Sebestyén Tamás, a KissLife Fitness szakmai vezetője otthonosan mozog a személyi edzés világában, találkozott már érdekes helyzetekkel is. Megkértem, hogy mondja el, miért is érdemes és jobb életbiztosítás a villámdiéták, az önsanyargatás és a beesett bokával való egyedüli futás helyett inkább egy szakemberre, másnéven személyi edzőre bízni magunkat hosszútávon.

Személyre szabottság

Rengetegszer találkozom olyan esetekkel, amikor az emberek letöltenek egy edzéstervsablont és azt csinálják, mondván másnak is bevált. Ilyenkor csak egyet felejtenek el:

mindannyiunknak más testalkati adottságai vannak, különböző a sportmúltunk, egyesek fizikai, mások irodai munkát végeznek, éppen ezért másként alakul az izomrendszerük is.

Ha letöltesz egy edzéstervet, az lehet, hogy száz emberből pont neked beválik, másban viszont kárt tesz. Az egyik tanítványom úgy jött el élete első edzésére, hogy hozott egy képet magával az egyik híres amerikai banda kigyúrt énekeséről (nem kevés szteroid segíthette elő a kívánt forma elérését, de ezt laikusként kevesen tudják megállapítani). Kijelentette, hogy ő így akar kinézni, de utál sportolni, számára nem jelent örömet a mozgás. Hosszas munka után már elmondhatom, hogy közel áll ahhoz, hogy igazán megszeresse a sportot és az átalakult teste miatt sok pozitív visszajelzést kap a külvilágtól is (és persze már nem akar annyira kigyúrt lenni).

Folyamatos nyomon követés és visszacsatolás

Nehéz rájönni a rizikófaktorokra visszacsatolás nélkül, hiszen legtöbbször azt hisszük jól csinálunk valamit, miközben nem. A személyi edző folyamatosan edzésnaplót vezet, nyomon követi a fejlődést. Találkoztam már olyan esettel is, amikor a tanítvány szépen fejlődött, de egy idő után megállt ez a tendencia. Kiderült, hogy korábban elment túrázni, rosszul lépett, ezért a bokájával már másképpen tudott edzeni. Mikor ez kiderült, elkezdtünk a problémájával foglalkozni, így tovább folytatódhatott a fejlődése. Ha ez nem derül ki, abba is hagyhatta volna a rendszeres mozgást.

Akkor is motivál, ha mélyen vagy

A motiváció nagyon ingadozó tényező az embereknél. A könnyebbik eset, ha az illetőnek van belső motivációja, magáért csinálja és mindent megtesz az eredmény érdekében. Ez a sportolói fejjel való gondolkodás csupán az esetek 5 százalékát teszi ki! Az emberek nagyrésze általában külső motivációval rendelkezik (család, barátok, férfi-női ideál, megfelelési kényszer). Ez nem tartós dolog, mindig vannak mélypontok, ilyenkor az edzőnek kemény motivátori szerepet kell betöltenie, okosan kommunikálnia és felébresztenie a tanítvány belső motivációját, ezáltal könnyebben fejlődik, mintha önmagát motiválná. Egy jó szakember mindig tudja kihez hogyan kell szólnia: lehet, hogy van olyan vendég, akivel beszélgetni kell, másnak leordítani a fejét. Mindenkinek más a kommunikációs csatornája.

Villám módszerekkel eredménytelen az út

A cél elérésének leghatékonyabb módja - még ha rövidtávon költségesnek is tűnik - egy jó szakember. Edzéstervet bárhonnan le lehet tölteni, akárcsak étkezési iránymutatást, Youtube videókat; több idő kell hozzá, hogy azt tökéletesen megtanuljuk, ellenben ha ott van egy szakember, aki figyeli a tanítványt, a légzéstechnikáját és közben motiválja, tanácsot ad és étrendet ír neki, az úgy bőven megéri. Hosszútávon személyi edző nélkül is ugyanott tarthatunk anyagilag: aki le akar fogyni, használhat csoda edzésterveket, csodagépeket, villámdiétát, olcsó és megfizethető dolgokat, amikkel elpazarolja az idejét, a pénzét és nem kerül sokkal közelebb a céljához. Ezzel szemben, amikor elmegy egy jó edzőhöz (még ha soknak is tűnik elsőre), biztos lehet abban, hogy megéri majd neki. Nem mindegy, hogy azt a napi 1-1,5 órát fölöslegesen, egy ismeretlen forrásból szerzett edzéstervvel vagy valóban hatékonyan tölti el. Az edzés alatt a hatékonyság maximalizálása érdekében elengedhetetlen a megfelelő koncentráció is.

