A jógateremben állok, szakad rólam a víz, miközben minden erőmet összeszedve emelem a lábam. Kinyújtva, magam előtt, spiccben tartom a lábfejem közben, már fáj a combom, de tartom. Eközben az oktató egy mozdulattal majdhogynem az arcához emeli a lábát egy svungra, hogy ismét bemutassa a helyes kivitelezést. Már harmadik éve járok hozzá, hetente többször, de ez idő alatt hajlékonyságban meg sem közelítettem őt. Sok póz jól megy, de némelyik komoly kihívás.

Következnek a csípőnyitó, spárga rákészítő ászanák. Basszus, nem hiszem el, hogy még mindig csak a sarkamon tudok ülni, máskülönben fájna a bokám, ha mélyebbre mennék a pózban. A többiek közül mindenki jobban csinálja, mint én. Most komolyan, ennyire béna vagyok?

Három évvel később, már kezdő jógaoktatóként próbálom ugyanezeket a pózokat végrehajtani. Az ászanák és a lábemelések egyre jobban mennek - elvégre ha oktató vagyok, illik jól megmutatni másoknak és hozni egy szintet, azt mondják. A csípőnyitás is megy, de már egy hete majdnem minden nap gyakoroltam.

Snitt.

Elutazunk pihenni, nem jut időm minden nap a gyakorlásra és nem is erőltetem, hiszen a jelent akarom megélni, ami éppen akkor egy belga kisváros szűk utcáin zajlik. Visszatérve a négynapos kiruccanásból ismét munkához látok, a testemmel már azelőtt halkan megegyeztem arról, hogy az a póz, amit azelőtt meg tudtam csinálni, az onnantól kezdve kellő bemelegítés után könnyedén fog menni. DE NEM!

Vagyis várjunk, első belégzésre nem, de a hatodikra már jobb, ahogy figyelek az izmaim tudatos lazítására. Engedik el a szorítást, a megfelelést, a stresszt, az állandó készenlétet légzésről légzésre. Én mégsem ugyanott tartok, ahol négy nappal azelőtt voltam, pedig már oktató vagyok. Nem érzem rosszul magam emiatt, de nem is adok magamnak felmentést. Rendszeresen gyakorlok, de bizonyos dolgokat nem tudok befolyásolni.

Hiszen a hajlékonyság, a rugalmasság több tényező függvénye, nem csak a rendszeres jógázásé.

• Nekem például mindig kötött volt a csípőm, talán valaha ment a spárga, de nem igazán voltam egy Nyúlányka. Ha épp stresszes időszakom van, fáradt vagyok, biztosan másképp reagál a testem. Bántani már nem akarom, kapott eleget az elmúlt években, erőltettem már bele sok sportba és pozícióba.
• Mit ettél, mennyit ittál? És akkor hosszasan nem kezdem el taglalni a víz és a táplálék (prána) szerepét a szervezetben.
• Sérülés. Betegség. Korábbi vagy jelenlegi. Ez is egy jelzés a testedtől, ha leegyszerűsíteni akarom, ő csak ezzel az egy eszközzel tudja jelezni, ha valami nem klappol. Ha hétköznapibb példát hoznék fel, olyan, mint egy síró baba, aki a sírása által jelez.
• Lelki állapot. Pont. Ugyanakkor masszív szakítás után Yin jógázni (csípőt nyitni, ami segít az elengedésben) és közben sírni egy jót, nos az is segít.
• A megfelelő jóga. Érdemes többféle jógatípust kipróbálni, bár itt gyorsan megjegyzem, hogy teljesen kezdőként az Ashtanga, a Vinyasa órák megerőltetőek lehetnek. Ott már tudatosana kell összehangolni a légzést a mozgással. Kipróbáltam, ment, de nem éreztem igazán magaménak. Én két póluson működöm: szeretem a pörgős, erős, mindent átmozgató Hathát, ahol van időd belemenni egy pózba mélyen, de tudsz korrigálni is, miközben tartod. Ugyanakkor a gyengéd Yin jóga is a privát órarendem része.
• Légzés! Pici tudatossággal bele-bele lélegzheted magad egy pózba, bár ez eleinte inkább a lassabb, könnyedebb típusoknál tudatosítható (például Yin jóga). Ha legközelebb jógázol, figyeld meg, hogy feszíted-e még 6 légzés után is a combodat, a vállaidat. Ráncolod-e a homlokodat öntudatlanul, miközben fejben lehet teljesen máshol vagy? A jóga eszköz, de a testünk, az elménk is kell a teljes sikerhez.

Köszönöm, hogy elolvastad a cikkemet!

Még több és változatos Move it, Blondie tartalomért pedig látogass el a Facebook-oldalamra, de Instán is követhetsz. Mindkét helyen mást osztok meg, úgyhogy érdemes. Vagy csatlakozhatsz az online óráim egyikére, amikről a zárt csoportomban osztok meg még több infót. :)