Rajt:

Amióta a blogot csinálom, nyitott szemmel járok a sportok terén, nincs olyan, amit ne vennék fel a listámra. A Facebook-idővonalamat pörgetve jött szembe velem a Pound Fit, amit szellemesen csak a legütősebb edzés néven reklámoztak. Pár hete elkezdtem dobolni, ezért ez a sport elsőbbséget élvezett, így azon nyomban felkerestem az edzőt.

Ahogy én láttam:

Csak egy hatalmas parkoló melletti ajtón van jelezve a helyszín, ami valamelyest eldugott, hiszen a Corvin Dance Center táncteremébe csak egy lifttel lehet feljutni. Ahogy nyílik a terem ajtaja, pillanatokon belül látom, hogy eredetileg nem fitneszterem volt a kialakítás célja, csak egy hely, ahol nagy a tér és nyugodtan tudnak a 30-50 év közöttiek is salsázni – első blokkra ez a látvány fogad, majd az edzővel is találkozom. Az öltöző elég kicsi, kevés a szekrény is, így mire odaérek, már csak egy marad szabad, így a barátnőmmel megoldjuk a helyzetet a ketten összepakolós módszerrel, de aki utánunk jött, az nem lehetett boldog.

A kisterembe érve a kezembe nyomják az óra alakotóelemét: az edzéshez kitalált dobverők műanyagok és zöld színek van! Mindenki megérkezik, alkalmazkodik a sok emberrel megtelve már kicsinek tűnő hely adottságaihoz és leterít egy polifoamot.

Vivi, az edző már az elején mondja, hogy nem lesz szükség zoknira és cipőre (az eredetileg Amerikából származó) mozgáshoz, ezzazz!

A csapat nagy részén látszik, hogy összeszokott, hiszen amikor Vivi lehetőséget ad nekem a bemutatkozásra, a monológom után mindannyian kocogtatják a dobverőiket - ezt köszönésnek veszem.

Amire mindenek előtt kíváncsi voltam: úgy fogjuk-e ezt az dobverőt, mint a hagyományosat? A válasz: nem, a fogása cseppet sem hasonlít a dobverő fogáshoz, sőt, itt mozgás közben ki kell nyújtani a kezet ahhoz, hogy a hasizom is dolgozzon edzés közben (ezt tapasztaltam).

Miközben a lájtos és lassabb bemelgítésen túlesünk, egyszer csak begyorsul a tempónk és mindenki teljes erőből csattogtatja az ütőket a parkettán. Olyan sok a lelkes csaj egy rakáson, hogy aki ilyen óra adására adja a fejét, az a táncoló talpak és a püfölő ütők miatt mindenképpen olyan helyet válasszon, ahol strapabíró a parketta. Ezek közepette azonban észre sem veszem, de folyamatosan guggolok is, cseles.

Az óra során több zenei blokk váltakozik, az egyik gyakorlat közben Jason Derulo mocskos beszédre bíztat minket.

Viszont a hangerő miatt Vivien instrukcióit nem mindig hallom. Az ülőgyakorlat közben pedig eléggé fáj a csípőm, de ezt betudom annak, hogy két nappal korábban futóversenyen voltam. 

A gyors ütemet és tempót nem sikerül folyamatosan tartani, néha azon kapom magam, hogy inkább koncentrálok és nem a mozgás élvezetére helyezem a hangsúlyt, ennek ellenére olyan gyorsan elment a 60 perc, mintha csak fél óra lett volna. Persze itt is volt egy csavar a végén, ami máshol az egy perces statikus, az itt a masszív popsiemelést és a közbeni dobolást jelenti. Egy ilyen rendhagyó kombó után igazán jól esik nyújtani.

Ami fontos:

Kíváncsi voltam hogyan lehet ebből változatos koreográfiát kihozni, de alapvetően sikerült az elvárásomat megugrani, hol lassabb, hol gyorsabb mozdulatokkal. Mivel tele volt a terem, ezért helyezkedni kellett, ami zavart. Polifoamot érdemes vinni, ja és persze, hogy ismét kihangsúlyozzak egy szimpatikus dolgot: lehet zokniban és mezítláb is edzeni!

Rajt:

Elérkezett a 100. Move it, Blondie sportbeszámoló! Nem csak leírni jó érzés, de belegondolni is különleges, hiszen közel három év alatt jutottam el idáig. Néhányan kérdezik, hogy miért csinálom, van-e értelme stb. Ha valaki szenvedélyesen szereti azt, amit csinál és erre, valamint a célra koncentrál, akkor minden nehézség vagy rossz gondolat könnyen eltűnik.

Ez alkalomból különleges cikket akartam írni egy nem hétköznapi sportról, ezért döntöttem amellett, hogy lőni fogok.

Ahogy én láttam:

A Gepárd lőtér fele tartok, még nincs elképzelésem arról, hogy mire készüljek. Vagyis de, Clint Eastwood és a Született feleségek szereplői, de főként Bree már felvázolták előttem, hogyan néz ki egy fegyver, miként lehet vele puffogtatni és mennyire lehet veszélyes. Odaérve a földszinti, majdhogynem katakombában a lőtér vezetője fogad, szívélyesen mond el mindent annak érdekében, hogy ne történhessen gond, hiszen éles fegyverekkel fogok lőni.

Pár perccel később – fülhallgatóval a fejemen – már beljebb kerülök: éppen egy kommandós képez ki egy másikat, eközben a szomszéd „szobában” is lőnek, a padlón töltényhüvelyek hevernek mindenfele. Mint egy videójátékban.

