Ezúttal szakmabeliek és edzők mondják el véleményüket: vajon mennyire fér bele egy kapcsolatba, ha a nőnek hurkái vannak? Persze a hurka is relatív, de itt legfőképp a nők által odaképzelt vagy minimális szinten jelenlévő rétegről tesznek említést válaszaikban. 

4 srác, akik őszintén elmondják a frankót, íme:

1. Sebestyén Tamás, edző:

"A tökéletes test nem elvárás, persze nézzen ki jól a lány. Sablonosan hangzik, de a lényeg, hogy fogjon meg benne valami. A sport természetesen alap. Egyrészt, mert edzőként az életem része, így már biztosan van egy közös érdeklődési pont; szóval nagy az esély arra, hogy tudunk majd olyan közös programokat szervezni, amit mindketten élvezünk, ez pedig a kulcsa annak, hogy ne legyen unalmas egy kapcsolat és rengeteg közös élménnyel gazdagodjunk. Másfelől viszont az én véleményem az, hogy a sport (legyen az edzőtermi munka, futás az erdőben vagy éppen labdajáték) ugyanúgy igényesség kérdése, mintha valaki foglalkozik azzal, hogy ápolt legyen a keze, a haja stb., szóval semmiképpen sem elhanyagolható. 

A lényeg, hogy részemről igenis elvárás, hogy a párom szeressen mozogni és aktívan sportoljon is, legyen nőiesen kisportolt teste. A tökéletes relatív, mindenkinek más.

Az emberek életmódja tükröződik a testükön, ha valaki egezségesen táplálkozik és sportol, az látszik is rajta, egyfajta erőt sugároz." 
 

2. Mikus Alex, a Boot Up csapat menedzsere:


"A szívnek nem lehet parancsolni azt mondják, de a 'terelgetésről' nem esik szó. Ha egy férfi életében a sport dominál, egyértelmű, hogy nagyobb valószínűséggel akad rá párjára ebben a közegben. DE: nem törvényszerű, hogy a sportos férfi csak a kisportolt, vékony, izmos lányokat szereti, véleményem szerint beleférnek a 'hurkák' egy ilyen férfi-nő kapcsolatba.
Ha a férfi edző és kisportolt, ez ösztönzőleg hathat a párjára, hogy mozogjon többet, egyen egészségesebben, járjanak el együtt sportolni.

Meg kell találni azt az egyensúlyt, amikor a hölgy nem érzi úgy, hogy a párja minden áron meg akarja őt változtatni.

Ideális eset lehet az is, ha mindkét fél egyaránt rajong a rekreációs mozgásért. Ugyanaz az érdeklődési körük, valószínűleg együtt is űznek mindenféle sportot, ám itt szerintem nagyobb a veszélje annak, hogy gyorsabban megunják egymás társaságát.

Hölgyeim, a hurkáknak nagyon is megvan az előnyük. Gondoljatok csak bele mit szoktak mondani a pasik: az a jó, ha van mit fogni és kerekedik kicsit! 
Én ebben a témában pro és kontra 50-50 %-ot adnék, hiszen az életre szóló kapcsolatok esetében a végén úgyis a szív fog döntést hozni és nem az izomzat vagy a hurkák. Szóval lányok, bátran udvaroljatok sportolóknak, edzőknek, mozgás fanatikusoknak, hiszen ha megvan a 'kémia' akkor egyik sem lehet válóok."
 

3. Ágh Csaba, edző:

"Szerinted jól áll?"

"A legrettegettebb kérdés, amelyet hölgy férfinak feltehet. Aki már megkapta, az tudja, ebből jól már nem lehet kijönni. Na de miért kérdezik? Valószínűleg a megerősítés iránti vágy, hogy még tetszenek, hogy vonzónak tartjuk Őket. Lehet, hogy az utóbbi időben picit megszaladt a mérleg. A kérdésre van egy logikus, szakmai válasz, és van egy kevésbé szakmai, ám életszagú válasz.

A logikait nem mondom, mert nem érdekel senkit.

De ami a valóságot illeti… amikor eljön a kritikus pillanat, kell (!!), hogy azokat a csipkéket és fodrokat valami kitöltse, nem igaz?"

4. Perrey Miklós, sportszervező:

"Ugyan nem vagyok edző, de az elmúlt 15 évet aktívan végig sportoltam, és sportrendezvény szervezőként is dolgozom. Ennek kapcsán sportos emberek, nők vesznek körül, a felkészülések során a kulisszák mögé is belátok. A mai nők sokszor olyan példaképekhez hasonlítják magukat, akiknek hivatásuk a sport. Ez nem helyes, senki sem tökéletes, és azt be kell látniuk,  hogy nagy ára van annak, ha az adott női sportoló példaképnek olyan alakja van. 

Véleményem szerint egy jó kapcsolatban elférnek a kisebb hurkák.A páromat is a sport kapcsán ismertem meg, most is rendszeresen sportolunk, ettől függetlenül természetesen vannak olyan időszakok, amikor kevésbé figyel oda az ember, amikor igenis megjelennek a kisebb hurkák, és ezzel nincsen semmi baj. Minden ember más, nem mindenkinek ugyanaz tetszik. Nekem tetszenek a sportos, vékonyabb testalkatú nők, és van akiknek kifejezetten jól áll egy kis plusz súly, viszont a leszálkásított, izmos női test számomra már túlzás!"

