A BME Testnevelési Központ igazgatója korábbi éveiben tenisz edzőként és testnevelő tanárként dolgozott, utóbbi még ma is a szakmája. Az élet úgy hozta, hogy egy tenisz sportcsillag, Gáspár Petra edzője lett és együtt beutazták a Földet, megtapasztalták az élsport jó és rossz oldalát a saját szemszögükből. Gábor az élményei mellett többek között azt is elmondta, hogy mi is az a teniszkönyök és hogyan védhető ki.

Mikor kerültél először  kapcsolatba a tenisszel?

Gyerekkoromban olyan szerencsés voltam, hogy az akkori Honvéd teniszpályáin játszhattam, ott szerettem meg ezt a sportot, közel negyven éve. Mivel a szüleim testnevelő tanárok voltak, korán megtanultam, hogy milyen fontos a rendszeres mozgás.

Van vagy volt-e olyan kedvenc játékosod, aki inspirált téged?

A 70-es években volt egy játékos, a svéd Björn Borg, aki akkoriban szerintem minden hozzám hasonló gyereknek példaképként szolgált, próbáltunk úgy viselkedni, öltözködni és játszani, mint ő. A későbbiekben nagyon megszerettem az amerikai John McEnroe játékát is. Régebben sokkal lassabb volt a játék, nem voltak megszabva a magassági paraméterek és több ütésfajta is volt, John szerva-röpte játéka pedig nagyon megtetszett, amit én is sokáig próbáltam utánozni. Véleményem szerint manapság aki a legelegánsabb és a leginkább teniszpályára való játékos, az a svájci Roger Federer.

A Testnevelési Főiskolán végeztél testnevelő tanárként és tenisz szakedzőként, majd Gáspár Petra ismert teniszjátékos edzője lettél…

Már TF-es koromban pályaedzőként dolgoztam az akkori Újpesti Dózsa teniszcsapatnál, ez nagyszerű alkalom volt arra, hogy később, alig 24 évesen már edzőként dolgoztam a BSE női teniszcsapatánál, ahol ott volt, az akkor 11 éves Petra, a csapat legkisebb játékosa. Ahogy teltek az évek, kialakult egy olyan lehetőség, hogy az ő edzője lehettem;ezt követően tíz éven keresztül együtt dolgoztunk, jártuk a szamárlétrát, a gyereklány magyar bajnoki győzelemtől egészen a legjobb felnőtt világranglistás helyezéséig, ami közel volt a top 100-hoz.

Ezalatt a tíz év alatt sok minden történt veletek és körbejártátok a világot. Megemlítenél egy olyan eseményt, ami kiemelkedő emlék maradt számodra ezekből az időkből? 

Nagyon szerencsések vagyunk,mivel mint említetted, az egész világot beutaztuk és Petra az összes valamirevaló versenyen részt tudott venni. Rengeteg élményben volt részünk, és természetesen, mindig a szépre emlékezik az ember. Számos ragyogó győzelemnek örülhettünk, de persze akadtak rosszabb napjaink is, amelyekhez szintén megpróbáltunk pozitívan hozzáállni.

Az edzői pályád során milyen, csak a teniszesekre jellemző dolgokat fedeztél fel (rituálé, szokásosok stb.)?

Közelről volt szerencsénk látni a legjobbak játékát, így például megfordultunk abban az amerikai tenisziskolában is, ahol olyan akkori sztárok edzettek, mint Amanda Coetzer vagyWayne Ferreira. Élmény volt velük kapcsolatba kerülni, hiszen beavattak bennünket a mindennapjaikba: láthattuk, hogy mit esznek, mennyit, tréningeznek, hogyan készülnek fel a versenyre és ebből a Petra rengeteget tudott profitálni. Ellestük például Ferreira trénerének speciális nyújtó-lazító gyakorlatait, amit mi is kipróbáltunk az edzések után. Petrának nem voltak olyan komoly rituáléi, mint például Rafael Nadal-nak, aki a meccse előtt mindig a két vizes palackját x centis távolságba tette le úgy, hogy ugyanarra nézzenek, illetve mindig jobb lábbal lépett fel a pályára, meg ehhez hasonlók.

Az étkezésére mennyire kellett odafigyelnie a nebulódnak, volt diétája?

Ezeken a versenyeken a szerviz és a kiszolgálás teljesen játék specifikus,kalóriadús, külön diétája nem volt a tanoncomnak. A tenisz versenyekben az a nehéz, hogy nem időrend szerint zajlanak, mivel van egy versenykiírás, de nem lehet tudni, hogy az adott mérkőzés meddig tart. Petra szerette, ha első meccset játszhatott, hiszen akkor tudta hánykor kell felkelnie, mikor eszik, melegít és készül fel a játékra. De ha harmadik vagy negyedik játékos volt, akkor ezt a beosztást nehéz volt kezelni, hiszen bármikor előfordulhatott sérülés vagy esőszünet, emiatt is kiszámíthatatlan volt, hogy ki mikor lép pályára az első játszma után. Nem könnyű arra összpontosítani, hogy az ember mindig „ready” legyen és 100%-os formában lépjen a pályára. Volt arra példa Wimbledonban, valamikor a 90-es években, hogy egy meccset három napig játszott Pete Sampras és Richard Krajicek, mert valami miatt mindig elhúzódott a játék.

A tenisz kapcsán gyakran emlegetett tényező a tenisz könyök. Ez bárkinél kialakulhat, aki huzamosabb ideig teniszezik?

Igen, a teniszkönyök egy speciális sportsérülés, amikor a rossz technikai végrehajtásból adódóan csontirritáció alakul ki és begyullad a könyökízület, ezt ilyenkor pihentetni, kenegetni kell. A mai sportszerek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az amatőr játékosok elkerüljék ezt a problémát, a tudatos ráfigyelés mellett ma márolyan könnyű ütőket, felszereléseket, kütyüket lehet kapni, amivel kivédhető ez a probléma.

Kiknek érdemes ezt a sportot választaniuk?


Ez a sport mindenkinek ajánlott, gyerekkortól „ameddig menni tudsz” korodig. Életkortól, nemtől, játéktudástól függetlenül játszható sport, aki kiáll a pályára és heti rendszerességgel mozog, az csak nyertese lehet ennek a szép sportnak. Az a legjobb, ha valaki gyerekkorban kezdi megtanulni, mert akkormég fogékonyabbak az idegpályák a mozgás elsajátítására, de láttam már olyan kezdőt is, aki jóval később kezdte, és nagyon szépen megtanult játszani.

Fotó: Láposi Dávid