Megelőzheted a sérüléseket

A prevenció szó sokak számára ismeretlen, legtöbben csak a rehabilitációt ismerik, aminek a végkimeneteleként a sérülés előtti állapotot kellene visszaállítani, ez hosszadalmas folyamat. Sokkal könnyebb lenne preventív szemlélet szerint előre gondolkodni és ennek megfelelően felépíteni egy edzéstervet, hogy megelőzhető legyen a sérülés. A sérülés olyan, mintha összetörnénk egy autót: kicserélünk rajta mindent, de nem lesz már ugyanolyan, mint azelőtt és sosem fog ugyanannyit érni. Használati tárgyból tudunk venni másikat, de az izmokkal, ízületekkel nem ez a helyzet. A sportolóknál is azt látom, hogy Magyarországon még gyerekcipőben jár a prevenció, az élsportban is inkább a rehabilitációval foglalkoznak.

Sokan elfelejtik, hogy nem az a legdrágább sportoló, akinek a legtöbb a fizetése, hanem az, aki a kispadon ül, mert sérült.

Lelkitámasz

Amennyiben egy megfelelő empátiával rendelkező személyi edző felismeri a tanítványa lelkiállapotát, hozzá tudja igazítani az edzést, így annak terápiás hatása is lehet. Sok edző erre nem figyel, pedig egy a hosszútávú edzésmunkának az empátia az alapja. Az előre megírt edzéstervet rengeteg minden befolyásolhatja, az aktuális napi edzéseket a fizikai- és lelkiállapothoz kell alakítani. Fel kell mérni, hogy mennyire valós a probléma: valóban nagy a baj vagy csak hisztiről van szó. Szerencsére nem csak én látom így. A teremben, ahol dolgozom, a megfelelő kommunikáció és az empátia egy elvárt, általános szemléletmód, amit belső képzésekkel fejlesztünk is. Ugyanakkor ez egy munkakapcsolat, valamilyen szinten meg kell tartani a három lépés távolságot, figyelni kell, hogy ne essünk át a ló túloldalára és ne kerüljünk túl közvetlen kapcsolatba, főleg az ellenkező neműek esetében.

Ágóval akkor találkoztam először, amikor 2016 májusában egy barátnőjével eljött az első Blondie szigetelős edzésre. Miután körbefutottuk a Margitszigetet, kiderült, hogy az volt az első sziget köre. Ott még nem tudtam mennyire hatalmas dolog ez számára, de büszke voltam arra, hogy velünk tette meg először ezeket a kilométereket. Később a csapat állandó tagjává vált és alig telt el úgy alkalom, hogy ne érkezett volna meg kezdésre a zászlóshajójával, vagyis a férjével, Szilárddal. Ahhoz képest, hogy a két személyiség tűz és víz, de ennek ellenére nagyon is kiegészítik egymást az élet több területén, például a sportban.

Mindenek előtt avassuk be az olvasókat: mióta vagytok együtt és mennyire volt jelen az sport az életetekben korábban?

Sárik-Hermann Ágota: Tíz éve vagyunk együtt, három éve házasodtunk össze, anno még az egyetemen ismerkedtünk meg. Én egy multinál dolgozom, ülőmunkát végzek, a családom pedig tipikusan nem mozgó, ahol gyakoriak szív-és érrendszeri betegségek. Ha vidéken elmentél futni, mindenki hülyének nézett,  nem volt divat a sport, de ezzel szemben a kert megmunkálása . Mivel a szüleim – főleg apukám – egész nap nehéz fizikai munkát végeztek, utána általában már nem volt kedvük mozogni. A kötelező tesi órákon felül én sem sportoltam, bár voltak próbálkozásaim: felnőttként megfordultam egy spinning órán, kangooztam, kipróbáltam a bodyartot, de mindegyikre maximum két alkalommal mentem el, mert nem éreztem, hogy ezek lennének a testreszabott sportjaim. Harminc felé közeledve érezni kezdtem, hogy nem lesz jó, ha folyamatosan 8-10 órákat ülök egy helyben. A sikertelen próbálkozások közepette 2015-ben munkahelyet váltottam, ami már közelebb volt a lakhelyemhez, így rendszeresen sétáltam a munkába, de egy dekát sem fogytam, amitől teljesen ki voltam borulva.

