Kedves Olvasó!

Ha eddig nem hallottál volna rólam, – és a jobb oldali bemutatkozó kevésnek bizonyulna – most bemutatkozom.

Hámori Barbara vagyok, a Move it, Blondie! blog alapítója és főszerkesztője, újabban sport őrült. Sosem voltam élsportoló, mi több, 19 éves koromig csak a hétvégi, nyári bringázások voltak jelen az életemben az el nem lógott tesi órák mellett. Aztán jött a sugallat, hogy életmódot szeretnék váltani. Az aktív életmódom elkezdődött, ám a fővárosba költözésem után a saját bőrömön tapasztaltam meg milyen nehéz minden tekintetben megfelelő edzőtermet találni. Aztán akkor még az óratípusokról és az edzőkről szó sem esett…

2013 novemberében indítottam útnak a „Sport, szubjektíven, Neked” elven alapuló sport oldalamat. A fő célom az volt, hogy egyes sportok sztereotípiáit leromboljam, közelebb hozzam az adott sportot az olvasókhoz és bemutassam a kipróbált sport helyszínével együtt. Írásban, profi képekkel, olykor videóval! Ezek mellé csatlakoztak a sztárokkal, edzőkkel készült interjúk, közös edzések és az időnkénti sportesemények ajánlói is.

A korábbi cikkeim egyelőre a másik blog felületen találhatóak meg – ebből 63 sport beszámoló – azonban jövő hétfőtől itt folytatom a pályafutásomat. Bízom benne, hogy kedvet kapsz újabb sportokhoz vagy megtalálod a hozzád illőt! :)

„Sportos” öleléseket küldök minden új és régi olvasómnak:

Barbi (Blondie)

A Vivicittá szó általában két dolgot juttat eszembe: Margitsziget és 2012. Míg az előbbi a rendezvény helyszíne, ez utóbbi volt az az év, amikor először - és akkor azt gondoltam, hogy utoljára - indultam ilyen futóversenyen a barátnőmmel.

Történt ugyanis, hogy újdonsült "futóbolond" barátnémmel kitaláltuk, hogy mi igenis futni fogunk, mert az milyen jó lesz nekünk. Ő már viszonylag gyakorlott volt ezen a téren, én a szigetet addig csak maximum körbesétáltam, vagy bicikliztem. Apropó, amúgy inkább biciklis vagyok, sosem volt erősségem a gyalog galoppolás. Szóval visszatérve az ominózus napra: lefutottuk azt a távot, amire beneveztünk, tök jó pólóval is gazdagodtunk a rajtcsomag jóvoltából, megállapítottuk, hogy profi volt a szervezés, azóta meg pihentettem ezt a témát.

Ez idáig a biciklizés volt a szívem csücske. Eddig...

Tavaly tavasszal voltam másodszor egy ilyen típusú, csarnokos sport rendezvényen. A legtöbben ekkor kapnak észbe: "Hú, mindjárt itt van a nyár, ideje lefogyni." Szerintem ez idén is így lesz.

A tavalyi Coca-Cola Testébresztő Fitnesznapon a barátaimmal együtt reggel a színpadok közötti körbejárással kezdtünk, összekapcsolva a bemelegítést a terep felmérésével. Az ébredő edzőkkel és résztvevőkkel teli helyszínek kavalkádját vizslattam. Mivel már elve sport ruházatban érkeztem, így nem kellett az átöltözéssel bajlódnom, csupán cipőt cseréltem. A következő fél órában pedig már sportos emberek alkotta tömeggel mozogtunk egy emberként a Kickbox aerobic órán.

Kickbox aerobic közben (nagyon szigorúan)

Amikor meghallod a thai box szót, először Bruce Lee-re vagy Jean Claude Van Damme-ra koncentrálsz? Netán a thai harcosokra, akik izzadtan péppé ütik és rúgják egymást a ringben? Nem mindegy, mi az első gondolatod a sportról, főleg ha arról van szó, hogy a gyerekedet szeretnéd beíratni erre a mozgásformára.

Tél, Eplény, ragyogó napsütés és a hajam még mindig tart…

Úgy kezdődött a történetünk, hogy három jótét lélek elindult, hogy kipróbálja a hó-roller-bicikli-szánkó-deszka akármit, ami Snowscoot névre hallgat, és amit tőlünk nyugatabbra már nagyon is jól ismernek. Akkora szerencsém van, hogy az elsők között tesztelhetem ezt az eszközt itt Magyarországon!