Kapolcs az a hely, ahol minden olyan, mint a mesében: csordogáló kis patak cuki hidacskákkal, forrás, kedves és mindenkinek köszönő emberek, nyugalom, madárcsicsergés. Úgy alakult, hogy pont ide szerveződött egy jóga tábor július közepére. Erre az időre nyaralásom helyszínéül egy Balaton Sound-os ivászat helyett most inkább ezt az aktív pihenési opciót választottam.
A hatha jógáról már korábban írtam beszámolót, amit a kedvenc stúdiómban próbáltam ki és azóta is rendszeresen űzök.
Tehát Kapolcs! A kezdeti asszimilálódást követően kíváncsian vártam, hogy milyenek lesznek az emberek, akikkel négy napot együtt fogok tölteni és hogy hogyan viszonyulunk majd egymáshoz. Az első jóga óra törte meg a „csendet” és ragadott ki a hétköznapi e-mail-ek, teendők és facebook-os posztolások tengeréből – egy időre.
Szeretem, amikor előtérbe kerülnek az apróságok: mosoly húzódott az arcomra, amikor a kedvenc jégkrémemet pillantottam meg a helyi kisboltban, beszélgethettem különböző beállítottságú emberekkel, feltöltöttem a napelemeimet, az egyik kedvenc mozgásformámat űzhettem, gondolkodhattam a sorsomon és a világban való helyemről.
Az általam kedvelt zabkása gyomorközelsége, a nem túl feszített tempó, a káptalantóti biopiac és a magyar tenger meglátogatása is a program része volt. A relax és a kikapcsolódás mellett...
Ha jól csinálod, a jóga lehet gimnasztika és egy olykor megrázó belső utazás is! Gyakorlás közben sok dolog és érzés a felszínre törhet, amelyet már elfeledettnek hittél, de mélyen mégis ott vannak. Sírsz, nevetsz, érzel. Ezt szeretem benne, mert segít elengedni és az újat bevonzani. Nem hókuszpókusz. A gyakorlásom és a helyszín hatására végül dolgozó emberből sikeresen eggyé váltam azok közül, akik négy napig elhatárolódtak a külvilágtól.
Talán emiatt sem volt annyira egyszerű visszacsöppennem Garfield leginkább utált napjába, a hétfőbe.