Sárik Szilárd: Informatikusként dolgozom egy bankban, így az ülőmunka nálam is fenn áll. Még gyerekkoromban, apukám hatására kezdtem el mozogni, hamarabb tanultam meg a jégen közlekedni, mint görkorizni. A rendszeres mozgás családi program volt nálunk, az elbeszélések szerint szerettem triciklizni, az általános iskolában már kézilabdáztam is. Ágóval voltunk már közösen síelni, de korábban nem volt jellemező, hogy együtt mozogjunk. A munkába sétálás nekem is 2015 telén jött a képbe, hiszen ahogy egy nagy márka szlogenje is szól: nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet.

De Ágót nem olyan fából faragták, ezért a sétálás mellett sem hagyta abban a próbálkozásokat!

Ágó: Egy téli sétám alkalmával – ekkor már 85 kiló voltam a 165 centis magasságom mellett – akadt meg a szemem egy Curves termen. Azt követően kezdtem el oda járni, aminek köszönhetően 14 kilót fogytam. Mivel még nem szültem, az is motivál, hogy a jövőben a babakocsit fel tudjam vinni a harmadikra. A narancsbőr kevésbé izgatna azzal szemben, hogyha nehezemre esne a gyerekem után futni.

Annak ellenére, hogy nem mozogtatok korábban együtt, mostanra az edzések alappillérei vagytok, hogy alakult ez így?

Ágó: A barátnőim rágták a fülemet a közös futás miatt, de nem jött össze, így valahogy nagyon jókor talált be a Blondie szigetelős edzés. Gyűlölök futni, az a típus vagyok, akinek jellemezően 100 méter után szúr az oldala, rosszul van és arra gondol, hogy mikor állhat már meg végre. Szerintem nem is futok jól, ezért is volt hasznos, amikor Krisztián (Nádasi Krisztián, az edző – a szerk.) mondta hogyan rakjam a lábamat. Folyamatosan próbálgatom a határaimat és haladok. Akik azt hallják tőlem, hogy futok, mind le vannak döbbenve. Egy edzés után posztolt képhez még egy cuki kommentet is kaptunk a kollégámtól, miszerint kívül bájos kiscicák, belül kősziklák vagyunk. Nagyon örülök, hogy Szilárddal találtunk egy olyan mozgást, amibe én sem halok bele és ő is élvezi. Sőt, mostanában rendszeresen számon is kér, hogy járok-e edzeni. 

Ágó, kipróbáltál bármilyen diétát eddig?

Ágó: Húsz évesen próbálkoztam a szétválasztós diétával, sikerült is fogynom tíz kilót, de 1-2 év múlva ugyanott voltam. Tudni kell rólam, hogy nagyon ingerült vagyok éhesen, a gyümölcsnapon este már nem szólhatott hozzám a férjem.

Milyen hatással van rátok a közös mozgás?

Szilárd: Alapvetően nagyon jól hat ránk, sokat lendít a dolgon, hogy együtt indulunk el mozogni, bár én akkor is elmegyek görkorizni, ha nincs kedvem.

Ha kialakíthatnátok egy saját edzést, az milyen elemekből adódna össze?

Szilárd: Nem kötném gyakorlatokhoz, nekem sokkal fontosabb a jóleső fáradtság érzése, ami a mozgás után jelentkezik.

Ágó: Ebben egyetértek! Talán a spinningen érzékeltem azt, hogy az elején majd meghalok, de a 40. percnél végigfutott a hátamon a hideg; tudtam, hogy a nehezén túl vagyok és nincs messze a vége. Egy ideig Ausztriában dolgoztam. Az irodánkban egy ott dolgozó ötvenes férfi - aki mellesleg instruktor volt - a saját szakállára tartott gerinctornákat. Az órákon Flexibart is használt, ami nekem nagyon bejött. Ráadásul annyira jó volt, hogy az egész IT-szekciót képes volt odacsalni.

Felnéztek-e bárkire az elért sportsikereiért?

