Rajt:

A WALKenergie-re internetes barangolásom közepette bukkantam rá; az olasz sportszabadalom egyelőre csak pár helyen, nagyvárosokban található meg nálunk.

Impressziók:

Miután leparkoltam a Csillagvár bevásárlóközpont kültéri parkolójába, a konditerem felé veszem az irányt, ami az épület első emeletén található, egy tánciskola szomszédságában. A bejáratnál lévő üvegfalon átlesek és a tömeg alapján első benyomásra világossá válik számomra, hogy ez egy gyakran látogatott, bejáratott terem. A recepcióhoz érek - igen, ez fontos rész, hiszen ők a terem arcai és képviselői, így rengeteget számít a megnyilvánulásuk - ahol fiatal, mosolygós alkalmazott adja oda a kulcsot és magyarázza el, mit merre találok. Sprint - a mindig zsúfolt - öltözőbe és átvedlés!

Egy csapásra a teremben termek, körülöttem a speciális walkenergie gépek, amelyeket már kikészített nekünk a nagyhangú, jófej szőkeség, alias Csényi Brigitta, az oktató. Hogy is néz ki egy ilyen gép? Futópadhoz hasonlítanám, annyi különbséggel, hogy előttem van egy korlát, amelybe kapaszkodhatok. A szerkezet két oldalán ugyanúgy kiállásra használt részek vannak, nem állítható a gyaloglópad meredeksége, csak az ellenállását fokozhatjuk olyan gombbal, amit a spinning biciklin is használtam.

Rajt:

A húzódzkodás nem hangzik különösebben nehéz dolognak és ha a fegyencek (vagy a brand építéshez értő valakik) edzésformát alakítottak ki belőle, akkor miért ne menne bárkinek - gondoltam naivan.

Impressziók:

Amikor megérkezem a XI. kerületi eXbox élményparkba, annak minden szegletében kalandvágyó fiatalokat és színes graffitiket fedezek fel; a mászófal, a bungee trambulin és a ping-pong asztal mellett elhaladva megpillantom a street workout eszközt, az úgy nevezett kockát, amin edzeni fogunk. Itt van már az edző is, Szarka Ákos, akiről később kiderül, hogy komoly helyezéseket ért el ebben a sportágban és a legszálkásabb testű ember, akit valaha élőben láttam.

Szarka Ákos, az edző

Rajt:

Mintha csak a Resident Evil (Kaptár) c. film forgatására csöppentem volna! Miután belépek a Material Centerbe, meglepődve konstatálom, hogy az edzőtermen kívül sehol sem tapasztalható mozgás. Az üres, félig sötét és hideg folyosók csendjét csak a liftek tompán kopogó zaja töri meg. Az egyikkel "felutazok" a legfelső szinten található fitneszterembe. A liftből kilépve, az ürességtől kongó folyosókhoz képest szembeszökő a kontraszt: itt nagyon is zajlik az élet.

Impressziók:

Szabályos nyüzsi fogad a bejáratnál: balra tőlem a majdnem teljesen sötét spinning terem , amellett pedig az átlátszó üvegfalú aerobic részleg található, melyeken átnézve látom a mozgolódókat; közben odaérek a recepcióhoz, ahol hiper kedves lányok fogadnak (első benyomásaim a Lite Wellness-hez hasonlóan nagyon kedvezőek). Megkapom a kulcsot, nyomás az öltözőbe! Itt teltház fogad. A helyiség tiszta és tágas, a szekrények előtt egy-egy paddal, zuhanyzókkal és hajszárítókkal; egyszóval kulturált és kiválóan felszerelt, a pozitív benyomásaim tovább szaporodnak.

A Color teremben folyó capoeira aerobic órához a lépcsőházon át, egy szinttel lejjebbre vezet az út. A tágas terem hangulatos,neonszínű diszkó fényárban úszik. Az edző, Czanik Balázs beáll a terem végében lévő tükrök elé, éééés kezdjük is az órát.

Rajt:

A capoeira-t mindig is érdekes sportnak találtam. Anno, amikor a Tekken nevű videó játékkal játszottam, mindig a brazil játékossal voltam, aki a technikáival - na és persze az én közreműködésemmel - mindenkit laposra vert. A capoeira eredete a nagy hódítások idején Brazíliába elhurcolt fekete rabszolgákig vezethető vissza. Bármilyen harcművészet vagy fegyverek viselése tilos volt számukra, így egy-egy edzést tánccal és énekléssel "díszítettek", hogy a rabszolgatartóknak ne tűnjön fel. A rabszolgaság eltörlése után egy darabig még illegális sport volt, majd a 21. századra igazi brazil kuriózum sporttá nőtte ki magát.