 |
| Benkó Barbara |
A pótkerekű biciklitől hogyan jutottál el az úszásig, majd pedig vissza a hegyi kerékpározáshoz és végül a bajnoki címekhez?
Még óvódás koromban kezdtem el úszni, közel 10 évig csináltam, majd abbahagytam, mert meguntam. A sport mindig is fontos volt az életemben, ezért egy évig mindenfélét kipróbáltam, de semmi komoly nem alakult ki belőle. Aztán elkezdtem a pilisvörösvári biciklis sportklub – amelynek az az apukám alapító tagja volt – edzéseire rendszeresen lejárni, és ezek nagyon megtetszettek, így ott ragadtam, mindez 13-14 éves korom körül kezdődött.
A legutóbbi versenyeid Dél-Afrikában és Ausztráliában voltak…
Így van! Az idei első világkupám Dél-Afrikában volt, ahol a 27. helyen végeztem, az eredményben közrejátszott az ottani 40 fokos hőség is, amit nehezen viseltem, nem is éreztem jól magam, és többek között emiatt sem jött össze, hogy a 20.-25. hely között végezzek; a második világkupán, Ausztráliában pedig 18. lettem.
Ettől függetlenül gratulálok, hiszen ezek az eredmények is mind pontot érnek számodra, amelyek növelik az olimpián való részvételed esélyeit! Mi a különbség a terepkerékpár és az olimpiai cross között? Ugyanis mindkettőben több aranyat nyertél.
A mountain bike-nak (hegyi kerékpár) több szakága van, az egyik az olimpiai cross, ahol általában egy 4-6 km hosszú pályán hajtunk le több kört, és a másfél-kétórás futamok alatt nagyon figyelnek a versenyzők technikai elemeire. Ez az egyetlen olimpiai sportág. Ezen kívül van még a downhill is, ahol csak lefelé jönnek a versenyzők a hegyről, valamint a trial (ez ugyanaz, mint a motorosoknál használt trial), ahol akadályokon ugrálnak végig. Ezt követi a four cross az ugratós pályáival, ez a szakág nagyon hasonlít a bmx crosshoz, csak a nagyobbak a biciklik. Edzés szempontjából nagyon jó a downhill - én is szoktam ezt gyakorolni - , mivel az olimpiai számokban egyre durvábbak a terepek.
24 évesen már 18 bajnoki címet szereztél, többször voltál az év hegyi-és terepkerékpározója, feltételezem, hogy van egy vitrined is, ahol minden, a sikereiddel kapcsolatos relikviát gyűjtesz.
Igen, mivel már elköltöztem otthonról - a szomszédba - , a szüleim házában maradt sok korábbi érmem és kupám, így csak az utóbbi két év termése van nálam.
Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Mindegyik győzelmemnek komoly értéke van, nehéz bármelyiket is kiemelni. Talán a 2008-as világbajnoki második helyre vagyok a legbüszkébb. Olaszországban ott, azon a napon minden kijött belőlem, mindent beleadtam és habár közel volt a vb cím, a második helynek is majdnem annyira örültem, mintha én nyertem volna.
Hogyan élted meg azt, hogy a londoni olimpián váltóhiba miatt a 27. helyen végeztél? Szerinted jobban is mehetett volna?
Nem azt mondom, hogy én nyertem volna az olimpiát, ha működik a váltóm, de az első húszban lehettem volna; nekem már az is ajándék volt, hogy kvótát szereztünk és kijutottam az olimpiára. Nagy élmény volt és remélem, hogy 2016-ban Rióból jelentősebb eredményekkel térhetek haza.
Miről szól egy edzésed? Felkelsz és letekersz több kilométert vagy erősítesz is?
Ez elég komplex. Télen keveset tudunk bringázni, ezért akkor több az erősítés és a kiegészítő sportok tartanak formában. Jó időben általában egy délelőtti erősítő edzésből vagy tekerésből, aztán egy délutáni levezető edzésből áll a napom. Az edzéseket próbálom úgy időzíteni, hogy emellett még az egyetemi tanulmányaimra is legyen időm.
Mit tanulsz?
A Semmelweis Egyetemen optikusnak tanulok, levelező tagozaton.
Megsaccolnád, hogy hány kilométert tekertél már életedben?
Ez egy fogós kérdés! Talán évi 20.000 kilométerrel számolhatunk, de egészen pontosan fogalmam sincs, mivel időre edzek.
Hány és milyen típusú biciklijeid vannak?
Összesen öt, mindegyiknek megvan a maga szerepe. Van egy városban járkálós „hulladék”, amit ha nem láncolok le, akkor se viszi el senki. A két mountain bike-om közül az egyik a versenyekre, a másik az edzésekre szolgál. Szintén formában tart az országúti biciklim, valamint a téli versenyekre tartok egy cycle cross-t is.
Blogot is vezetsz a versenyekről, személyes benyomásaidról. Ez számodra hobbi, vagy szakmailag fontos, netán motivál is , hogy miket tettél le eddig az asztalra?
Nem magam miatt írom. Sok pozitív visszajelzést kapok a szponzoroktól és azok is érdeklődéssel olvassák a bejegyzéseimet, akik arra kíváncsiak mi van velem, hogyan teljesítek a versenyeken.
Ha már blog, ott valamelyest másokat is beavatsz a magánéletedbe, egyáltalán, van időd ezzel foglalkozni a sport mellett?
Amire akarjuk, arra jut időnk. Fordítok időt a magánéletemre is, bár nem egyszerű. Van barátom, aki szintén magyar és kerékpározik, csak egy olasz csapatban; tudja mivel jár ez az életmód, ezért is megértő és támogat mindenben.
A bicikliző, ám a hegyeket nem kedvelő cangásoknak milyen tippet adnál, - könnyebb bicikli, felszerelés - hogy ne féljenek feltekerni a magasba?
Mindenki feltud tekerni egy hegyre, csak nem mindegy, hogy milyen sebességgel. Ha felbiciklizik a magasba és lenéz onnan, abban a pillanatban elfogja önteni a „megcsináltam” érzés. Aki nem élsportoló, annak fontos, hogy élvezze a kerékpározást, és hogy minden alkalommal legyőzi önmagát, kikapcsolódik. Nem kell a hegyektől megijedni. Érdemes egy jó minőségű kerékpárt beszerezni, hiszen hasonló a helyzet, mint amikor valaki rendszeresen jár futni, az is előbb-utóbb beruház egy megfelelő futócipőre.
Mik a terveid és célkitűzéseid a következő fél évre?
Sikeresen abszolválni ezt a fél évet az egyetemen és a világkupákon a lehető legjobb helyezést elérni!
Mit javasolnál az olvasóimnak, miért pont ezt a sportot válasszák?
Télen sokszor rá kell üljek edzés céljából a spinning biciklire, amit borzalmasan tudok unni. Élvezem és feltölt, hogyha kinn, a természetben mozoghatok. Másnak lehet ez akár csak egy fél órás városligeti vagy margitszigeti kör, ami kizökkenti őt a hétköznapi kerékvágásból. Ezt az érzést nem tapasztalhatjuk meg egy teremben – szerintem biztos, hogy nem.
