Rajt:

Rauris az a hely, ahol a városi nyüzsi után jól esik pár napig fellélegezni. A korábbi e-bike túra után végre volt lehetőségem hóbetyárkodni, azaz tíz év után ismét síelhettem egy jót. Habár a síelés nem újkeletű dolog az életemben, kíváncsi voltam meg tudom-e ugrani azt a szintet, amit korábban, mert a nagyon meredek pályákon hajlamos vagyok majrézni.

Ahogy én láttam:

Egy vasárnapi, komor délelőttel kezdődik az utunk. A hétórás autóútra lévő, Salzburg tartományban fekvő Rauris-völgy nem a legközelebbi sí- és hegymászó terep, de megéri az utat - utazó-fejpárnával végképp. A történet szempontjából fontos momentum, hogy az utazás előtti napon sikerült a derekamra esnem, így már eleve kettővel óvatosabban indulok neki a történetnek. Gyerekként merészek vagyunk, megyünk a vakvilágba, mint a golyó és nem féltjük magunkat, a biztosítás és a TB fogalmát sem ismerjük. Minél idősebbek leszünk, egyre több félelem alakulhat ki bennünk és annál óvatosabban vágunk bele egyes dolgokba.

Egy kicsit a tudnivalókról:

A Hoche Tauern Nemzeti park közepén fekvő Rauris-völgy legnagyobb hegye a 3106 m-es Hohe Sonnblick, ráadásul itt található Európa legnagyobb meteorológiai megfigyelő állomása is.

A sífutáson kívül egy 32 km hosszú sípályán van lehetőség csúszkálni - főszezonban 40 euró/felnőtt ártól -, a kreuzbodeni résznél pedig kedden és csütörtökön este kivilágított szánkópályán lehet csúszni. Sőt, a helyi befagyott vízesésen is fel lehet mászni jégcsákánnyal. A környék legmagasabb síterepei találhatóak itt, a családi- és gyakorlópályákon kívül 5 km fekete pályán is csúszhat az, aki keménynek érzi magát a feladathoz. Nem mellesleg a völgyben busz járkál körbe, amivel könnyen el lehet jutni A-ból B pontba (a síelőknek és a túrázóknak is).

Jöttünkkor műhó fogadminket és az idő is enyhe, ezért a szánkózásról most nem tudok személyes véleményt begyűjteni. Ennek a szánkópályának más jelentősége is van: minden év márciusában az Ausztriában élő afrikai közösségek idejönnek és össznépi szánkóversenyt tartanak. Szerintem ez legalább annyira király kezdeményezés, mint a jamaikai bobcsapat!

A testtudat jó dolog, de olykor félelemre is ad okot, hiszen ennyi idősen sokkal inkább érzem a testem lengéscsillapítóját (a térdemet), miközben folyamatosan dolgozik síelés közben. Az első csúszásom inkább egy zsiráfbébi lépteire hasonlít: először ismerkedem egy olyan sebességgel és tereppel, amihez tíz éve nem volt közöm. Persze még csak egy kékes-piros pályán közlekedem, de másodszorra már annyira biztosnak érzem magam, hogy elkap a flow-élmény, csak akkor majrézok kicsit, ha egy olyan domboldalhoz közeledek, aminek nem látom be a végét.

Párszor eljátszom ezt a kört. A felvonót önkényesen használom (szerencsére nincsenek sokan) és onnan skubizom, hogy mások pikk-pakk már le is csúsznak a napsütésben és a szél fújta műhavon. Mellesleg 2016-tól egy új kabinos felvonóval bővült a pálya repertoárja, úgyhogy pápá csákányos.

A szállásunk is szuper, bőséges, változatos, ízletes ételeket kapunk. Nagyrészt magyar vendégekkel és személyzettel van tele a frissen felújított szálló.

Amikor gimisként síeltem, igyekeztem nem lebőgni a menő boardosok előtt, most már csak magamnak akartam megfelelni. A második nap azonban nem úgy sikerült, ahogy terveztem: van egy pályameredekség, amíg bírom a tempót tartani, viszont egy ponton mintha ólomba öntenék a lábamat és onnan csak fékezve tudok közlekedni. Próbálgatom a piros pályát, de kifog rajtam. Bátorság! Nyilván nem síelek hároméves korom óta, ahogy az osztrák kicsik. Leginkább az bosszant hogy nem tudok szintet lépni,  hiába kérdeztem meg a tapasztalt sítársaimat, nem jövök rá a titokra, pedig már arra is felkészítettem magam, hogy esek. Valószínűleg a derékfájdalmam miatt is fékezem magam tudatalatt.

Elengedem a dolgot, inkább csúszok a számomra biztonságosabb részen és nem stuffolom magam, hiszen az a lényeg, hogy ÉN jól érezzem magam. Ez az élmény csak még jobban felvillanyoz.