Ágó: Hosszú Katinkát követem a közösségi oldalain, volt rá példa, hogy azért mentem el reggel edzeni, mert láttam az instáján egy mozgásra biztató képet. A Michael Phelpsről készült reklámot pedig rengetegszer megnéztem, imádom az aláfestő zenéjét, egy időben rendszeresen hallgattam, mielőtt edzeni vagy gyalogolni indultam. 

Szilárd: Régen nagyon szerettem nézni az olyan extrém sportokat, mint a BMX, a görderszka és a görkori. Az egy egészen más világ, mivel a versenyzők elég keményen összezúzzák ott magukat. Engem motivál az akaratuk és az elszántságuk, hiszen azaz életük, hogy miután szó szerint a padlóra kerülnek, felállnak és újra visszamennek a rámpa tetejére.

Vannak kitűzött sportcéljaitok?

Szilárd: Mostanra már elég sokat fogytam, szeretnék már izmot is építeni, érdekelnek a saját testsúlyos edzések. Valami szervezettebb dolgot szeretnék, gondolkozom a kettlebellen, mert jókat hallottam róla.

Ágó: A súlyzós edzések szimpatikusak, kacérkodtam a BBG programmal is. Még nem kezdtem bele, mert számomra fontos, hogy egy edzőtől külső visszajelzést kapjak, hogy ne feltétlenül egy edzésterv sémát kövessek. 

Mi a legfőbb motivációtók akkor, ha nincs kedvetek edzeni?

Ágó: Nekem Szilárd. Amúgy mindig valami más, általában valamilyen zene, nemrég például egy autentikus cigány zenekar muzsikája indított utamra. A Curvesben minden századik edzésnél pólót kapunk, valamint havonta mérnek minket, ezek mind buzdítanak. Volt olyan hét, hogy hatszor mentem edzeni, annyira sikerült motiválnom magam.

Szilárd: Nekem általában nincs szükségem motivációra, csak addig nehéz elkezdeni, amíg neki nem indulok. Ha pedig már mozgok, hiába vagyok fáradt, tudom, hogy jó lesz.

Az edző ugyanúgy ember, hiába van rálátása az anatómiára és a metabolikus folyamatokra, ha a pszichés elképzeléseit és az álomképeit előrébb helyezi a tudásánál. A testképzavar olyan jelenség, amely a megfelelni akarásból indul és ha nem figyelnek rá oda, komoly testi és lelki problémát okozhat. Leirer Aliz testközelből szerezte meg ezt a tapasztalatot, mielőtt edző lett.

Hot iron edzőként mindennap találkozol olyan vendégekkel, akik elégedetlenek a saját testükkel. Ezt az érzést te is átélted, mégis mikor fordult át rossz irányba?

Tindézserkoromban nagyon elégedetlen voltam magammal, próbáltam tenni ellene, de sosem szántam rá magam igazán, inkább választottam a villámdiétákat és a könnyebb utakat, hogy ne kelljen teljesen életmódot váltanom. Nagyon zavart, hogy folyamatosan fogytam és híztam. Aztán a testnevelés tanárnőm elkezdett aerobic órákat tartani a suliban, az edzéseire járva kezdtem el én is mozogni, de tudtam, hogy diétáznom is kellene. Akkoriban egy barátnőmmel elmentem Soltvadkertre kirándulni, de csak később tűnt fel, hogy egész nap nem ettem semmit és mégsem voltam éhes utána. Ezt a tendenciát folytatni akartam, ezért ráálltam arra, hogy 2-3 óra után nem ettem semmit, emiatt végre elkezdtem fogyni. Jöttek a visszajelzések, jól éreztem magam, de egy idő után egyre többet akartam, és amikor elértem a kívánt szintet, már az sem volt elég. Tizenhét éves koromra a tudtom nélkül alakult ki bennem a testképzavar, a családom és a barátaim akkor már aggódtak értem, de én ragaszkodtam ehhez az életmódhoz.

Mikor történt meg a testi-lelki változás?

