Csemer Boglárka ’Boggie’ gondolt egyet, és elkészült a Parfüm c. dalához a már sokak által ismert photoshop-ra alapuló videó klip, amelyre mindenki felfigyelt. Azonban volt élet a világhírű dal előtt is…

Boggie

A jazzből, sanzonból és popból áll a zenei világod, amelyet magyar és francia nyelven egyaránt énekelsz. Hogyan jött ez az egész így létre?

Nagyon sok francia sanzont hallgattam, és ez komoly hatást gyakorolt a saját dalaimra is. Tanultam klasszikus éneket, a Kőbányai Zenei Stúdióban végeztem pop zenei szakon, 5 évig énekeltem jazzt, illetve 3 évig volt egy sanzon duó produkcióm is. Franciául a gimnáziumban tanultam négy évig, ezt követően egy évet Párizsban dolgoztam bébiszitterként, és amikor hazajöttem, az egri főiskolán elvégeztem a francia szakot. Tehát sok oldalról kapott támogatást a francia nyelv és kultúra iránti szeretetem, és ez határozza meg az albumom hangulatát, esszenciáját is.

Teljesen más a hangulata van egy  magyar és egy francia zenének. Vannak olyan francia zenei stílusjegyek, amelyeket akkor is megtartasz, ha magyarul énekelsz?

A sanzon műfajnak három országban volt komoly hagyománya és divatja, Oroszországban, Magyarországon, és természetesen Franciaországban. Ez nálunk a Karády Katalin-féle korszakot jelentette, ami kissé összefolyik a sajátosan magyar kuplé műfajával, hiszen ezeket a dalokat mindig bárokban adták elő. Szerintem a francia stílusjegyeket át lehet ültetni a magyarba, nem érzek akkora különbséget köztük, de persze a két nyelv hangulata és csengése más, megfogalmazásukban, hangsúlyozásukban eltérnek egymástól.

Melyik nyelvet szereted jobban?

A magyart természetesen, de könnyebb franciául énekelni, hiszen az egy olyan pozíciójú nyelv, ami könnyen „gurul”. A magyar tele van kemény mássalhangzókkal, mély magánhangzókkal. Például a Parfüm egy igen nehéz dal, bonyolult a verséjének a kiejtése, tempója és nem könnyű egy levegővel végigénekelni.

Egyébként mindig is álmodtam arról, hogy francia nyelvterületen  koncertezzek, részben ezért alakult úgy, hogy az albumom dalainak egy része magyar, a másik harmada angol, a maradék pedig francia nyelvű.

A parfüm szó hallatán mi jut először eszedbe: a saját dalod vagy az illatot szóró kis üvegcse?

A saját dalom! (nevet)

A Parfüm c. számod klipjének alapja a photoshop, amivel görbe tükröt tartasz mások elé! Mennyire hiszel a szépségideálokban, a tökéletességben, fontosnak tartod-e a sminkelést?

Semmit nem tartok rossznak, csak a rossz arányokat és a társadalmi értéktorzulásokat, melyekben nagy felelőssége van  a médiának. Ha valaki sminkel, azzal önmagában nincs baj, hiszen mindenki szeret szép és csinos lenni, emiatt is sportolunk és veszünk fel szép ruhát, hogy jobban érezzük magunkat. Az viszont nem sok értéket tartogat, ha valaki csak erre fókuszál. Hiába beszélünk egyre többet manapság a belső dolgokról és értékekről, a tömegmédiában erről nem nagyon kapunk impulzusokat. Egy mai átlag  videó klip már évek óta ugyanarra épül: szép lányok táncolnak, vonaglanak, és már azt sem tudják, melyik testrészüket mutogassák, ezt nézik és tartják követendő példának a 12-13 éves lányok.

A zene nem erről szól! A Parfüm c. dalom kapcsán élhettem át azt, hogy egy dal mekkora hatást gyakorolhat az emberekre, és hogy az általa közvetített üzenet eltalálhat a szívükhöz. Bizonyos értelemben a Parfüm egy nagyon egyszerű videoklip, hiszen végig csak egy arcot látsz benne. Nagy öröm számomra, hogy egyre többen vannak azok, akiknek mindabból elegük lett, ami ellen a klip is szól. Hatalmas boldogságot okoz annak felismerése, hogy nem vagyok egyedül ezzel a gondolkodásmóddal.

A Blind Myself zenekarnak is készült egy hasonló paródia videója, paint verzióban. Hogyan fogadtad és mit gondoltál, amikor megláttad a klipet?

Szerintem jó poén! Ismerem a srácokat, mivel együtt jártunk a Kőbányai Zenei Stúdióba, - sőt, a megjelenés előtt át is küldték nekem, hogy „ha-ha-ha nézd Boggie, mit csináltunk!”- így engem egyáltalán nem zavart.

Egy fiatal, vékony és csinos lány ül velem szemben. Jógázol és futsz is, ennek köszönheted a szép vonalaidat?

A sport az egyetlen olyan terület, amit nem tudok rendszeres tevékenységként beépíteni az életembe. Minden hetem más, és ennek megfelelően változnak a mozgási lehetőségeim is. Szeretek futni, amit általában az egyik énekes barátnőmmel, Sapszon Orsolyával együtt szoktam űzni. Emellett otthon jógázok és aerobicozok is, egy másik barátnőmmel pedig néha eljárok edzeni, így megvan a sport társasági élmény része is.

Amikor otthon tornázol, szigorú vagy magaddal és végig csinálod a gyakorlatsorokat, vagy néha engedsz egy kis lazaságot az edzésben?

Szigorú, rendszerezett ember vagyok – ilyen téren is. Ha van időm és ráveszem magamat arra, hogy mozogjak, akkor mindig végig is csinálom. A sport nyugalmat biztosít számomra. Sok olyan energiát vezetek le így, amelyet másképpen nem tudnék. Másfajta örömforrást nyújt számomra, mint a zene.

A sportban ezek szerint tehát nincs állandó rendszered, de például az étkezésben vannak-e  olyan szabályaid, amelyeket következetesen betartasz?

Hat óra után sohasem eszem, és próbálom kerülni a „tésztát tésztával”ételkombinációt. Emellett szerencsére jó a genetikám, és vékony alkat vagyok.

Az idei ’A Dal’ című Eurovíziós Dalfesztivál előselejtezőn feltűnt egy hasonló karakterű énekesnő, Bogi, akivel könnyen összetévesztetnek, hiszen kimondva ugyanaz a művésznevetek. Hogyan állsz ehhez a helyzethez?

Nem mondanám hasonló karakternek, sem zeneileg, sem kinézetre. Ő egy nagyon magas vékony, világos barnahajú 17 éves leányka. Egy alkalommal, amikor összefutottam vele, egyből csináltunk is egy közös képet, hogy eloszlassuk a kételyeket és a félreértéseket az emberekben a Bogi/Boggie neveket illetően.

Visszatérve a fő örömforrásodhoz, a zenéhez: milyen terveid vannak e téren az elkövetkező egy évben?

Sok kapu kinyílt: a nyáron nagyon sokat fogunk koncertezni, amit a már beindult tavaszi zsongós élettel együtt nagyon szeretek és várok. Dolgozunk az ősszel megjelenő új lemezemen, de előtte még nyáron várhatóan külföldre is megyünk zenélni. Kezdenek kiépülni azok a külföldi kapcsolatok, amelyeken el lehet indulni: szóval csináljuk!


Fotó: Láposi Dávid