Ami fontos:

A sport amellett, hogy tartást ad, újrapróbálkozások sokasága is: alázatra tanít, megtapasztalod a határaidat és eszköz is lehet azok átlépésére. Nagyon jó érzés volt ismét síelni és megérezni a határaimat. Tudni, hogy minden egyes korábbi beidegződés megmaradt és nem felejtettem sokat, csupán bátorságra van szükségem. Asszem, megvan a következő téli kihívás: piros pályán lecsúszni magabiztosan, majrézás nélkül.

Mit vigyél? sícucc és meleg ruha minden mennyiségben

Mennyibe kerül? http://sielok.hu/siterep/rauris/

Minek fogadkozunk, ha nem tartjuk be? Elég kézenfekvő a kérdés, mégis, ha csak ennyiből állna a dolog, újévi fogadalmak híján a konditermeknek nem az év eleje lenne a legerősebb időszaka. Míg az egyik ember őszintén bevallja, hogy nulla kitartása van, addig a másik külső motivációhoz folyamodik. A legtöbb komoly ígéretet tevőnek mégis csak egy célja van: betartani a jó pár éve divatos - az olykor hasznos vagy éppen ellenkezőleg, túlspilázott - fogadalmakat.

Tomi

"Nálam már évek óta ugyanaz a forgatókönyv. Decemberben megfogadom, hogy január a változás évének első hónapja lesz és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy sikerüljön az életmódváltás, elérjem a céljaimat, le tudjam adni azt a pár kilót és büszke lehessen rám a környezetem. Na meg persze én is magamra. Az év eleji motivációm általában csak ideig-óráig tart ki, utána minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Egyáltalán nem vagyok elégedett magammal, már nagyon unom azt, hogy ugyanazt a tervet újra és újra el kell kezdenem, de hiába teszek bele apait-anyait, a siker mégis elmarad, ezért általában abbahagyom. Mindenkit befolyásol a környezete (engem is), akár a közvetlen, akár a távolabbi ismeretségekről legyen szó, aki mást mond, az magával szemben sem őszinte. A megfelelni vágyás egy olyan emberi tulajdonság, amit csak nagyon kevesen tudnak maguk mögött hagyni.

Több olyan tervem is van, ami ismétlődik és évek óta húzom, de eddig még nem jártam sikerrel.

Szeretnék végre megszabadulni a súlyfeleslegemtől - egyrészt mert elég hiú embernek tartom magam - és kicsit unom már, hogy amit az edzőteremben nem sikerült ledolgoznom, azt az öltözékemmel próbálom ellensúlyozni.

Ez az év különleges volt számomra: immár harmadik éve tesztelem a sportokat, interjúvolom a motivátorokat és már több mint 100 mozgásformáról írtam cikket! Idén is összegyűjtöttem a számomra legemlékezetesebb eseményeket, a legkeményebb sportokat és az általatok legkedveltebb cikkeket.

Az év elejét a Komjádi uszoda medencéjében kezdtem, kötelekkel. Ajánlás útján ismertem meg az Aquawallgymet, csak elképzelni tudtam hogyan zajlik majd.  Elsőre úgy gondoltam, hogy nem lehet olyan nehéz, furcsán is néztem, amikor az edző 45 perces edzést javasolt. Hát ezért.

Az idei foci eb miatt nem is lett volna jobb alkalom ismét feléleszteni a (főként kapusként megszerzett) foci tudásomat. A fitfutball nem a poros focizásokról vagy a műfüves pályákról szól, hanem a technikákról és azok gyakorlásáról, mindezt egy fitneszteremben.

Nagyon szerencsés vagyok, amiért már egyre több különleges emberrel kerülhettem kapcsolatba, ami nagyrészt a blognak is köszönhető. A földet éppen bringával kerülő kettős egyike, Adorján kétszer is bejelentkezett, exkluzív, sajátos mondattal kívánta a legjobbakat nektek, olvasóknak, mesélt a különböző országok lakóiról, elmondta milyen buddhista kolostorban lakni és az euforikus mozgási élményét is megosztotta velem.

Egy edző őszintén vállalta a véleményét a testképzavarról és a saját történetét is elmesélte. Míg két másik azt boncolgatta, mennyire lehet vagy illik taperolni a vendégeket az edzés során. Tudod kitől származik ez az idézet? "Dobj le pár kilót, izmosodj és érezd jól magad." Ágh Csaba válaszaiból megtudhatod.

Ami a menő és exkluzív edzéseket illeti, sportbloggerként ebben sem illik lemaradnom, éppen ezért nyáron (pont nyáron) kipróbáltam az izzasztó, ám sokak által nagyon dicsért infrabiciklit is. Ez volt az én benyomásom. Ütöttem és rúgtam sok-sok bpm-es zenére a Kamibo órán, de az év folyamán egyszer még a Földanyával is összespanoltam.

Aki elegendő motivációra vagy egy szép történetre vágyik, annak mindennap el kellene olvasnia a kétszeres tüdőtranszplantáción átesett, de sportolni és élni akaró Anna történetét! Ugyancsak kiemelt helyet érdemel a bemutatott történeteim között Réka, a RobotGirl, akinél nem állt meg az élet annak ellenére, hogy el balesetben elveszítette az egyik lábát, ő akkor is futni akar és fog is.

