A történetem a futás iránt érzett undorral kezdődött. Ugyan már 2013 novembere óta csinálom a blogot, és tesztelek különböző sportokat, a korábbi iskolai cooper futások kudarcai miatt sosem tudtam magam ismét rávenni a futásra. Akkor nem voltak sikerélményeim. Minden osztálytársam leelőzött, az orvos pedig - a szívzörejem miatt - azt javasolta, hogy mentsenek fel a futás alól, így az évekig porosodott a "sportfiókban".

2015 több szempontból hatalmas változásokat hozott az életembe: új munkahelyem lett, a blog szintet lépett, lezártam egy-két dolgot a múltból, és bekerültem a Team Prevention csapatába. Az ő nevüket fogom még a közeljövőben említeni. Ez a karitatív, összetartó csapat ugyanis meghívott, hogy az Ironman 70.3-as versenyen az egyik váltójukban biciklisként letekerjek 90 km-t. Örömmel vállaltam a felkérést! Hol jött képbe a futás? A csapattagok a Vivicittá sporteseményre készültek (egyen pólóban). Ekkor arra gondoltam, hogy én is képviselném őket, így megnéztem a lehetséges távokat és 7 km-ről azt gondoltam, hogy teljesíteni tudom…

Rajt:

A mai óra helyszíne nem ismeretlen számomra, plusz pont, hogy közel lakom hozzá, így kényelmesen vagy alig rohanva sétálok az edzésre. A bejárat előtt "összeütközök" a fotóssal, majd a következő pillanatban már a lifttel "száguldunk" lefelé.

Impressziók:

A fiú recepciósok általában kedvesebbek, ez most is beigazolódik számomra, mikor megkapom a belépőkártyámat. A mindig tiszta és rendezett öltözőből a testépítőkkel és a testüket formálni kívánókkal teli edzős részleg mellett haladok el, egyenesen a nagyterem irányába tartok. Vannak napok, amikor nehezebben állsz neki egy edzésnek a húzós munka után, nos én pont ugyanezt érzem jelenleg…

A spirituális földkerülő második interjúját olvashatjátok, de most nem az indulással foglalkozunk. Illés Adorján nem kevésbé tanulságos "étkezési hitvallását" vesszük górcső alá ez alkalommal, aki bevezetőként csak ennyit üzent: "Sziasztok, yo-yo, wild-wild west!"

Rajt:

Egyik nap üzenetet kaptam a blog oldalán. Az üzenetküldő lány Mobiledző néven "fut", illetve edz és felajánlotta, hogy szívesen eljönne hozzám órát tartani. A véletlen műve lenne, hogy egy nappal megelőzött a megkereséssel? Természetesen örültem a lehetőségnek és éltem is vele.

Ha foglalkoztat a gondolat, hogy belevágj egy nagy kalandba és vitorlázni kezdj, vagy netán hátrahagyva eddigi utas státuszodat inkább hajóskapitányi babérokra törnél, akkor mindenekelőtt érdemes pár dolgon elgondolkoznod. Az összegzéshez Méder Áron profi, földkerülő vitorlázó járult hozzá hasznos tanácsaival, és az általa már megjárt helyek listájával.