a többiekhez képest le vagy maradva. Ezeket ajánlom neked jó szívvel!

Rajt:

Egy este éppen a gépem előtt ültem, amikor üzenetet kaptam a blog Facebook oldalára. Egy újfajta fociedzésről szólt. Őszintén szólva, először azt gondoltam, hogy egy focis hír, de beleolvasva láttam, hogy igencsak érdekes lehet nekem. Ezúton is köszönöm a kedves olvasómnak, aki felhívta a figyelmemet erre a fitneszesített mozgásra; ha jóval előbb fejlesztették volna ki, az általános iskolai szerelmem 15 évvel ezelőtt valószínűleg odalett volna a focitudásomért, így viszont csak kapus lehettem, sokszor a porban „fürödtem” és nem rúghattam nála labdába.

Ahogy én láttam:

Persze időközben felnőttem és tulajdonképpen nem is érdekes már ez a sztori, de gondoltam jó felütés lesz...2016 március valahanyadikának estéjén a Zsinagóga mellett sétálok. Nem unalomból, edzésre tartok: egy fehér ajtón be, a lépcsőn le. Tök aranyos recepcióssal találkozom, aki mellesleg fiú és minden információval ellát. A következő pillanatban az órát tartó Ádám ikertestvérével futok össze az öltöző felé menet, aki azonnal tisztázza is, hogy ő valóban nem Ádám. Az öltözőben két nagyobb pad, fogasok és sulis öltözőszekrények várják, hogy megpihentessük rajtuk és bennük ruháinkat egy óra erejéig.

Az öltözőből balra fordulva végre találkozom a szintén szimpatikus óraadóval és konstatálom, hogy egy tükrös teremben fogjuk az edzést letolni. Még mindig fogalmam sincs mi fog történni, hiszen alapjaiba véve az van belém táplálva, hogy a labdát rúgni kell - ami ebben a kis teremben nagyon nem lesz lehetséges.

Egy bökkenő viszont már most van: pincehelyiségben van az óra, amit az első pár perces átmozgatás után már inkább hátránynak érzek (néha jól esne, ha ki lenne nyitva az ablak).

Néha mosolyogva, máskor ezerrel kipirulva és koncentrálva csinálom a labdának való nekifutásokat, amiket egy helyben kocogással szakítunk meg: mindez könnyűnek tűnik, de iszonyatosan pörgető.

Az edző mindent előre megmutat: elmélet és gyakorlat zajlik az összes mozdulatról, így a tiki-takiról (azaz a jobbra-balra adogatásról), valamint a Puskás-cselről is.

Rúd középen: jobbra-balra ugrálás és átlósan futás a menü! Nem tagadom, az intervall alapú sorozat pihenőiben előszeretettel lóg a nyelvem és folyik rólam a víz.

(Főleg az elején) eléggé koordinációs hibákkal küzdök, ezért nem mindig sikerül szinkronban végeznem a kiszabott gyakorlatokat. Nyolcasokat, azaz a számot rajzoljuk le képzeletben, miközben futunk.

Egyik testrészünk sem erősödhet a labda nélkül: még a hasizom erősítéshez is igénybe vesszük a tárgyat.

A labda mellett mellékszerepet kap a polifoam, amin kockához hasonlót próbálunk varázsolni a hasunkból. Természetesen a jó öreg statikus sem maradhat el - a labdához még ekkor is ragaszkodunk!

A nyújtás szintén a labda segítségével zajlik, amit időben keveslek, de nincs mese, tartani kell a szoros időbeosztást. Hozzáteszem, hogy másnap igencsak izomlázat éreztem a vádlimban, így érdemes azt a területet külön is lazítani.

Ami fontos:

Az ötlet és az irány jó, ugyanis mostanság fitneszesítve sokkal könnyebben fogadják be az embereket a mozgásformákat, mint az élsportnak kikiáltott sportokat.

Ha ilyen oktatást kapnának a magyar focisták, bizonyára több esély lenne arra, hogy egy újabb Aranycsapat verbuválódjon össze a jövőben.

