Rajt:

A lovasok azt mondják, különleges kapcsolat van köztük és a lovak között. A kívülállók számára ismeretlen érzés és kötelék, amely összeköti őket. A lovaglásról nekem csupán egy, korábbra visszanyúló élményem van: kb. 6 éves lehettem, amikor a szüleim elvittek lovagolni, majd alig telt el egy kis idő és már le is estem a lóról. Akkor persze mindenki megijedt - velem együtt - pár évvel később a lovak iránt való rajongásom is alább maradt. Mivel elkezdtem vezetni a blogot, jó lenne, ha kedvesebb, frissebb emlékeim lennének a lovakkal kapcsolatban, ezért gondoltam, hogy 2 in 1 belevágok, és újra lóra ülök.

Rajt:

A G-force sok dologban megegyezik az Insanity néven ismert edzéstípussal, csak éppen Szabó Gergő edző gondolt egyet és továbbfejlesztette, alakította ezt a mozgást, így kezdtek el ezen a néven - Gergő neve után - "futni" az órák.

Impressziók:

A III. kerületi Team Fitness nem új hely számomra, mivel télen a Walkenergie kipróbálása kapcsán már voltam itt. Párás, fülledt terembe érkezem meg, miután a minket megelőző Kangoo óra már véget ért. Nincs laca-faca, felállt a csapat, mindenki elfoglalt egy tetszőleges helyet, a fotósom is beizzította a gépét és már kezdhetjük is.

Pásztory Dóra paralimpiai úszóként került a köztudatba, miután abbahagyta a sportot édesanya lett, jelenleg pedig közhasznú szervezeteknél aktivista. Beszélgetésünk során többek között arra kerestem a választ, hogyan alakult így az élete, és miként éli meg azt sérültként.

Pásztory Dóra (fotó: hetek.hu)

Rajt:

Pár éve már kipróbáltam ezt a sportot, de akkor csak egy nagyon alap gyorstalpalót kaptam egy siófoki rendezvény keretein belül, annyi instrukcióval, hogy álljak rá a deszkára, húzzam fel a vitorlát és kapjam el a szelet. Meglepő módon már akkor is jól sikerült. Nemrégiben összefutottam egy ismerősömmel, akinek meséltem a blogomról és egyből az agárdi SURF CORE-t ajánlotta a windsurf kipróbálására - nem kellett kétszer mondani, amint az időm engedte, már mentem is a Velencei-tóhoz.

Rajt:

Sokszor hallani, hogy be vagyunk szűkösödve a saját kis világunkba, ám olykor elég egy kis dolog is, hogy kimozdítson minket onnan, és új szemszögből lássuk - akár csak egy darabig - az életet. Szerintem nem vagyok/voltam egyedül azzal a kívánsággal, hogy egyszer fejvesztve ugorjak ki egy repülőgépből - persze tandemmel. Íme egy újabb sport, amit kihúzhattam a (bakancs)listámról!

Impressziók:

A Börgöndi repülőtér felé kacskaringós, kihalt, autógumikkal és susnyással megspékelt földutakon megyek, míg nem a hosszú út végén egy zsákutcába, azaz a reptérbe botlok. Az utolsó kanyar után, mikor megpillantom a hangárt, egyből izgatott leszek. Odaérve szokatlan sürgés-forgás és lazaság fogad, az iroda nem olyan, mint egy hagyományos konditeremé…

Már elsőre belefutok - tudtomon kívül - Péterbe, akivel majd össze leszek kapcsolva az ugrás erejéig. Formalitás, papírok, miegymás, egyszer csak már egy piros nadrág és heveder van rajtam - az öltözést egy kis felkészítés követi.