Rajt:

Hogy is szokott kezdődni? Megkeresnek vagy megkeresek egy termet illetve csapatot, hogy kipróbálnám a sportjukat. Most az utóbbi lépett érvénybe, ugyanakkor nagyon kedves fogadtatásban volt részem már az első pillanattól kezdve, legfőképp a menedzser részéről. Ilyenkor sokkal szívesebben megyek el az első edzésre, szemben azzal, amikor lenézőek velem és blogger csitrinek kezelnek. No de ez kérem szépen kültéren lesz, úgyhogy megúszom a savanyú képű recepcióst is. Ó, jeee!

Impressziók:

A Boot Up Network olyan csapat, amely az amerikai Boot Camp – nagyon konyhanyelven katonai über brutál edzés – alapján állította össze és csinálja szorgosan kül-és beltéri edzéseit. Mivel egyre meleg az idő, örülök, ha kiszabadulhatok a beltéri fitnesz egységekből; mindezt megtudva a fotósom is örömtáncot járt, mondván szabadtéren sokkal előnyösebb képek készülnek majd az akcióról.

A Szent István parkban nagy a nyüzsi, gyerekek játszanak, szaladgálnak, felnőttek ülnek vagy utánuk rohannak, szerelmes párok andalognak. A „szomszédos” Margitszigeten is serénykednek az innen nézve hangyának tűnő futók. Jó idő van, a fák levelei mögül időnként kivillanó Nap sugarai is kellemesen cirógatnak. A rózsák melletti zöld, füves rész csak arra vár, hogy egy csomó ember belehemperegjen. Pár perc múlva ez fog történni.

Átöltözve érdemes megérkezni, de ha nincs más megoldás, a parkban lévő WC egységet 100 Ft ellenében igénybe lehet venni erre a célra, ha nem vagy szégyenlős a pólódat átvenni, úgy elég nagy terep áll rendelkezésedre.

Az az igazság hogy két edzésen vettem részt, az első 135(!) perces volt, bár senki sem tudja, hogy miért, de annak ellenére végig lehetett csinálni, a második alkalommal a (megszokott) másfél óra a (nem megszokott) négy edzővel jobban kicsinált. Miért?

Az alapos bemelegítés – a hajolgatások közben mindig vidám és lelkes közönségünk akadt a parkban mászkáló emberkék (férfiak) közül – része nem csak a finom nyújtás és átmozgatás, de a plank, valamint a futás és hasra bukás is. Itt kerülünk először közel a Földanyához. Párszor már hevesebben kapkodom a levegőt…

Mint általában, most is csoportokra osztanak szét bennünket és a négy edzőnél fogunk majd felváltva állomásozni.

Létrázás. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy szobafestő alól kiszedjük a munkaeszközét, hanem egy erre a célra alkalmas fekvő eszközt kerülünk ugorva, mászva, igazából mindenhogy. Mutatom:

Ezeken felül mindenféle aurát érintő csapatjátékban is részünk van: egymáson átugrás, alagutat formálunk, és míg azon átmászunk (elvileg krokodilmászásban) hozzádörgölőzünk az összes csapattársunkhoz, erősítve a velük való kapcsolatot: 

A fekvőtámasz helyzetek száma percekben mérve kis túlzással már felér azzal, mint amennyit egy nap sétálok az utcán. A kedvenceim a hasizom gyakorlatok voltak, amely szintén összekovácsolja a csapatot. Csináltad már egyszerre hat emberrel?

Valami törzsizom azért bujkál bennem, mivel viszonylag jól tartom magam, amikor kell és nem két másodperc után kezd el remegni a testem az erőltetésétől. Cross core érzésem támad, azon az edzésen csináltuk ezt napkeltétől napnyugtáig. Majd elfelejtettem, hogy a karunkat is edzésbe vesszük, amikor már a nem is tudom hanyadik edzőnél járunk, aki ezt a bizonyos "körmenetet" biztosítja.

A kerekünk is elgurul, illetve gurítjuk vagy cipeljük – batár méretű. Kitörést csinálni még kimondottan élvezetes is vele, hiszen két dologra kell egyszerre odafigyelni. A kerékhez való ragaszkodásom azért még abban is kimerült, amikor sikerült teljesítenem a róla előremászó és közben fekvőtámaszt nyomó feladatot is. 

Az intervall váltakozások, illetve az edzők csapatcseréi közepette azért marad időnk levegőt venni és inni is, de a kitartásra, valamint az erőnk tartalékolására érdemes odafigyelni, ezt tapasztalom. Egyetlen hiányérzetem van, nem szól(hat) zene edzés közben. 

Ha még ha nem lennénk eléggé fáradtak, „fojtásként” a park körbefutása (általában) a levezető, majd a nyújtásra is elegendő időt szánva tapsoljuk meg az egészségüket.

Ami fontos:

Nem szakadtam meg, csak néha. Felfrissített és a társaság is jó, spannol mindenki. Alapvetően sosem szerettem a fekvőtámaszokat és a kitöréseket (ki szereti?). Valószínű, hogy a kültér is feldobott, emiatt nem vettem annyira véresen komolyan és éreztem azt, hogy 55 perc alatt akarnak ledarálni valamit. 90 perc állt rendelkezésünkre, amibe minden belefért: egy kis szigor, egy kis odateszem magam, de néha egy „ezt már nem bírom” is. Fetrengtünk, kúsztunk-másztunk a fűben, a porban, tehát akár egy sima mackóban is odamehetsz, legalább olyannyira leszel poros mindenhol, mint egy veréb "fürdés" után. Külön pozitívum – ami mostanra már a vesszőparipámmá vált – hogy az edzők végig figyelnek és mindenkit kijavítanak, bármit is csinálnak rosszul.

Hol? Többek között a Szent István Parkban

Mennyibe kerül? 1000 Ft/ alkalom, gyerkőcöknek ingyenes

Mit vigyél? bármivel bepiszkolható és nem sajnált edzőruhát, vizet

Korosztály: 24-45 év

Férfi/nő arány: 50% - 50%

Pontozás

Kínzó faktor: 10/10 (kellemesen kínoz)

Ennyire formál: 9/10

Edző(k): 11/10

Helyszín: 11/10

Ennyire fáj másnap mindened: 8/10 (nekem másodszor már nem volt vészes)