Hol? BackStage Studio, VII. Budapest, Dohány utca 5/B.
Mennyibe kerül? http://fitfutball.hu/ar/
Mit vigyél? edzőcucc cipővel, víz, törölköző

Pontozás
Kínzó faktor: 9/10
Ennyire formál: 9/10
Edző: 11/10
Helyszín: 7/10
Ennyire fáj másnap mindened: 5/10

Rajt:

A 90. sportbeszámolómat egy Amerikából behozott edzésformáról, a Booty Barre-ról olvashatjátok!

Mintha csak az Aranyélet című magyar sorozat díszletei közé csöppentem volna: az elektromos kapun túl egy kis halastó, majd egy budai családi házból átalakított exkluzív terem vár. Kedves fogadtatásra érkezem, majd a cipellőmtől és a kabátomtól pikk-pakk megszabadulok.

Ahogy én láttam:

Az öltözőket nem nehéz elnézni: a piros lámpa fényével bevilágított a női, míg a kéken világító ajtó a férfiak öltöző rezidenciája. Itt ér a második kellemes csalódás: komfortos, tiszta, a fény miatt mégis hangulatos az öltöző, az ülőhely és az aljába beépített, ruhák tárolására alkalmas kis fiókok kimondottan tetszenek. Még az öltözést is feldobja a szomszédból átszűrődő (még az előző óra közben szóló) zene-bonálás.

Lassan elmúlik hat óra…a szomszéd teremből kilépő összes résztvevőről szakad a víz. Amikor belépek a terembe, akkor találkozok az edzővel, Fruzsival; szálkás tónusosan izmos alakja inkább vonzó számomra, mintha egy hatalmas, body builder alkatú nő tartaná az órát, aki két edzést között csak shake-t hajlandó inni.

Pillanatok alatt a tükör előtt terem minden nő az addigra már fullon lévő teremben: bemelegítés követi a kezdeti ámulást, amit (a kedvenc színemmel tarkított és a jól felszerelt) terem okoz. 

Az átmozgatás után későbbi kebelbarátunkhoz, a terem szélén található rúdhoz lépünk, ahol hosszú-hosszú perceken át az alábbi feladatokat csináljuk:

Bizony, lábujjhegyen guggolás különböző formában és módon, mindkét oldalunkra. Apropó itt kimondottan tetszik, hogy miközben folyik rólam a víz, még olyan testtájakra (mint például a csípőre, valamint a comb oldalsó részére) is edzünk, amikre más edzéseken ennyire specifikusan nem szoktunk. Az óra közben üvöltő, süvöltő hip-hop és party zenék azért emlékeztetnek arra, hogy nem egy balettársulat kezdő óráján veszek részt. Az edző olykor kijavít, de inkább szóban korrigál minket.

Úgy gondoltam, hogy az eddig lenyomott, közel tízezer felülés, amit anno Rubint Réka diktált nekem a laptop monitorján keresztül, igencsak megedzett, de hát tévedtem…nagyon kemény hasizomgyakorlatokkal koronázzuk meg a végéhez érő órát. Reggelente megölném azt az embert, aki kitalálta a korán kelést, ezekben a pillanatokban pedig azt az illetőt, aki kitalálta a „Szépségért szenvedni kell” című mondást.

Viccet félretéve: kemény, izzasztó, mindent átmozgató, felüdítő órán vagyunk túl, mire eljutunk a nyújtásig.

Ami fontos:

Kimondottan szeretem az olyan sportokat, amiket mezítláb végezhetek (így volt a Primal Move és a legtöbb jóga esetében is), egy kis izomlázat is éreztem másnap, de az biztos, hogy a vádlim komolyan „büntetést” kapott.

Hol?  Pilates Factory, Budapest II. Virányos út 15/a.
Mennyibe kerül? http://pilates-factory.hu/hu/arak
Mit vigyél? törölköző, edzőcucc (cipő nem kell), víz
Korosztály: 10-45 év (ezen az órán csak nők voltak, viszont az azt megelőző edzésen egy férfi is)

Pontozás

Kínzó faktor: 9/10
Ennyire formál: 10/10
Edző: 9/10
Helyszín: 10/10
Ennyire fáj másnap mindened: 6/10

Amikor pár évvel ezelőtt – elnyomva addigi kényelmes énemet – mozogni kezdtem, néha bennem volt a félsz és nem mertem megtenni az első lépést az edzőterem felé. Nem a lelkesedésem vagy a motiváció hiányzott, hanem egy „mankó”, amivel könnyedén átléptem az ismeretlen hely ismeretlenségén. Mióta aktívan csinálom a blogot, már oldódott bennem ez, bár még a mai napig van olyan, hogy tanácstalanul állok, ha a recepciós nem magyarázza el mit merre találok. 