Amikor Csongrádról Budapestre kerültem az egyetem miatt, már kezdett kialakulni a rendszeresség az életemben, nem hajszoltam túl magam, hanem az egyensúlyt kerestem. A testképzavar megszűnésében az is sokat segített, hogy 18 évesen lett egy párkapcsolatom - itt le is szögezem, hogy a külvilág nagyon befolyásol mindenkit. Nekem egy külső lelki támasz kellett ahhoz, hogy felismerjem a problémámat. Szerencsém volt az akkori barátommal, de voltam már olyan párkapcsolatban is, ahol a másik fél nem tudott örülni a sikereimnek. A fordulópontot mégis az jelentette, amikor elvégeztem egy aerobic edző képzést. Azóta tisztában vagyok az anatómiával és a táplálkozástannal; tudom mi tesz jót a testemnek és a lelkemnek, a képzésen párszor a fejemhez is kaptam a táplálkozási részeknél. Már három éve vagyok tréner, másfél éve konditeremben is edzek. Az életmódomat akkor változtattam meg, amikor személyi edzőhöz kezdtem járni, akkor próbáltam ki a testépítést és a velejáró táplálkozást. Nem tartok versenydiétát, azóta viszont este is eszem, de módjával. Nem bírnám ki, ha egy életen keresztül minden finomat meg kellene vonnom magamtól, ugyanis édesszájú vagyok, ezért keresem az egészséges édességek alternatíváit.

Aki autodidakta módon az internetről, akár nulla motivációval vagy sokadik próbálkozásra vág bele egy diétába, hogyan kezdjen hozzá?

Senki nem szereti ha kibillentik a lelki egyensúlyából, érdemes apró lépésekkel elkezdeni a diétát, eleinte kevesebb szénhidrát fogyasztással, este kevesebb csipegetéssel. Nem kell egy előre leírt sémát követni, ha valaki látja az eredményeket, az előre fogja lendíteni őt. Ha például tudom, hogy holnap strandra megyek, kevesebbet eszek előtte, ezzel is helyet hagyok a lángosnak.

Mindennek van helye, csak mértékkel. Az életmódváltás lényege, amikor az illető olyat talál, amit évekig tud követni, de tudatosítania kell magában, hogy ez valamilyen szinten lemondással is jár. Aki igazán akar, az változtatni fog, hiszen az egész egyetlen nagy döntésen múlik, azonban a fejlődés folyamatát is ki kell élvezni.

A legfontosabb, hogy örülj minden apróságnak, ne a rosszra koncentrálj, hanem arra, hogy megcsináltad! Soha nem szabad önmagunkat lebecsülni, csak minden alkalommal felemelni.

Mit csináljon az ember fia/lánya, ha elmúlt 40 éves, de ennek ellenére még mozogna? Mozogjon! Ajánlok pár alternatívát.

Pilates

Életutam során igen fontos szerepe volt ennek a mozgásformának, hiszen 20 éves kori megtérésem a monoton konditermi edzésektől a pilates órákra vezetett. A mélyizomtorna elsőre könnyűnek, pontosabban csak a lábak ide-oda pakolgatásának tűnhet, azonban korántsem erről van szó. Hanem erről.

Curves

Kortól és edzettségi állapottól függetlenül bármikor beszállhatsz a körbe nyitvatartási időben - feltéve, ha nő vagy! Itt mindent leírtam róla.

Ezt a kényes kérdést több oldalról is meg lehet közelíteni. Egyrészről jónak találom, amikor ez edző kijavít, ha rosszul akarok egy gyakorlatot végrehajtani - hiszen a rossz beidegződésekből hosszútávon testi problémáim adódhatnak. Elvégre ő a tanult és profi ember, akiben megbízom és elhiszem, hogy tudása legjavát használva nyúl hozzám és igazítja minden mozdulatomat.

Másrészről előfordult olyan is, hogy egy (férfi) edző a csípőmet megfogta, miközben éppen hajoltam le vagy már úgy voltam - nem emlékszem pontosan. Egyszóval furcsa volt, hogy edzés közben mögöttem állt és szinte nekem támasztotta magát.

Szóval, hol húzódik a határ a magánszféra átlépése és a jóindulatú segíteni akarás között?

Rudas Anita, a Mobiledző

Ha 1-től 10-ig terjedő skálán kéne értékelnem, hogy mennyire vagyok "taperolós edző", valószínűleg 2-est, maximum 3-ast adnék magamnak. Ennek egyik oka az, hogy magánszemélyként sem vagyok az a nyomulós, aurába belépős típus, így furcsa is lenne, ha edzőként az lennék…