A budapesti Tropicarium vezérigazgatójáról elsőre kézenfekvőnek tűnhet, hogy búvárkodik. De az, hogy Svédországban nőtt fel, fekete öves taekwondo bajnok és még a Van Damme spárgát is simán megcsinálta, nincs a kirakatban. Farkasdi Thomas mesélt izmokról, cápákról és sikerekről.

Farkasdi Thomas

Svédországban születtél magyar szülőktől és ott is nőttél fel. Kinn milyen sportokat űztél? 

Fiatal koromban úsztam, dzsúdóztam és amikor kezdtem nagyobb lenni, gyakran néztem Jackie Chan és Bruce Lee filmeket, ekkor került nálam a küzdősport a központba. Emellett még benne voltam egy rock bandában is, mert akkor az volt a menő és emiatt nem tudtam három-öt alkalommal elmenni edzeni, mert sokat gyakoroltunk az együttessel. Húsz éves koromban, amikor elköltöztünk egy másik svéd városba, nem találtam új bandát, de taekwondo klubot igen, és így kezdtem el az utóbbira helyezni a hangsúlyt.

Miért ezt a küzdősportot választottad?

Személy szerint azért, mert ez egy olyan sport, ahol nem a birkózás, a dobás és az ütések dominálnak, hanem 85%-ban lábmunka van; lazák a lábaim, emiatt jól tudok mozogni és sosem szerettem, ha arcon ütnek. Ezért a boksz és a többi ütős dolog nem tetszett, igaz, az arcra intézett rúgás sem kellemes, de előbb látom, ha lábbal akarnak megrúgni.

Észrevettél-e színvonalbeli különbséget a két ország taekwondo oktatása között?

Nem, amikor Koreát szétválasztották északi és déli részre, onnantól kezdve lettek eltérések a versenyszabályokban. Itt Magyarországon korábban az északi stílus dívott a kommunizmus miatt, de a rendszerváltás után  átváltottunk a déli oldal szokásaira (ez a WTF, azaz World Taekwondo Federation), ami nagyobb fajsúllyal bír a másikkal szemben.

Melyek a legfőbb jellegzetességei ennek a sportnak?

Majdnem minden küzdősportban a tisztelet a legfontosabb. Ha megjelensz egy magasabb rangú előtt, akkor neked kell előbb köszönnöd és meghajolni előtte, mert te „alatta” vagy. Ha bemész a sportterembe, tiszteletet adsz az ott lévő koreai zászlónak és a helynek, ahol edzeni fogsz. Fontos a fegyelem óra közben is, nincs beszélgetés és hülyéskedés.

Mi volt az általad elért legmagasabb szint, milyen sikereket tudhatsz magadénak?

Körülbelül száz meccsem lehetett életemben. 1993-ban kezdtem el versenyezni, előtte három év volt az előkészülés. Sokáig a kezdő szinten voltam (a piros öv alatt), de mivel számos versenyen dobogós lettem, emiatt 1996-ban felsőbb szintekre emeltek. Mivel dolgoztam és nem mentem el hetente nyolc alkalommal edzeni, mint sokan mások, ezért sosem tudtam svéd bajnok lenni; de küzdöttem svéd bajnokkal, aki mindenkit megvert, de velem szemben csak egy ponttal nyert, ami nekem nagy elismerésnek számított. Olyan is volt, hogy az egyiküket a meccs alatt úgy fejbe rúgtam, mint még azelőtt soha senki, majdnem K.O. lett a meccs vége annyira beszédült. Amikor idejöttem, 2000-ben kerültem a Honvéd csapatához. Mivel Magyarországon nincs olyan sok verseny, csak egyszer versenyeztem, azt megnyertem, de volt olyan is, hogy minden évben visszajártam Svédországba a mérkőzések miatt egészen 2005-ig.

Amikor én is kipróbáltam a taekwondo-t!

Úgy tudom a Jean-Claude Van Damme-féle spárgát is teljesen megtudtad csinálni, mennyi idő alatt érted ezt el? 

A Véres játék című filmjében csinálta először ezt a mozdulatot, akkortájt nagyon népszerű lett a mindenki által ismert Van Damme spárga, az azutáni filmjeiben mindig megmutatta mennyire laza, a mai napig minden közé beül, le a kalappal előtte - 50 valahány évesen. Így jött nekem is az ötlet, hogy minden évben megcsinálnom ezt. Ha a láb laza, könnyebb megcsinálni és én ilyen alkat vagyok; pár év gyakorlás alatt sikerült elérnem és az első próbálkozáshoz képest 12 évvel később is megtudtam csinálni.

A Van Damme spárga Jean-Claude-tól

....és Thomas-tól (WOW!)

Mindezek mellett a búvárkodsz is, Dél-Afrikában a nagy fehér cápás merülést is kipróbáltad. Van kiemelten emlékezetes búvárkalandod?

Igen, az elég izgi kaland volt, mivel annyira odajött a ketrechez a cápa, hogy meghajlította a rácsot, eközben a testvérem kamerázta és szinte a torkába filmezett. Ez volt az egyik csúcs. Volt már olyan is, hogy rossz látási viszonyok között búvárkodtam és megjelent mellettem a semmiből pár 2-3 méteres cápa.

Hogyan került képbe a Tropicarium, összefügg a búvárkodással?

Mivel 1990-ben nyitottunk egy Tropicariumot Svédországban le kellett raknom a búvárvizsgát és így én voltam az első aki le mert menni a cápák közé – eléggé be voltam rezelve.  Eleinte nem is gondoltuk, hogy Magyarországra jöjjünk, mert miután apám disszidált nem voltak itteni ismerősei, üzleti kapcsolata, de 1972 óta foglalkozik állatokkal és a legnagyobb sósvizű importőr lett a svédeknél. Eleinte Spanyolországban akartunk nyitni óceanáriumot 1996-ban, de a befektető az utolsó percben kitáncolt a projektből. A svédországi magyar nagykövetség állt elő azzal az ötlettel, hogy miért nem nyitunk egyet itthon, így lett a budapesti Tropicarium 2000-ben.

A vezérigazgatói feladatok mellett szabadidődben újabban inkább gyúrni szoktál, akárcsak a feleséged, Farkasdi Évi. Mit veszel észre, ennek melyek az előnyei és a hátrányai a korábbi sportos életmódoddal szemben?

A taekwondo egy cardio intervallos tréning, azaz nagyon fürge és mozgékony vagy, ellenben vékony, ott nem építesz olyan izmokat, amiket a lányok szépnek tartanak. Én mindig nagyobb izmokat szerettem volna, emiatt kezdtem el szépen átesni a gyúrás oldalára, jobb érzés, hogy jól nézek ki és gyorsabban látom a fejlődést mintha tízezret rúgtam volna. A gyúrásban azt is szeretem, hogy tudok beszélgetni közben, és ugyanúgy jó a társaság.

Milyen  sportkitűzéseid vannak a jövőre nézve?

Karban tartani magam és nem elhízni – ez mindennapi küzdelem számomra, mert szeretek enni. Kitűzni, hogy nem mindig egészségtelent eszek és minél többet mozogni, de többet nem fogok versenyezni.