Sok nő szemében mumusnak számít a súlyzók használata. Akár attól is tarthatnának, hogy nem bírják el és a lábfejükre esik, legtöbbeknek mégis az a félelmük, hogy úgy néznek majd ki a használatuk után, mint egy emberi bőrszínt öltött Hulk. Már éppen itt volt az ideje, hogy ezzel kapcsolatban valaki tisztába tegye a dolgokat és eloszlassa az összes tévhitet.

Loboda Márk teljesen más szemszögből szemléli a világot, nincs elképzelése arról hogy nézhet ki valójában a Margitsziget, mégis rója a köröket, érzi a víz illatát, de a medencét nem látta még soha, mégis szeret benne úszni. Idén pedig félmaratont fog futni - látássérültként -, mert miért is ne?

Minek fogadkozunk, ha nem tartjuk be? Elég kézenfekvő a kérdés, mégis, ha csak ennyiből állna a dolog, újévi fogadalmak híján a konditermeknek nem az év eleje lenne a legerősebb időszaka. Míg az egyik ember őszintén bevallja, hogy nulla kitartása van, addig a másik külső motivációhoz folyamodik. A legtöbb komoly ígéretet tevőnek mégis csak egy célja van: betartani a jó pár éve divatos - az olykor hasznos vagy éppen ellenkezőleg, túlspilázott - fogadalmakat.

Tomi

"Nálam már évek óta ugyanaz a forgatókönyv. Decemberben megfogadom, hogy január a változás évének első hónapja lesz és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy sikerüljön az életmódváltás, elérjem a céljaimat, le tudjam adni azt a pár kilót és büszke lehessen rám a környezetem. Na meg persze én is magamra. Az év eleji motivációm általában csak ideig-óráig tart ki, utána minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Egyáltalán nem vagyok elégedett magammal, már nagyon unom azt, hogy ugyanazt a tervet újra és újra el kell kezdenem, de hiába teszek bele apait-anyait, a siker mégis elmarad, ezért általában abbahagyom. Mindenkit befolyásol a környezete (engem is), akár a közvetlen, akár a távolabbi ismeretségekről legyen szó, aki mást mond, az magával szemben sem őszinte. A megfelelni vágyás egy olyan emberi tulajdonság, amit csak nagyon kevesen tudnak maguk mögött hagyni.

Több olyan tervem is van, ami ismétlődik és évek óta húzom, de eddig még nem jártam sikerrel.

Szeretnék végre megszabadulni a súlyfeleslegemtől - egyrészt mert elég hiú embernek tartom magam - és kicsit unom már, hogy amit az edzőteremben nem sikerült ledolgoznom, azt az öltözékemmel próbálom ellensúlyozni.

Ez az év különleges volt számomra: immár harmadik éve tesztelem a sportokat, interjúvolom a motivátorokat és már több mint 100 mozgásformáról írtam cikket! Idén is összegyűjtöttem a számomra legemlékezetesebb eseményeket, a legkeményebb sportokat és az általatok legkedveltebb cikkeket.

Az év elejét a Komjádi uszoda medencéjében kezdtem, kötelekkel. Ajánlás útján ismertem meg az Aquawallgymet, csak elképzelni tudtam hogyan zajlik majd.  Elsőre úgy gondoltam, hogy nem lehet olyan nehéz, furcsán is néztem, amikor az edző 45 perces edzést javasolt. Hát ezért.

Az idei foci eb miatt nem is lett volna jobb alkalom ismét feléleszteni a (főként kapusként megszerzett) foci tudásomat. A fitfutball nem a poros focizásokról vagy a műfüves pályákról szól, hanem a technikákról és azok gyakorlásáról, mindezt egy fitneszteremben.

Nagyon szerencsés vagyok, amiért már egyre több különleges emberrel kerülhettem kapcsolatba, ami nagyrészt a blognak is köszönhető. A földet éppen bringával kerülő kettős egyike, Adorján kétszer is bejelentkezett, exkluzív, sajátos mondattal kívánta a legjobbakat nektek, olvasóknak, mesélt a különböző országok lakóiról, elmondta milyen buddhista kolostorban lakni és az euforikus mozgási élményét is megosztotta velem.

