Budai Imre neve a techno - és a deep zenei irányzat kedvelőinek egyáltalán nem ismeretlen. Mindamellett, hogy a ’90-es évek óta dj-ként és producerként egyaránt aktívan részt vesz a zenei életben, kevesen látnak bele hétköznapjaiba, amikor is egyéb tevékenységei mellett szívesen végez kardió edzést. Zenéről, fogyásról, sikerekről, kezdetekről és tervekről beszélgettem Budaival…
Imi és én |
Pályafutásod kezdete a ’90-es évek elejére vezethető vissza, amikor már több helyen és rendezvényen is zenéltél. Te mikortól számolod a „nagy áttörésedet”?
Ez egy folyamat volt. 1988 körül kezdtünk eljárni bulizni és zenét hallgatni az akkor nagyon híres Fortuna klubba, a Budai Várban. Megfogott az egész ami ott volt: a hangulat, a dj-k, a zenék; akkor körvonalazódott bennem, hogy jó lenne, ha én is komolyabban foglalkoznék a zenéléssel. Az Angyal bárban volt életem első fellépése. Emlékszem, akkor még nem volt techno Magyarországon, ellenben funk bulik voltak. A Fortuna mellett egy barátommal jártunk ebbe a klubba is, ahol összebarátkoztunk az ottani fekete dj-vel, aki már akkor „unta a banánt”, mert egy kis helyen gyakorlatilag csak magának zenélt. Miután rendszeresen odajártunk és jó viszonyba kerültünk, egyszer azt is megengedte, hogy feltegyek egy zenét (amit remegő kézzel tettem meg), amíg ő elmegy a mosdóba. Az akkor igazán hatalmas élmény volt számomra, igazi eufória. A dj később már egyre korábban lelépett a bulikból és legvégül már be sem jött, ekkor vettem át a helyét. Ezután szépen sorban jöttek az állomások, de ez már egy hosszabb történet.
Szerinted a feltörekvő dj-knek a biztos sikerhez milyen alaperényekkel kell rendelkezniük – hiszen erős a mezőny.
Ez jó kérdés, mert több fajta erény létezik, vannak szerényebb és kevésbé szerény dj-k. Mindenkinek van lehetősége érvényesülni, de ez sok mindentől függ: a karizmájától, milyen a zenéje, hogy viszonyul az egészhez és szereti-e amit csinál. Talán a legfontosabb, hogy szeresse ezt az egészet, az emberi természet kevésbé. A kapcsolatrendszer időközben kialakul, de annál fontosabb a dj névjegye: amit zenél és játszik.
Te hova sorolod magad?
Én nyugisabb fickó vagyok, aki nagyon szereti a zenét. Teljesen elköteleztem magam, ebből a szempontból elfogult és teljesen eltántoríthatatlan vagyok.
Ez az eltántoríthatatlanság mindig jelen volt a karriered során vagy akadt olyan holtpont, amikor úgy érezted feladod, befejezed a zenélést?
Nem, soha!
A kezdeti bakelites lejátszókról nem volt fura számodra átszokni a modernebb keverőkre?
Nekem ez természetes volt, senki sem erőltette rám csupán megérintett, hogy más módon is ki tudom fejezni magam; a technikai dolgok és újdonságok mindig is érdekeltek, ezért könnyen váltottam. Azt gondolom ha valaki a bakelitnél, vagy a kazettánál marad azok mind csak eszközök, nem ettől függ, hogy valaki jó-e.
A kezdeti funk és a techno zenei műfajoktól hogy-hogy elindultál a deep irányába?
Itt is az új dolgokra való fogékonyságom játszotta a főszerepet.
Ekkor el is indítottad vakmerően az I love deep bulisorozatodat, ebbe csak az ismerősök, barátok, bulizók alapos visszajelzése után vágtál bele?
Mi dj-k egymás között korábban már osztogattunk ilyen jellegű mixeket, de a bulikból való visszajelzések adták meg a kezdő lökést az elinduláshoz.
Kik azok a dj-k, akik a mai napig a példaképeid vagy inspiráltak a zenei éveidben?
Elég sokan vannak. A magyarok közül zeneileg Bakai Mátyás sokat adott nekem, a „kintiek” közül Carl Coxot és Sven Väth-et emelném ki a mixelési technikájuk és a karizmájuk miatt.
Szerinted mi lesz 2015 meghatározó zenei stílusa?
Ami jelenleg erős zenei vonal, az a tech house, én is azt szeretem játszani.
Legutóbbi találkozásunkkor azt mesélted, hogy gyaloglógépen szoktál edzeni. Van más mozgás is, amit emellett művelsz?
Az egész sport téma sztorija úgy kezdődött, hogy egyszer elértem a 134 kg-os testsúlyt, és ekkor már annyira nem éreztem jól magam a bőrömben, hogy azt mondtam: állj! Találtam egy szimpatikus edzőtermet, ahol elkezdtem eleinte magamtól edzeni. Egyszer ott odajött hozzám egy edzősrác - mert látta, hogy túlsúlyos vagyok - és megbeszéltük, hogy csinál nekem egy edzéstervet és segít lefogyni, ez kb. 5 éve volt. A végeredmény az lett, hogy 89 kilóra lecsökkent a testsúlyom, de ehhez az kellett, hogy a hétvégét kivéve mindennap edzettem vele egy órán keresztül és előtte megittam egy turmixot.
A jelentős átalakulás után szuperül éreztem magam és csak hébe-hóba jártam edzeni annak ellenére, hogy az edző figyelmeztetett arra, hogy vissza fogok hízni. Így is lett, szépen lassan felkúsztak a kilók és mire ráeszméltem 110 kg-ot nyomott a mérleg. Ekkor kezdtem el újra magamtól edzeni a személyi edzőmtől akkora már megtanult háttér tudással, aminek a mai napig hasznát veszem. Azért csak kardió mozgást végzek, mert szerencsére izmaim vannak - legalábbis remélem, hogy nem vesztek el.
Nem mellesleg az edzőmmel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, aki azt is elmesélte, hogy egyszer besétált hozzá Carl Cox – az egyik kedvencem – adott neki 100 dollárt és kérte, hogy tartson neki egy edzést.
Sport közben is hallgatsz zenét?
Eleinte még telefonról hallgattam mixeket edzés közben, de valahogy leszoktam róla, mert nem akartam ezzel foglalkozni. Azóta csak azt, ami épp szól a konditerem a rádiójából, ez egyszer Avicii, máskor David Guetta. Nagyon aranyosak voltak, mert anno vittem nekik cd-t és játszották is a Balaton Sound-os mixemet.
Egy bulit kimerítő lehet végig zenélni, pláne, ha all night long (egész éjszakás) szettről beszélünk, szóval oda abszolút kell a kondíció és az állóképesség?
Ez így van, a „vágósúlyomat” és a top formámat összehasonlítva ég és föld a különbség, hogy hogyan bírtam a bulikat. Leginkább a fáradtsággal van ez összefüggésben, ha sok súlyt cipelek nehezebben veszek levegőt és jobban elfáradok; mindegy, is, hogy dj-ről vagy pl. egy bolti eladóról beszélünk, ez mindkettőjük esetében igaz.
Tíz-húsz év múlva ugyanezzel fogsz foglalkozni, vagy vannak egyéb terveid is más irányba?
Ez akkor fog kiderülni, ha 10-20 év múlva leülünk beszélgetni. :) Vannak terveim, például egy közös projekt szakmán belüli kollégával, de nem akarok semmit elkiabálni. Hogy mit fogunk csinálni az majd a következő interjúból kiderül…