A távolabbi helyiségben az elsőre morgós, ám nagyon óvatos Ati bácsi ugyanúgy felkészít a fegyverek biztonságos használatára, elmondja a működési elvüket is, itt az ideje annak, hogy felvegyem a védelmi szemüveget.

Tíz méterről kell lőnöm a céltáblára, terpeszben állva, rogyasztott térddel, előre dőlve, kinyújtott kézzel. Ha már a sport részét nézzük: pár lövés után szinte fáj a karom és a hasamat is feszítem közben.

Két fegyvert is kipróbáltam:

1. 0.22-es Smith&Wesson, avagy a meggymag köpködő, ami emlékeztet western filmek népszerű fegyvereinek egyikére. Könnyű, egyszerűen kezelhető, minden lövés után fel kell húzni a kakast, hogy újra tüzelhessek.
2. A 9x19 tüzelő glock 17-es 4. generációs, öntöltő fegyvere már sokkal erőteljesebb. Nem csak a szememet csukom be lövés közben, de visszatolja az alkaromat minden puffogtatás.

Amikor már nem fogom elég szorosan a fegyvert alulról és engedek a feszítésből, Ati Bácsi belövi ezt a mondatot:

„Ne cappucinót szolgáljon fel, tartsa a fegyvert.”

Első lövésre ezt produkáltam:

Ami fontos:

Soha nem lehet csőre töltött fegyverrel, a puska csövét felfele tartva más felé fordulni, ugyanis életveszélyes. Mintha egy videójátékban lettem volna, előttem, mellettem, mögöttem lőttek, csak tompa hangokat és puffogásokat hallottam.

Hol? Gepárd lőtér, XXII. Budapest Nagytétényi út 66.
Mennyibe kerül? http://gepardloter.hu/csomagok.html
Mit vigyél? kényelmes, sportos ruha; minden más szükséges felszerelést adnak ott.

Rajt:

"A magyarok nyilaitól ments meg Urunk minket" - szólt az a fohász, amelyet rendszeresen mormoltak Nyugat-Európában a kalandozó magyarokról, egészen a középkorig. Nem véletlen, hogy a harcias magyar virtusból valami megmaradt a jelenkori magyaroknak, csak őseiktől eltérően ezt nem íjászkodással vezetik le. Nyilván ennek az olimpián is bejáratos sportnak is van expert szintje, én mégis arra voltam kíváncsi, hogy egy órára betévedve, némi elméleti és gyakorlati oktatás után mit tudok virítani első körben.

Rajt:

Ezzel a mozgásformával akkor találkoztam először, amikor a barátnőmmel egy pár évvel ezelőtti fitnesz napon random betévedtünk az egyik terembe. 45 percen keresztül a pörgős edző angol instrukciókkal tartott meg egy olyan edzést, amit azóta is emlegetünk - ez volt a Kamibo®. A távol-keleti harcművészeteket magába foglaló dinamikus mozgásforma koncepcióját Michael Dela Cruz és Oliver Prescher fejlesztette ki Németországban. Miután pozitív benyomásaim voltak róla, alig vártam, hogy ismét átélhessem az élményt és pattoghassak az ütvefúrós zenére, ezúttal azonban két barátnőm is elkísért a tesztelésre.

Ahogy én láttam:

A fitneszterem bejárata először megtévesztő lehet, mivel közvetlenül a kondigépek mellett kell elmenni, amint beléptünk az ajtón. A recepció felé pedig egy kis, szűk sávban lehet közlekedni, amit olykor a személyi edzők is használtatnak az edzettjeikkel. A teremben már zajlanak az átalakítások, így a zsúfoltság a közeljövőben megoldódik. Igényesnek tartom az olyan termeket, ahol a vezetőség tesz a vendégek komfortérzetéért. A recepciós kedves, elmagyarázza, hol találom az öltözőt és még lakatot is ad a szekrényemhez - érdemes kérni, különben nem lehet bezárni.

97 sport után már van egyfajta ízlésem, általában tudom, hogy mire hogyan fogok reagálni, és arról is van sejtésem, hogy mi fog igazán feltölteni. De bátran kijelenthetem: amire egy igazán stresszes nap után a legjobban vágyhatsz, az Tar Edit Kamibo® órája!

Rajt:

Az infrasugarakkal kísért biciklizést többen is a 21. század egyik leghatásosabb edzésmódjának mondják. A tekeréssel és mérhetetlenül sok izzadással járó mozgást, mellesleg sok celeb is űzi, ezért gondoltam kipróbálom, mit esznek rajta.

Így néz ki maga a gép:

Ahogy én láttam:

Na szóval! A 12. kerület egyik forgalmas részére eső kis utcában sétálok. Megállító tábla híján skubiznom kell, hogy megtaláljam a helyet, de végül sikerül. A csattra felújított helyiségben egy légtérben van a recepció és a két izzasztó gép. Jobbra található a patinás öltöző, amit a készséges recepciós is megmutat, miután odaadta az edzéshez szükséges törölközőt és az elengedhetetlen búvárruhát. Na jó, inkább átlátszó szkafandert, amit a mellkasomig fel kell húznom.

Gyakorlatilag ezzel dunsztolom magam, miután az ingyenes zsírégető krémek valamelyikével bekenem a kényes területeket - ahova mellesleg a legtöbb nő a valóságban csak odaképzeli a felesleget és a narancsbőrt.