Rajt:

Amióta a blogot csinálom, nyitott szemmel járok a sportok terén, nincs olyan, amit ne vennék fel a listámra. A Facebook-idővonalamat pörgetve jött szembe velem a Pound Fit, amit szellemesen csak a legütősebb edzés néven reklámoztak. Pár hete elkezdtem dobolni, ezért ez a sport elsőbbséget élvezett, így azon nyomban felkerestem az edzőt.

Ahogy én láttam:

Csak egy hatalmas parkoló melletti ajtón van jelezve a helyszín, ami valamelyest eldugott, hiszen a Corvin Dance Center táncteremébe csak egy lifttel lehet feljutni. Ahogy nyílik a terem ajtaja, pillanatokon belül látom, hogy eredetileg nem fitneszterem volt a kialakítás célja, csak egy hely, ahol nagy a tér és nyugodtan tudnak a 30-50 év közöttiek is salsázni – első blokkra ez a látvány fogad, majd az edzővel is találkozom. Az öltöző elég kicsi, kevés a szekrény is, így mire odaérek, már csak egy marad szabad, így a barátnőmmel megoldjuk a helyzetet a ketten összepakolós módszerrel, de aki utánunk jött, az nem lehetett boldog.

A kisterembe érve a kezembe nyomják az óra alakotóelemét: az edzéshez kitalált dobverők műanyagok és zöld színek van! Mindenki megérkezik, alkalmazkodik a sok emberrel megtelve már kicsinek tűnő hely adottságaihoz és leterít egy polifoamot.

Vivi, az edző már az elején mondja, hogy nem lesz szükség zoknira és cipőre (az eredetileg Amerikából származó) mozgáshoz, ezzazz!

A csapat nagy részén látszik, hogy összeszokott, hiszen amikor Vivi lehetőséget ad nekem a bemutatkozásra, a monológom után mindannyian kocogtatják a dobverőiket - ezt köszönésnek veszem.

Amire mindenek előtt kíváncsi voltam: úgy fogjuk-e ezt az dobverőt, mint a hagyományosat? A válasz: nem, a fogása cseppet sem hasonlít a dobverő fogáshoz, sőt, itt mozgás közben ki kell nyújtani a kezet ahhoz, hogy a hasizom is dolgozzon edzés közben (ezt tapasztaltam).

Miközben a lájtos és lassabb bemelgítésen túlesünk, egyszer csak begyorsul a tempónk és mindenki teljes erőből csattogtatja az ütőket a parkettán. Olyan sok a lelkes csaj egy rakáson, hogy aki ilyen óra adására adja a fejét, az a táncoló talpak és a püfölő ütők miatt mindenképpen olyan helyet válasszon, ahol strapabíró a parketta. Ezek közepette azonban észre sem veszem, de folyamatosan guggolok is, cseles.

Az óra során több zenei blokk váltakozik, az egyik gyakorlat közben Jason Derulo mocskos beszédre bíztat minket.

Viszont a hangerő miatt Vivien instrukcióit nem mindig hallom. Az ülőgyakorlat közben pedig eléggé fáj a csípőm, de ezt betudom annak, hogy két nappal korábban futóversenyen voltam. 

A gyors ütemet és tempót nem sikerül folyamatosan tartani, néha azon kapom magam, hogy inkább koncentrálok és nem a mozgás élvezetére helyezem a hangsúlyt, ennek ellenére olyan gyorsan elment a 60 perc, mintha csak fél óra lett volna. Persze itt is volt egy csavar a végén, ami máshol az egy perces statikus, az itt a masszív popsiemelést és a közbeni dobolást jelenti. Egy ilyen rendhagyó kombó után igazán jól esik nyújtani.

Ami fontos:

Kíváncsi voltam hogyan lehet ebből változatos koreográfiát kihozni, de alapvetően sikerült az elvárásomat megugrani, hol lassabb, hol gyorsabb mozdulatokkal. Mivel tele volt a terem, ezért helyezkedni kellett, ami zavart. Polifoamot érdemes vinni, ja és persze, hogy ismét kihangsúlyozzak egy szimpatikus dolgot: lehet zokniban és mezítláb is edzeni!