A következő problémakört általában az adta, ha az ismerőseim sokadszorra mondták le különböző női, koholt vagy valós indokkal az edzéseket – amivel egyúttal az én kedvemet is elvették –, ezért úgy döntöttem, hogy az időm nagy részében egyedül fogok edzeni. Nem kell idő, helyszín és kedv tekintetében másokhoz igazodnom. Néha jól esik, ha valaki eljön velem, de már nincs összefüggés az én mozgásom és az ő kedve között. Együtt vagy külön jobb edzeni? Most titeket, olvasóimat kérdeztelek erről a témáról!

Kornél (39)

„Kerékpározni és futni általában egyedül szoktam, de olykor a barátokkal közösen megyünk mozogni. Máskor a lányaimmal is együtt szoktam tekerni, de mivel még kicsik, ilyenkor óvatosabb tempót diktálunk.”

Lídia (25)

„Jómagam, már több mint négy éve léptem be a sport világába. Az évek alatt próbáltam megtalálni a számomra legizgalmasabb edzésfajtát. Így van tapasztalatom több területen is: kickbox, futás, aerobick, gymstick, TRX, cross training illetve jelenleg egymagam próbálok felkészülni a visegrádi spártai futamra. A bevezetést a sport világába elsősorban a legjobb barátnőmnek köszönhetem, aki nélkül biztos, hogy nem próbáltam volna ki annak idején a kickboxot. Ezért is tartom fontosnak, hogy ha valaki a semmiből kezdi el űzni bármelyik edzésfajtát is, nagyon-nagyon sokat számít, ha van mellette valaki, aki bíztatja, legyen az akár a párja, a barátja vagy az edzője. Jobban preferálom, ha egymagam edzhetek, de ez nem jöhetett volna létre az elmúlt pár év tapasztalatai nélkül, melyekre leginkább csoportos edzések alatt tettem szert. 

Mára tanultam annyit, hogy össze tudjak állítani magamnak egy edzéstervet. De, mivel senki sem tökéletes, így én sem, örömmel fogadom, ha időnként egy-egy TRX edzés erejéig a párom mellém áll és az esetleges hibáimra figyelmeztet, illetve ha tudom, hogy néz, tudom, hogy nem vagyok egyedül, s más is lát, az jobb teljesítményre ösztönöz. Alapvetően úgy állok hozzá, ha épp azért akarok edzeni, mert kicsit ki akarok kapcsolni, akkor azt mindenféleképp egyedül teszem, akár egy 5-6 km-es táv lefutásával, akár egy 60 perces TRX edzéssel. Viszont, ha a célom a saját teljesítményem növelése, akkor nem lényeges, hogy egyedül mozogjak, sőt, időnként jót is tesz mások jelenléte.”

Adri (36)

„Miért jutottam el oda, hogy a squash helyett inkább a rendszeres spinninget választom? Egy ideig a barátnőmmel jártam squash-ra, mivel amúgy ritkán találkoztunk, így egy idő után feltűnt, hogy egyre többet beszélgetünk játék közben. Mértem magam kütyükkel, 250-300 kalóriákat égettem egy alkalommal, ami elég alacsony edzéshatást jelent. Aztán egy alkalommal nemcsak az edzést, hanem az egész napomat kielemeztem, és kiderült, hogy az az időszak, amíg a metrótól gyalogoltam a squash teremhez, nagyobb edzéshatásúnak minősült. Soha többet nem mentem squash-ra: oda csak pasival vagy az ellenségeddel menj, barátnővel sosem. Így maradt a spinning, és 50 perc alatt a 470 kcal, azaz maximális edzéshatással. Szerintem az együtt edzés abban motivál arra, hogy megmozduljunk, de ha beállt a rend (vagy elég motiváló az, hogy kihasználjam a havi fitneszbérletem), akkor az egyedül edzés sokkal hatékonyabb, nem vesz el energiát és jobban tudok koncentrálni.”