Egy edző őszintén vállalta a véleményét a testképzavarról és a saját történetét is elmesélte. Míg két másik azt boncolgatta, mennyire lehet vagy illik taperolni a vendégeket az edzés során. Tudod kitől származik ez az idézet? "Dobj le pár kilót, izmosodj és érezd jól magad." Ágh Csaba válaszaiból megtudhatod.

Ami a menő és exkluzív edzéseket illeti, sportbloggerként ebben sem illik lemaradnom, éppen ezért nyáron (pont nyáron) kipróbáltam az izzasztó, ám sokak által nagyon dicsért infrabiciklit is. Ez volt az én benyomásom. Ütöttem és rúgtam sok-sok bpm-es zenére a Kamibo órán, de az év folyamán egyszer még a Földanyával is összespanoltam.

Aki elegendő motivációra vagy egy szép történetre vágyik, annak mindennap el kellene olvasnia a kétszeres tüdőtranszplantáción átesett, de sportolni és élni akaró Anna történetét! Ugyancsak kiemelt helyet érdemel a bemutatott történeteim között Réka, a RobotGirl, akinél nem állt meg az élet annak ellenére, hogy el balesetben elveszítette az egyik lábát, ő akkor is futni akar és fog is.

Posta Renáta életmód tanácsadóként már évek óta a paleolit táplálkozás híve és a cukor lelkes mellőzője. Korábban ő is azok közé tartozott, akik egy multiban dolgozva, a sok teendő közepette két-három óránként esznek valamit, ám a szervezete idővel jelezte, hogy nem jó úton jár. Első kézből kaptam választ arra, hogy valóban ki lehet-e védeni a falási rohamokat és hogy miként lehet ellenállni a cukornak.

Amióta a paleolit étrendet követed, többek között szénhidrátot sem fogyasztasz. Mit tapasztaltál meg magadon először a megvonás után?

Szénhidrát nélkül stabilabbá vált az energia-, az inzulin- és a vércukorszintem. Az étrendemet átalakítottam fehérjedússá, mellette elegendő zsiradékot fogyasztok, ezekből nyerem az energiát és az erőt a sporthoz. A paleós életvitelem alatt még nem voltam olyan edzésen, amit ne bírtam volna végigcsinálni. Az edzőtermekben a legkárosabb dolognak a szőlőcukrot tartom. Gyakori helyzet, hogyha valaki elmegy egy - nem extrém módon megterhelő - órára edzeni, már harminc perc eltelte után körbejár az edző cukrot kínálva. Na, ettől teljesen kivagyok! A cél a zsírégetés lenne, nem a szervezet cukor általi felpörgetése, ezt sosem értettem igazán.

A paleónak köszönhetően az abszolút cukorellenesek táborába tartozol.

A cukorról nagyon határozott véleményem van. Nem értem például, miért van az energiaszeletekben, amikor egy brutális energiaforrás. Persze sokkal egyszerűbb betolni egy szeletet, mint harmonikus életmódot folytatni - gondolok itt a nyolc óra alvásra, a konfliktusok megoldására, az ideális munkakörnyezetre, és persze az egészséges táplálkozásra. Fokozottabb helyzetekben mindig kell, ami feldob, de a cukor egy drog! Ha rászoktatjuk a szervezetünket, utána már nem tudjuk elengedni, rákapunk és ez könnyen függőséggé alakul át.

A cukorra nincs szüksége a szervezetnek, de általa bármilyen élelmiszeripari termék finomabb és eladhatóbb lesz. Emellett még íztompító hatása is van, aki le akar állni vele, annak legalább két hét kell a kitisztuláshoz. Ez az idő vízválasztó, nem a csodát kell várni, csak türelemmel, alázattal végigcsinálni, és akkor rendbe jön a szervezetünk.