Rajt:
Sokszor hallani, hogy be vagyunk szűkösödve a saját kis világunkba, ám olykor elég egy kis dolog is, hogy kimozdítson minket onnan, és új szemszögből lássuk – akár csak egy darabig – az életet. Szerintem nem vagyok/voltam egyedül azzal a kívánsággal, hogy egyszer fejvesztve ugorjak ki egy repülőgépből – persze tandemmel. Íme egy újabb sport, amit kihúzhattam a (bakancs)listámról!
Impressziók:
A Börgöndi repülőtér felé kacskaringós, kihalt, autógumikkal és susnyással megspékelt földutakon megyek, míg nem a hosszú út végén egy zsákutcába, azaz a reptérbe botlok. Az utolsó kanyar után, mikor megpillantom a hangárt, egyből izgatott leszek. Odaérve szokatlan sürgés-forgás és lazaság fogad, az iroda nem olyan, mint egy hagyományos konditeremé…
Már elsőre belefutok – tudtomon kívül – Péterbe, akivel majd össze leszek kapcsolva az ugrás erejéig. Formalitás, papírok, miegymás, egyszer csak már egy piros nadrág és heveder van rajtam - az öltözést egy kis felkészítés követi.
Mikor mindkét tandempár a helyén van, elindulunk a Cessna 182-es típusú,pörgős, turbódiesel-es repülőnkkel az ég felé…mi leszünk a második ugrók. A repülés több időt vesz igénybe, mint az 50 másodperces zuhanás. Repkedés közben – magamat is meglepve – csöndben és eleinte nyugodtan szemlélem a tájat a gép gyomrából, gyönyörködöm a Velencei-tó és – a pára miatt nehezebben kivehető–Balatonban.
Eljött az idő, 4000 méteres magasságban vagyunk, ugrani kell! Felveszem a szemüveget, felkészülök, majd mire odanézek, az ajtó nyitva van és a másik pár már kiugrott. Rajtunk a sor.
Amikor a friss levegő megcsapja az arcomat, máris hevesebben kezd verni a szívem, a lábaim kinn vannak, ugrásra készen állok. A következő pillanatban már arccal előre dőlök a semmibe, majd egy bukfencet követően – ami közben a fejem fölött látom a gépet – elkezdődik a zuhanás.
Ez az érzés olyan, mintha megszűnne minden körülöttem friss, fagyos levegő csapkodja az arcomat, száll a hajam, hajlított banán pózban (széttárt karokkal és kicsit hátrahajtott lábakkal) repülök, és hirtelen nem gondolkozom. Megszűnik az időérzékem, és egészen az ernyő kiengedéséig élvezem a szabadságot, valamint,hogy fejjel ugrok, testtel zuhanok a semmibe.
Ezután már kezd feléledni a tériszonyom,amikor közeledünk a földhöz, annak ellenére,hogy Péter megengedi, hogy kicsit jobbra-balra irányítsam az ernyőnket, (itt siklóernyős dejavu-m támad) .Az éles kanyaroktól megijedek, néha még a szemem is becsukom közben.
Földet érésre felkészülni, lábaim magam elé kinyújtva, úgy, hogy Péter lássa a cipőfűzőimet és zutty...leszálltunk!
Szerencsémre semmi baj nem volt a gyomrommal, csupán remegett minden porcikám és elmúlt a korábbi fejfájásom – hmm, új gyógyszert találtam? :)
Ami fontos:
Inkább szellemi mint fizikális felkészülést igényel egy adrenalin növelő tandemugrás. Bőven elég egy sportos, kényelmes ruhában és sportcipőben odamenni, az összegubancolódó séró pedig garantált. Miért számít sportnak? A tandemet önmagában nem is, de az ejtőernyőzést extrémsporttá nyilvánították és oktatják is.
Lényeg a lényeg, ez a videó képekben mondja el mindazt, amit átéltem:
Hol? Tandem Team (Börgöndi reptér, Székesfehérvár)
Mennyibe kerül? http://tandemteam.hu/arak.php
Mit vigyél? Sportos felszerelés, bátorság
Pontozás
Helyszín: 10/10
Élmény: 10/10
„Edző”: 11/10
