Egyszer mindennek eljön az ideje, sokszor csak rajtunk múlik mikor.
Minden előzmény a hét kilométeres Midicittá távra és az Ironman 70.3-as rendezvényre való nevezésemre vezethető vissza.
Mindkettő esetében a Team Prevention csapat színeiben fogok indulni, utóbbinak köszönhetem a nagyszerű csapattársaimat, Borit és Editet: mindketten csupaszív, kitartó, belevaló csajok.
A futóverseny kapcsán titkon a határaimat is feszegetni akarom és letenni egy évek óta húzódó ellenállást. Mindez egy vasárnap délelőtt sikerült!
Én, Hámori Barbara, aki világ életében fel volt mentve tesi órákon a futás alól a szívzöreje miatt, aki utálta a „beszúr az oldalam” érzést, a heves szívverést és a korai kifulladást, 24 évesen ma lefutottam életem első Margitsziget körét. A kezdő pillanatokban ambivalens érzésekkel indultam neki, ám mikor már a fél körnél tartottunk és megpillantottam a budai oldalt, jó érzés kapott el. Mi több, nem szúrt az oldalam, tudtam venni normálisan a levegőt. A Margit-híd alatti áthaladáskor eufória járta át a testemet – még ha fejben nem is realizáltam mindezt – míg nem megérkeztünk a célhoz (ahol a vizemet hagytam jelzésképpen).
A rettegett és teljesíthetetlennek tűnő táv már nem áll tőlem távol, a magam tempójában csináltam végig, a végét pedig egy gyönyörű napsütés is megkoronázta. Őszintén kívánom, hogyha még nem volt benne részed, tapasztald meg ezt a sikerélményt! Ha neked is van olyan sport, amelyet szívesen űzöl, akkor azért, ha olyan, amit nem szeretsz, azért told ki a határokat és próbáld meg átlépni azt a bizonyos küszöböt. Egyedül, családdal, barátokkal, bárhogy, ám a teljesítményt követően dicsérd meg magad! :)
Köszönöm lányok!
További szép hétvégét kívánok!
Barbi (Blondie)
