Rajt:

Ez is egy olyan eszköz, amivel fitnesz eseményeken már találkoztam, bár még nem próbáltam ki ez idáig. Na de most!

Impressziók:

Orlay utca, pincehelyiség, csengő megnyom, recepciós beenged, letét, öltöző. Ez utóbbi helyiség megfelel az öltözködéshez. Az első percek nagyjából így telnek. A teremben körbenézve látom, hogy itt már tízen évekkel ezelőtt "gyúrták" magukat a nőcik. (Sajnos a polifoam-ok is abból az időből vannak.)

A frissen végzett, lelkes instruktorok epekedve várják, hogy kezdődhessen az óra, mindketten izgatottak, én is eléggé kíváncsi vagyok.

A gymstick tulajdonképpen egy bot, amelynek két 'nyúlványa' van és felvenni is egy külön procedúra szerint kell: a medencéhez és a combhoz betámasztva lehet ráakasztani a lábfejre.

Rajt:

Hogy is szokott kezdődni? Megkeresnek vagy megkeresek egy termet illetve csapatot, hogy kipróbálnám a sportjukat. Most az utóbbi lépett érvénybe, ugyanakkor nagyon kedves fogadtatásban volt részem már az első pillanattól kezdve, legfőképp a menedzser részéről. Ilyenkor sokkal szívesebben megyek el az első edzésre, szemben azzal, amikor lenézőek velem és blogger csitrinek kezelnek. No de ez kérem szépen kültéren lesz, úgyhogy megúszom a savanyú képű recepcióst is. Ó, jeee!

Rajt:

Mire asszociálsz először, amikor meghallod a tollaslabda szót? A tavaszi és nyári játékokra a frissen nyírt kerti füvön, vagy egy versenysportra? Nekem mindig az előbbi volt az első gondolatom, nem vettem komolyan, de még férfias sportnak sem tartottam, ám ez a közelmúltban megváltozott.

Impressziók:

Egy kis történelemmel kezdeném:

"A tollaslabdázás igazi elődjének Európában a "jeu volant" /repülő játék/ tekinthető, amelyet a 17. századtól kezdve főleg fejedelmi udvarokban játszottak. A tollaslabda játékot mai formájában a brit katonatisztek ismerték meg Indiában 1860 táján 'poona' néven, azt követően honosították meg Angliában. 1872-ben az angliai Badminton városában, Beaufort herceg birtokán játszották először versenyszerűen a tollaslabdázást; innen származik a versenysportág nemzetközi elnevezése." (Forrás: badminton.hu)

Rajt:

Elérkezett a hetvenedik kipróbált sportom beszámolója. Itt és most! Nemcsak belegondolva, de leírva is durvának tűnik…

Impressziók:

Az áprilisi (egészen pontosan péntek esti) tavaszi szellő sem késztet arra, hogy inkább egy kávézó teraszán töltsem el az időmet. Az sem fordul meg a fejemben, miután áthaladok a Széll Kálmán (lánynevén Moszkva) téren a zsúfolt embertömegeken, hogy ne legyen kedvem edzeni.

A széna téri bevásárlóközpontban lévő fitneszteremben már voltam korábban, amikor a Spinning és a Kangoo mozgásformákat teszteltem. A recepciósok még mindig cukik, segítőkészek, nincsenek fennakadások, az előre megbeszéltek szerint beengednek minket a fotóssal.

A női öltöző felé az átlátszó "üvegspirálban" lévő lépcső vezet, aminek a tetején jobbra fordulva, az ajtón túl (fél)meztelen nők között találom magam. Kiválasztom a számomra legideálisabb helyet és szekrényt, majd átöltözöm. A "spirál úton" lemegyek a kondi részleg szomszédságában található terem elé, ahol perceken belül végez az edzéssel a minket megelőző csoport.

Rajt:

Sparrowbag. Nem Jack Sparrow leszármazottjai fejlesztették ki meggazdagodás céljából, csupán egy jóllakott óvódáshoz vagy nyolcashoz hasonló kinézetű homokzsákról van szó. Voltam már hasonló edzésen, akkor Sandbaget teszteltem, ami ugyanúgy funkcionális eszköz, de fogantyúval (rózsaszín :) ) és nem csak homokkal, de vízzel is megtölthető.