Rajt:

A Gibbon Slackline Magyarországtól kaptam egy megkeresést, miszerint ideje lenne kipróbálnom a slackline-t. Az üzenetet olvasva bután pislogtam, mivel hirtelen nem nagyon értettem, hogy miről is van szó. Te láttál már a város különböző parkjaiban vagy fákkal borított részein kifeszített kötélen egyensúlyozó emberkéket? Róluk szól ez a történet! 

Impressziók:

Az első edzésem előtt is már tudatosan fürkésztem őket a városban. Egyik alkalommal, amikor a Deák téren unatkozva üldögéltem az ismerősömre várva, fel is bukkantak. Egyik pillanatról a másikra kifeszített kötélen fiatal srácok ugráltak, szaltóztak(!) süvítő dárrenbész zenére. Elgondolkoztam, hogy vajon ezt várják majd tőlem is az edzésen?

A Gellért-hegynél található Filozófusok kertje felé tartok biciklivel. Sosem voltam még itt korábban, de nagyon tetszik a helyszín – már csak a panoráma miatt is. Öt óra van, az emberkék jobbra-balra vagy jobbról-balról szállingóznak, mások közben már a köteleket erősítik a fákhoz. A piknik egy jó értelembe vett hippi sportmajálisra emlékeztet. Egyesek a köteleken mászkálva kötetlenül próbálják határaikat, mások a fűben ülnek, beszélgetnek, esznek, zenét hallgatnak. Jó feeling. Mindenki mindenkivel spannol, a köteleken való osztozkodás sem csapja ki senkinél a biztosítékot.

Innentől kezdődik az „edzés”. Vagyis nem pontosan az. Habár mozgás, amely közben még a legapróbb izmaimat is be kell vetnem, mégsem üvöltenek az arcomba, hogy csináljam, ne hagyjam abba. Ez tíz pont a slackline-nak!

A bemelegítésen túl vagyok, így az „edzőm” elmagyarázza mit, miért és hova. A kötélről időközben megtudom, hogy jó minőségű, biztonságos, és akár három tonnát is elbír. Miután egy bő félórás oktatást kaptam, először cipővel próbálok rálépni a – nem magasan lévő – „kezdők kötelére”, de ez így kevésbé szimpatikus, inkább mezítlábra váltok.


Nem lendületből, hanem lassan kell kezdeni az elsőre ijesztőnek tűnő ráállást, mert különben tanyázás lesz belőle. 

Közben nem szabad lefele néznem, csak a magam előtt kiszúrt pontra koncentrálnom (ez olyasmi, akárcsak a dristi fókusz a jógában), így nem fog a sok kilós fejem lerántani a mélybe. Az egyenes testtartás mellett az enyhén rogyasztott térd lengéscsillapítóként szolgál, a csípő és a kar pedig ellensúlyozásra: minél jobban kalimpálok a kezemmel, annál könnyebben tudom megőrizni az egyensúlyomat – komolyan!

A lényeg, hogy az ember elérjen arra a pontra, amikor megtalálja a zen-t vagy a chi-t, azaz amikor egyensúlyozás közben a belső nyugalmára tud koncentrálni. Vagy éppen ellenkezőleg, a nagyon rutinos versenyzők már ugrálnak az erre a célra szolgáló köteleken. Röviden ennyi. A többi a kreativitásodon és azon múlik, hogy mit hozol ki a tested és a kötél találkozásából. 


Ami fontos:

Közösségépítő. Senki nem esz meg, ha csak úgy megjelensz, sőt, oktatást is kaphatsz. Bárki képes a kötélen egyensúlyozni, mindig lehet fejleszteni, az egyenes tartásra azonban nagyon fontos odafigyelni. A bevetés előtt érdemes egy eső-ellenes táncot eljárni, ugyanis ez az egyetlen „ellensége” a gibbonosoknak. Hajrá Slack-esek! :)

Hol? Budapesten általában a Margitszigeten vannak piknikek, de újabban a Filozófusok kertjénél is 
Mennyibe kerül? ingyenes, de ha megtetszik, lehetőséged van kötelet vásárolni
Mit vigyél? kényelmes ruhát

Pontozás
Kínzó faktor: 5/10
Ennyire formál: 8/10
Edző: 10/10
Helyszín: 11/10
Ennyire fáj másnap mindened: 3/10