A hét edzője, Pelsőczy Petra tapasztalt oktatóként a jóga órák lélektani hatásairól fejti ki véleményét.

Pelsőczy Petra

Milyen típusú és habitusú embereknek ajánlott a jóga?

Véleményem szerint a jógázás nem habitus kérdése, hanem inkább az, hogy az ember megfelelő életszakaszában talál rá. Sokunk életében eljön az az időszak, amikor a gondolkodásunk elkezd kicsit „önmegfigyelőbbé” válni. Nevezhetnénk ezt egyfajta önreflexiónak is, ami nem szétválasztható az önmegismerés fontos aspektusától. Ez az időszak mindenkinél más és más korszakban következhet be, akár valamilyen megélt élettapasztalat miatt vagy valamilyen külső/belső tényező váltja ki ezt az örökké tartó nagyon izgalmas folyamatot. Ezt nevezzük tudatos személyiségfejlődésnek. Ismerek olyan embereket, akik mondjuk „csak” 40-50 éves koruk körül kezdték el az önismeret hiányának pótlását, ezzel szemben vannak olyan fiatal, ifjú ismerősei is, akik már húszas éveik közepén tartanak ugyan itt. 

Lehet, hogyha ráállítanánk társadalom kutatókat, szociológusokat vagy pszichológusokat a témára, akkor fel lehetne, valamiféle tendenciát fedezni például a XX. és XXI. század kultúrtörténeti változatainak kutatásai alapján. Tény, hogy mostanában egyre több fiatal „kap rá” a jógázásra és szerencsére egyre többen lesznek. Örülünk nekik és tisztelem őket a kitartásukért, mert már ennyi idősen ilyen tudatosan szeretnék építeni nem csak az alakjukat, hanem a személyiségüket is. Ez mindenképpen jó.

Hogyan készüljön fel lelkileg valaki az órára? Akkor is, ha elsőre megy...

A nyitottság és a türelem két nagyon fontos „kelléke” a jógázásnak. Az összes többi érzés és érzet jön magától. Ami csodálatos, hogy minden gyakorlás más és más. Ez nem csak a kezdő gyakorlókra igaz, mivel talán ez örökké tart, ettől válik egy fantasztikus játékká az egész (amúgy szerintem minden jógázó kezdő gyakorló).

Pont, mint a valós életbeli személyiségünk rejtett dimenziói. Külső ingerek és történések hatására sokszor tud az ember meglepődni magán, ” Jé , hát nekem ez is megy? Ez is lehetséges? Ezen még ha dolgozom egy kicsit, talán ez is sikerülhet, de jó, nem is tudtam…..; Nem baj ez nem megy most elengedem…Talán majd a következő alkalommal stb…” Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jönnek egy-egy jóga óra alatt, ez adja az egésznek az izgalmasságát és a már említett játékosságát is. 

Ezeket a tapasztalatokat megőrizzük, óra közben elraktározzuk nagyon mélyen a tudatunkban (vagy tudatalattinkban) és a kinti életben bármikor, ha szükség van rájuk előjönnek. Ami a legcsodásabb: nem mi akarjuk, hogy jöjjenek, hanem egyszer csak előbukkannak, pont amikor kell és rengeteg élethelyzetben nyújtanak segítséget.

Fotó: Lindmayer Zsolt 

Találkozzunk a blog facebook oldalán is!