Kedves Olvasóm!

A nyári szünet után ismét egy beszámolóval jövök, ami nem csak azért unikum, mert egy sokak által űzött, hétköznapi sportról van szó, de egyben a nyolcvanadik szubjektív sportcikkem is!

Rajt:

Tavasszal életem olyan szakaszába értem, ahol a futás egyre inkább kezdett a központba kerülni. A munka utáni órákba belecsempésztem az esti futásokat és indultam egy futóversenyen is - ez tényleg nagy szó, tekintve, hogy mennyire nem szerettem azelőtt a gyalogkakukkodást. Mivel nem akartam lóbáló, öt perc után kifulladó technikával folytatni az újdonsült (ám a bringát nem kiváltó) hobbimat, elmentem egy futótechnikai edzésre. Nagyon-nagyon hasznos volt!!!

Rajt:

Amíg nem volt egy komoly balesetem, addig nagyon jó viszonyt ápoltam a görkorival. A jégkorcsolyázás már az első lépés volt afelé, hogy megtörjem ezt a rossz élményt, most eljött a másik ideje is.

Rajt:

A callanetics-ről (kellenetiksz) két véleményt hallottam: nagyon jó és borzasztó. Két ellentétes kijelentés után jobbnak láttam, ha én döntöm el, hogy tetszik-e.

Rajt:

Mi is az a twerk? Gondolj egy Beyoncé klipre, valamint arra, hogyan rázzák magukat benne a szereplők. Bingó, ez a twerk! Az Amerikából indult őrületnek nem kellett sok idő, hogy hozzánk is ide érjen.

Rajt:

A Gibbon Slackline Magyarországtól kaptam egy megkeresést, miszerint ideje lenne kipróbálnom a slackline-t. Az üzenetet olvasva bután pislogtam, mivel hirtelen nem nagyon értettem, hogy miről is van szó. Te láttál már a város különböző parkjaiban vagy fákkal borított részein kifeszített kötélen egyensúlyozó emberkéket? Róluk szól ez a történet!