A történetem a futás iránt érzett undorral kezdődött. Ugyan már 2013 novembere óta csinálom a blogot, és tesztelek különböző sportokat, a korábbi iskolai cooper futások kudarcai miatt sosem tudtam magam ismét rávenni a futásra. Akkor nem voltak sikerélményeim. Minden osztálytársam leelőzött, az orvos pedig – a szívzörejem miatt – azt javasolta, hogy mentsenek fel a futás alól, így az évekig porosodott a „sportfiókban”.

2015 több szempontból hatalmas változásokat hozott az életembe: új munkahelyem lett, a blog szintet lépett, lezártam egy-két dolgot a múltból, és bekerültem a Team Prevention csapatába. Az ő nevüket fogom még a közeljövőben említeni. Ez a karitatív, összetartó csapat ugyanis meghívott, hogy az Ironman 70.3-as versenyen az egyik váltójukban biciklisként letekerjek 90 km-t. Örömmel vállaltam a felkérést! Hol jött képbe a futás? A csapattagok a Vivicittá sporteseményre készültek (egyen pólóban). Ekkor arra gondoltam, hogy én is képviselném őket, így megnéztem a lehetséges távokat és 7 km-ről azt gondoltam, hogy teljesíteni tudom…

Ugorjunk az időben: az elhatározás és a nevezés után – 2015 márciusában – az említett Ironman-es váltóm két másik főjével a Margitszigetre mentünk futni felkészülésképpen. Rémálmaim voltak az azt megelőző estén a már említett kudarcok miatt. Másnap találkoztunk, elkezdtünk futni, és megcsináltam egy szigetkört. Ilyen könnyen, ahogy most leírtam. Mi van? El sem akartam hinni, hogy több energiám van a futáshoz, mint eddig gondoltam, csupán rá kellett jönnöm a titkára: mindig magunkat kell legyőzni!

Ezt az alkalmat a sikeren felbuzdulva hasonló távú, egyszemélyes futások követték egy hozzám közeli parkban. A kondícióm rendben volt, így nem voltak annyira megerőltetőek ezek az alkalmak, mint amire korábbról emlékeztem. Ekkortájt kaptam egy felajánlást a Salus Kft.-től, akik az eredményeimet a kompressziós sportzoknikkal, valamint sportszárakkal akarták jobbá tenni. Sikerült! Az edzésre szolgáló futások valamelyikén viseltem is a sportzoknit, emiatt a mozgás után kevésbé volt izomlázam, sőt azt is megkockáztatom, hogy jobban ment a felkészülés. 

Eljött a nagy nap: a 7 km-es Midicittá-futás dátuma. Ezt a távot azelőtt csupán egyszer, pár nappal előtte tettem meg „csak azért is meglesz” üzemmódú futással. A Midicittá rajtjához érve kezdtem el igazán izgulni. Rajtam volt a csapatpóló (hátulján a Move it, Blondie logóval), valamint a szettemhez passzoló fehér Jiani lábszárvédők is, úgyhogy maximális támogatást kaptam – gondoltam.

Az első kilométerek mondhatni „sima libák” voltak, mindvégig igyekeztem tartani az általam diktált iramot, sőt a lábszárvédő miatt még az emelkedőkön is jól haladtam. Fejben nem mindig voltam jelen, a testemben jelentkező fájdalom helyett a célra koncentráltam és a gyönyörű, kedvenc városomra. 

A lábaim már a Margitszigeten, az utolsó kilométernél kezdtek megfájdulni, de közel sem éreztem azt a szúró, égető érzést, mint amit a kompressziós sporttermék nélkül korábban tapasztaltam. A hátralévő pár száz méteren – és az egész út során – rengeteg lendületet adott az ismert és ismeretlen szurkolók drukkolása, dalai, biztatása.

Már az atmoszféra miatt is megérte részt vennem az eseményen. A zenét egyre hangosabban hallva már tudtam, hogy tényleg közel van a vége – mármint a távnak. A célvonalhoz érve lelassítottam, feltettem a kezeimet, és lenyugodva érkeztem meg nemcsak testben, de fejben is.

Az eredményem: 48:29, azaz tíz perccel jobban teljesítettem, mint négy nappal korábban! 

A Jiani lábszárvédő is jól vizsgázott, ugyanis komolyabb izomláz nélkül úsztam meg ezt a futást is – ezért másnak is ajánlom. Hét sikerélményt nyújtó kilométer, amit egyenletes tempóban futottam végig, képviseltem a csapatot, a blogot, legyőztem az évek óta húzódó ellenállásomat és bebizonyítottam magamnak, hogy több van bennem, mint eddig hittem. 

Őszintén kívánom, hogyha még nem éltél át hasonlót, tapasztald meg legalább egyszer, hiszen nincs lehetetlen, itt az élő példa! :)

„A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze.” (Szent-Györgyi Albert)