A karácsonyi nagy kajálások és pihenések mellett talán a mozgás az utolsó, ami eszünkbe jut. Nincs is ezzel baj, hiszen az egész éves munkát sokunknak rituális semmittevéssel esik jól kipihenni. Ha azonban igényed van rá, vagy picit rákészülnél az újévi fogadalmadra, némi sportot beiktathatsz az ejtőzés mellé.

Nádasi Krisztián, személyi edző, a funkcionális köredzések ásza

Karácsonykor mi magyarok hajlamosak vagyunk elfeledkezni az ünnepi asztalnál arról, hogy van még holnap is. Mert meg kell kóstolni a nyolcadik fajta süteményt - ami mindig csak egy falatka -, a két szelet bejgli és a fáról elcsent szaloncukor meg függelék között. De enni kell mind a három levesből, meg a hatodik főételből is, ugye. Edzőként sokszor hangoztatom az étkezés fontosságát az alakformálás szempontjából. Karácsonyra tekintettel azonban ennek kiváltképp jelentősége van. A túlevésnek a szervezetet ért hatalmas sokk mellett az a másik eredménye, hogy bizony napok alatt érezhetjük az olykor alvásba, vagy asztal mellőli pihenésbe torkolló evés hatását a ruháinkon, vagy a tükörben is. A fő tanácsom az lenne, ami általánosan is igaz: együnk lassabban és kevesebbet. Ha tényleg mindent meg akarunk kóstolni, akkor meg pláne kevesebbet.

Az igazán elszántak találnak karácsonykor - vagy a két ünnep között - is nyitva tartó termeket és vannak elvetemült edzők is, akik alig várják, hogy becsekkolj az órájukra.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy a szeretet ünnepén nem baj, ha tényleg engedünk egy kicsit az egész éves hajtásból és alternatív mozgásformák felé tolódunk. Például, ha a terem helyett inkább a szabadban sétálunk, vagy kirándulunk egyet - akár családostul. Vagy ha már együtt a család, nézzünk meg egy felnőtt játszóteret. Ha semmi esetre sem akarunk az otthon fenyőfa illatú melegéből kimozdulni, de vágyunk egy kis mozgásra, akkor szerezzünk egy-két flakont (vagy megpakolt ételhordót), ami jó lesz súlynak és végezzünk egyszerű, saját testsúlyos gyakorlatokat, mint guggolás, fekvőtámasz, karhajlítás, szökdelés, plank, stb.

Posta Renáta életmód tanácsadóként már évek óta a paleolit táplálkozás híve és a cukor lelkes mellőzője. Korábban ő is azok közé tartozott, akik egy multiban dolgozva, a sok teendő közepette két-három óránként esznek valamit, ám a szervezete idővel jelezte, hogy nem jó úton jár. Első kézből kaptam választ arra, hogy valóban ki lehet-e védeni a falási rohamokat és hogy miként lehet ellenállni a cukornak.

Amióta a paleolit étrendet követed, többek között szénhidrátot sem fogyasztasz. Mit tapasztaltál meg magadon először a megvonás után?

Szénhidrát nélkül stabilabbá vált az energia-, az inzulin- és a vércukorszintem. Az étrendemet átalakítottam fehérjedússá, mellette elegendő zsiradékot fogyasztok, ezekből nyerem az energiát és az erőt a sporthoz. A paleós életvitelem alatt még nem voltam olyan edzésen, amit ne bírtam volna végigcsinálni. Az edzőtermekben a legkárosabb dolognak a szőlőcukrot tartom. Gyakori helyzet, hogyha valaki elmegy egy - nem extrém módon megterhelő - órára edzeni, már harminc perc eltelte után körbejár az edző cukrot kínálva. Na, ettől teljesen kivagyok! A cél a zsírégetés lenne, nem a szervezet cukor általi felpörgetése, ezt sosem értettem igazán.

A paleónak köszönhetően az abszolút cukorellenesek táborába tartozol.

A cukorról nagyon határozott véleményem van. Nem értem például, miért van az energiaszeletekben, amikor egy brutális energiaforrás. Persze sokkal egyszerűbb betolni egy szeletet, mint harmonikus életmódot folytatni - gondolok itt a nyolc óra alvásra, a konfliktusok megoldására, az ideális munkakörnyezetre, és persze az egészséges táplálkozásra. Fokozottabb helyzetekben mindig kell, ami feldob, de a cukor egy drog! Ha rászoktatjuk a szervezetünket, utána már nem tudjuk elengedni, rákapunk és ez könnyen függőséggé alakul át.

A cukorra nincs szüksége a szervezetnek, de általa bármilyen élelmiszeripari termék finomabb és eladhatóbb lesz. Emellett még íztompító hatása is van, aki le akar állni vele, annak legalább két hét kell a kitisztuláshoz. Ez az idő vízválasztó, nem a csodát kell várni, csak türelemmel, alázattal végigcsinálni, és akkor rendbe jön a szervezetünk.