Ezúttal Ágh Csaba, a nagy szakmai tudással rendelkező edző (és szerintem Magyarország egyik legjobb sport szakembere) mesél a 'No pain no gain' elvén alapuló elméletről.

Fájdalom nélkül nincs növekedés! Csak az erősek maradnak állva! Küzdelem az utolsó leheletig! Soha ne add fel! Vagányul hangzanak, igaz? Szerintem is ;) Annyit azonban hozzá kell tennem, hogy nem mindenkinek és nem minden esetben.

Nem tudom miért, de az emberek a saját testüket elnyűhetetlennek tartják, pedig nem az. Csak természetes, hogy működik, és a nap 24 órájában a rendelkezésünkre áll. Még…

Nézzünk egy példát! Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy autót. Mi lenne azzal a motorral (szív), amelyiket folyamatosan maximális fordulatszámon pörgetsz? Vagy mondjuk, egy benzinesbe dieselt tankolsz (nem megfelelő táplálkozás)? Mi történne azzal a csapággyal (ízületek), amelyeket soha nem zsíroznának át (táplálkozás, ásványi anyagok, nyomelemek, bemelegítés edzés előtt)? Mi lenne azzal a kézifékkel, amelyet mindig behúzva tartanak (izmok, ínak lazítása), de úgy akarna a sofőr döngetni az autópályán? Tudom, hogy tudod a válaszokat. 

A gondolkodásmódod és az edzéshez való hozzáállásod ugyanígy működik.

Hadd meséljek el egy történetet. Él egy Kyokushin karate mester, aki rajong harcművészete stílusáért és szellemiségéért. Ugyanakkor látta, tapasztalta, hogy a „menj el a végsőkig” elve valahol tévút. Nem lehet normális dolog, hogy fiatal versenyzők tönkrement ízületekkel és rengeteg sérüléssel küzdenek abban az életkorban, amikor még javában aktívnak kellene lenniük. Rengeteget gondolkodott, míg végül megtalálta a megoldást. Változás kell. Gyökeres.

Minden harcművészet alapja valahol a hadviselésben keresendő. Katonák alkották katonáknak, hogy megvédjék értékeiket, kultúrájukat – akár az életük árán is. Háború idején nincs ezzel semmi baj, hiszen valóban egy csata sorsa múlhat azon, ki mit tesz meg, mit képes feláldozni a győzelemért. A civil életben azonban ez egy rossz megközelítés, hiszen olyan terheléseket vállalnak be emberek megfelelő felkészülés nélkül, amelynek semmilyen pozitív hozadéka nincs. Csak a sérülés, az értelmetlen fájdalom, amely mesterről tanítványra száll. A semmiért. 

A mester elhatározásra jutott, és kiállt a többi nagymester elé, feltárta gondolatait. Nem titok, volt benne félelem, de a változás szükségességének kényszere erősebb volt. El tudod képzelni, milyen nehéz döntés ez egy tekintélyelvű világban, ahol a nagymester szavait nem lehet megkérdőjelezni? Alapjaiban rázott meg dogmákat annak érdekében, hogy hű maradjon választott stílusához és szolgálhassa azt. Nem is tudom, ki volt jobban meglepve. Ott álltak a világ minden tájáról a több danos mesterek, és hallgatták az indokokat, az érveléseket. Nagyon büszke voltam a barátomra.
Az előadást követően olyan edzésmódszereket és eszközöket próbáltak ki, amelyek köszönő viszonyban sem voltak a tradíciókkal. A hallgatóság tagjai felismerték azonban, hogy a segítségükkel át tudják adni a sérülésmentes edzés tudását a jövő generációinak. Értelmetlen fájdalom nélkül. 

Mi a történet tanulsága? Aki hagyja, hogy az edzéseinek a célját és nehézségét pusztán a hangzatos jelszavak irányítsák, az tévúton jár. A célok jelölik ki az irányt, semmi más. A célok határozzák meg az eszközöket és a módszereket.

Az edzés közbeni fájdalom önmagában nem jelent semmit, csak azt, hogy valamit rosszul csinálsz. Végezz értelmes munkát, az üres jelszavakat pedig hagyd másra. 

Rajt:

Amíg nem volt egy komoly balesetem, addig nagyon jó viszonyt ápoltam a görkorival. A jégkorcsolyázás már az első lépés volt afelé, hogy megtörjem ezt a rossz élményt, most eljött a másik ideje is.

Rajt:

A callanetics-ről (kellenetiksz) két véleményt hallottam: nagyon jó és borzasztó. Két ellentétes kijelentés után jobbnak láttam, ha én döntöm el, hogy tetszik-e.

Rajt:

Egy zord és hideg februári napon levelet kaptam: a meghívás Tihanyba szólt, méghozzá arra, hogy próbáljam ki a SUP-ot, azaz a Stand Up Paddle-t. A egyre inkább terjedő vízi sport nem volt teljesen idegen számomra, mivel a windsurf kapcsán már volt egy rövid afférom vele.