A blog második szülinapja alkalmából nyereményjátékot hirdettem. A játékban résztvevőknek meg kellett írniuk, hogy melyik sportot próbálnák ki velem együtt újra azok közül, amiket már teszteltem az elmúlt két év során. Enikő lett az egyik nyertes, aki a rúdtáncot jelölte meg kipróbálandó sportnak.
Esetemben tavaly történt meg először a forró nadrág és a rúd találkozása. Erről akkor beszámolót is írtam. Másfél évvel később sem változott sokat a véleményem, valóban egy hatásos, mindent átmozgató sportnak tartom – az edző személye nem változott, csak ezúttal másik helyszínen voltunk.
A nyertes, Enikő véleménye a rúdtánc óráról:
„Végre alkalmam nyílt kipróbálni a rúdtáncot! Már régóta szerettem volna, vágytam rá, de ehhez képest az óra előtti napok sztoikus nyugalomban teltek, nem izgultam.
Bezzeg óra után, be nem állt a szám, annyira felpörgetett. Ez egy olyan sportág, ahol van mit elérni, újabb és újabb célkitűzéseket tudok magam elé állítani, folyamatos a fejlődés, nem merül ki egy-két féle mozdulat végtelen ismételgetésében – mint például a futás vagy az erősítő gyakorlatok esetében.
Ennek köszönhetően folyamatosan van sikerélmény is, ha sikerül valamit elsajátítani, ami kellemesen simogatja a lelket. Az óra jó hangulatban telt, Timi (az edző) többször is megmutatta a mozdulatsorokat, kijavított, ha valamit nem jól csináltam, és megdicsért, ha pedig valamit jól.
Nem feszengtem, nem zavart, hogy rövidnadrágban vagyok és hogy a teremben mindenki más nálam régebb óta csinálja. Az óra elég zanzásított volt, gondolom azért, hogy minél több dolgot láthassak és kipróbálhassak ebből a sportból, a végére jól el is fáradt mindenki. Nem fájdalommentes a dolog, a rúd kicsit ’tépi’ a bőrt, amikor az egész testsúlyt meg akarjuk tartani a belső combunkkal – a lányok szerint majd kikopik. Mindenesetre 3 napig volt utána izomlázam, főként a kar, láb és az alsó törzs izmaiban, tehát valamit jól csinálhattam - az óra végi nyújtás azért lehetett volna hosszabb is.
A teremben egyszerre annyian voltunk, ahány rúd van, tehát nyolcan. Amikor lendületből szeretnénk elvégezni egy gyakorlatot (ami azért nem ritka) sajnos össze lehet ütközni egymással, emiatt a magam részéről a középső két rudat kivenném. Örülök, hogy elmehettem erre az edzésre, egy élmény volt, gondolkodom a rendszeres óralátogatáson.”
