Ezt a kényes kérdést több oldalról is meg lehet közelíteni. Egyrészről jónak találom, amikor ez edző kijavít, ha rosszul akarok egy gyakorlatot végrehajtani – hiszen a rossz beidegződésekből hosszútávon testi problémáim adódhatnak. Elvégre ő a tanult és profi ember, akiben megbízom és elhiszem, hogy tudása legjavát használva nyúl hozzám és igazítja minden mozdulatomat.

Másrészről előfordult olyan is, hogy egy (férfi) edző a csípőmet megfogta, miközben éppen hajoltam le vagy már úgy voltam – nem emlékszem pontosan. Egyszóval furcsa volt, hogy edzés közben mögöttem állt és szinte nekem támasztotta magát.

Szóval, hol húzódik a határ a magánszféra átlépése és a jóindulatú segíteni akarás között?

Rudas Anita, a Mobiledző

Ha 1-től 10-ig terjedő skálán kéne értékelnem, hogy mennyire vagyok „taperolós edző”, valószínűleg 2-est, maximum 3-ast adnék magamnak. Ennek egyik oka az, hogy magánszemélyként sem vagyok az a nyomulós, aurába belépős típus, így furcsa is lenne, ha edzőként az lennék…

Véleményem szerint

a jó edző megfelelő kommunikációval, a gyakorlat bemutatásával az esetek 90 százalékában meg tudja oldani, hogy a vendég helyesen hajtsa végre a feladatot.

Én általában a maradék 10 százalékban avatkozom csak közbe, akkor is diszkréten (pl. odateszem a tenyerem, mutatva a távolságot/magasságot, amit el kell érni bizonyos gyakorlatoknál).

De eddig csak az egyik oldalról, az edző szemszögéből véleményeztem a témát, a másik oldal a vendég, aki ez esetben a passzív fél.

Itt szükséges megfigyelni, hogy kinek mennyi térre van szüksége - ez már az első alkalmakkor megmutatkozik - milyen távolságból és hogyan kommunikál, milyen a testtartása, a nonverbális kommunikációja, a személyisége; az edző felelőssége a megfelelő távolságot megválasztani, hiszen a legfontosabb, hogy a vendég komfortosan érezze magát edzés közben.
 

Nádasi Krisztián, Boot camp edző

Aki valamilyen edző által irányított órán részt vett már, legyen az személyi edzés, vagy csoportos óra, az bizonyára szembesült vele – jobb esetben – hogy az edző figyelme kiterjed a feladat meghatározásokon és a motiváláson túl, a helyes kivitelezés biztosítására is. Ez tulajdonképpen nyilvánvaló, hiszen azért is veszünk igénybe ilyen edzést, mert elvárjuk, hogy az órát egy szakértő vezesse.

Felmerül a kérdés, hogy hol húzódik az intimitásnak, a személyes zónának az a tere, amit egy edző sem léphet túl, kiváltképp, ha az ellentétes nem képviselője. Az elején le kell szögezni azt a tényt, hogy a szóbeli utasításnál, vagy a bemutatásnál olykor több kell. Nyilvánvalóan nem megengedett az intim testrészeink bármilyen érintése, vagy az érezhetően nem a célnak megfelelő helyen, erővel és ideig tartó segítségadás. Egy helyes plank kivitelezésénél például óhatatlan a csípő helyes beállítása, vagy a farizom és a has megfeszítésének elérése, ez azonban korántsem jelenti ezen testtájak „taperolását.” El kell fogadnunk, hogy segítő szándék vezérli az edzőt, de mindig jelezzük, ha túlzottnak érezzük a közelségét!

Másik oldalról, azaz leendő edzők oktatójaként bennem is felmerül ez a kérdés. Mindig elmondom, hogy ügyelni kell a túlzott közelségre. Nem szabad összekeverni a párkeresést a munkával, de azt gondolom ez minden területen így van. Ahogyan egy orvosnak, úgy az edzőnek is muszáj kontaktusba lépnie a hozzá érkezővel, azonban ezzel a bizalommal visszaélni nem csak káros, hanem szakmaiatlan is. Ha véletlenül mégis megtörténik, a felismert ilyen típusú „hibát” azonnal bocsánatkérés kell, hogy kövesse. Mindezek mellett pedig nem árt tájékoztatni az edzésen résztvevőket előre:

a sport azzal jár, hogy bizony hozzá fogunk érni a másikhoz.