Rajt:
Egy korábbi cikkemben már említettem, hogy mennyire szeretek bringázni, mivel azon kevés sportok egyike, amely teljesen kikapcsol, bármikor is ülök rá a kis Gepidámra! Az E-bike-ról hallottam már korábban is, de be kell valljam, elég szkeptikusan álltam hozzá: „Bringázni rásegítéssel? Ugyan!” Azonban mivel a legtöbb sportot ki akarom próbálni, ennek is eljött az ideje akkor, amikor egy barátom felhívott és megkérdezte, hogy van-e kedvem Ausztriába menni egy E-bike túrára. Hát így kerültem Raurisba a hét órás utazás után.
Impressziók:
Ausztria az a hely, ahol a hegyek és az ég egymásba érnek, mint a mesében: a táj eszméletlen gyönyörű, patak csordogál az alpesi falvak közepette, a fű olyan zöld, hogy már szinte természetellenes vagy photoshop-polt,és mindenhol Milka bocik legelnek csengővel a nyakukban. Jelenleg 1100 méter magasan vagyunk egy hegyekkel körbevett völgyben, ahol azok szinte kéretik magukat: „Mássz meg bárhogy! Ne hagyj ki!”
Első találkozásom az E-bike-kal a raurisi Sonnhof Hotelben történik, ahol a kedves magyar tulaj lehetőséget kínál a kipróbálásra nekünk. A kecaj váza ránézésre olyan, mint egy „rendes” biciklié, nem valami gnóm űrszerkezet. Egyedül az a kis fekete – a kulacstartó helyén lévő – fekete doboz árulkodik arról, hogy itt valami turpisság van.
Nem is várunk sokat a teszteléssel, szinte egyből nyakunkba vesszük a környéket. Az E-bike első kipróbálásra olyan, mintha egy csörlővel húznának vagy éppen hogy tolna valaki – mint amikor anno a szüleink tanítottak minket biciklizni - miközben tekerek. Az elektromos rásegítő motorral könnyebben megyünk fel magas, akár 24%-os emelkedőkön is - persze amíg bírja a gép és a sokáig tartó aksija.
A magaslatok meghódításából visszaérve fel kell, hogy töltsük a bicikliket, itt ér a következő meglepetés, hiszen egy jó minőségű akkumulátor 40 perc alatt töltődik fel teljesen és onnantól lehet újra nyúzni a bringát, wow!
A második napon már egy komolyabb vihar is elkap minket, így nemcsak szárazon tesztelhettem a járgányt, a 29-es gumik a vizet is jól állják, bár meg kellett szoknom az új vázat, a fenékfeltörős sportülést és hogy nem a saját bringámat „vezetem”.
A magam részéről a „rendes” biciklit preferálom, de a hegymenetekkel sosem volt olyan erős a viszonyom, így ezt a helyzetet megkönnyíti és megadja azt a szabadságot, hogy sokkal inkább tudom élvezni a tájat, mint hogy közben a megszakadásomra figyeljek, mikor épp egy kaptatón tartok felfelé majdhogynem függőlegesben.
Többszöri menetek után azt mondom, hogy jó dolog az E-bike, mivel nem kell akkora erőt kifejtened, azonban könnyen „elkényelmesedhetsz”, ha hosszú távon csak ezt használod. Jól esett a nyújtás is utána, de nem éreztem azt a „legyilkoltam az izmaimat és most lelazítom őket” érzést.
Néhány technikai infót még itt találsz az általam kipróbált bicikliről (németül).
 |
| A gyönyörű Rauris |
Ami fontos:
Összességében egy hasznos és jó találmánynak tartom az E-bike-ot, minden az igényektől függ és attól, hogy mit szeretnél: rövid idő alatt elérni a hegyek magaslatait fele annyi sportolással? Ha igen, akkor let’s go, de ha erős bringatúrára vágysz és fanatikus vagy, nem biztos, hogy ez a Te eszközöd! Azonban ha nyaralni mész, legfőképp Ausztriába – ezt a hotelt ajánlom - , legalább egyszer mindenképpen érdemes próbálnod egy jó minőségű, nem távol-keleti (!) E-bike-ot!
Hol? Rauris (Ausztria) Sonnhof Hotel
Mennyibe kerül? 20 euró/ nap, 15 euró/ 4 óra
Mit vigyél? Bringás felszerelést
Pontozás
Kínzó faktor: 6/10
Ennyire formál: 7/10
Helyszín: 10/10
Élmény: 10/10
