Rajt:

Mire asszociálsz először, amikor meghallod a tollaslabda szót? A tavaszi és nyári játékokra a frissen nyírt kerti füvön, vagy egy versenysportra? Nekem mindig az előbbi volt az első gondolatom, nem vettem komolyan, de még férfias sportnak sem tartottam, ám ez a közelmúltban megváltozott.

Impressziók:

Egy kis történelemmel kezdeném:

„A tollaslabdázás igazi elődjének Európában a “jeu volant” /repülő játék/ tekinthető, amelyet a 17. századtól kezdve főleg fejedelmi udvarokban játszottak. A tollaslabda játékot mai formájában a brit katonatisztek ismerték meg Indiában 1860 táján ’poona’ néven, azt követően honosították meg Angliában. 1872-ben az angliai Badminton városában, Beaufort herceg birtokán játszották először versenyszerűen a tollaslabdázást; innen származik a versenysportág nemzetközi elnevezése.” (Forrás: badminton.hu)

Tehát fejben most térjünk vissza a kerti meccsekre: a legtöbben műanyag tollaslabdát alkalmaznak a játékhoz, ám hiába létezik a „butított” verzió, nehezebb eltalálni, ez pedig fokozhatja a játékosok „béna vagyok ehhez” érzését. Némi halvány lilagőzzel és nulla játéktudással (mert én sosem szerettem a nagymamám kertjének frissen nyírt gyepén játszani, maximum heverészni vagy az aszfalton biciklizni) indulok neki a következő sportpróbámnak. Korábban már említettem párszor a Team Prevention-t, a fotózás alkalmával a csapat vezetőjével, Angie-vel valamint a férjével, Emillel, azaz igazi profikkal adódik lehetőségem a játszani.

Az újpesti meki mögött található tollaslabda csarnok mellett egy focipálya ("Hajrá vízművek!" felirattal a székein) és teniszpálya ad lehetőséget a mozgásra. Ha ezek mellett megpillantod a modern, színes (lila - és narancsfalú) épületet, már jó helyen jársz. Belépve egyből a pályákra lehet rálátni, a recepciós kedves a check-in-kor, az öltöző egy szinttel feljebb van – így mielőtt bemegyek átöltözni, még tudok gyönyörködni egy utolsót a pályákban. Mire kész vagyok, már a tollasütőm is glédában áll.

Két alkalommal volt lehetőségem kipróbálni a tollaslabdát. Elsőként az egyik ottani edző volt a partnerem, aki az átmozgató bemelegítés után elmagyaráz pár szabályt. Ő is megerősít abban, hogy nem műanyag, hanem tollból készült tollaslabdával lehet igazán élvezetesen játszani.

Az ütő alapfogása olyan, mintha kalapácsot tartanánk a kezünkben, a tenyeres fogás pedig arra emlékeztet, amikor a tévé előtt ülve a távirányítót fogjuk; a fogás lazaságának olyannak kell lennie, hogy akár egy tollaslabda is elférjen a tenyeremben az ütővel egyetemben.

A tenyeres ütést már a tenisz kapcsán tapasztaltam – a fonákos mellett. A mutatóujj pedig nem lehet kinyújtva (most talán azt gondolnád, hogy miért is, de ha odakerülsz, automatikusan úgy fogod tartani az ütőt). Következett a második alkalom:

Nem mennék bele teljes részletességgel a szabályrendszerbe, azonban ha téged mégis nagyon érdekel, ide kattintva elolvashatod azokat. 

Itt is visszaköszön a szívatás, ami ugyanúgy „alapja” a squashnak is: az ellenfeledtől minél messzebb érdemes ütni a labdát, ha ő hátul van előre, ha jobb oldalt, akkor balra. Tehát kitolni vele.

Mire belekezdünk, még párszor úgy lendítek vagy csapok le, mint anno a tenisz próbáján. Az első percek inkább bemelegítő jellegűek, nehezen, de oldódnak a teniszes berögződéseim, realizálom, hogy ez egy jóval gyorsabb sport könnyebb ütővel. Előbb-utóbb megtanulom, hogy nem visszük alacsonyra az ütőt, hanem mellmagasságból emeljük. És túlozva mondhatnám, hogy tulajdonképpen ennyi a gyakorlati része.

Innentől kezdve a szívatás gyakorlása és a játék kezdődik, folytatódik. Rövid idő alatt elfáradok, sőt mint kiderül, egy „normál” meccs annyira intenzív tud lenni, hogy akár 20 perc alatt véget is érhet, mert kifárasztják egymást az ellenfelek. ​Nagyjából ilyesmi tempóban:Ha visszaütés közben „pukkanó” hangot hallok, az helyes, mert azt jelenti, jól találom el a labdát.

Amikor épp nem a szervával bénázok (a fonákos könnyebben ment, juhé!) akkor is már pillanatok alatt megizzadok.

A pályán nem futunk – mert túlságosan fárasztó lenne – hanem sasszézva közlekedünk. Hamarosan eljönnek az első sikerélmények is, amikor a labda egyáltalán nem esik a földre, és akár percekig passzolgatjuk egymásnak. A többiről meséljenek a képek.

Izomláz tekintetében a „félkitörések” okozta állapot érződött, de az alkaromban és a csuklómban ugyancsak érezhető volt az edzés másnap, a sok fölfele nézéstől pedig volt egy csöppnyi nyakfájás.

Ami fontos:

Akármennyire is könnyűnek tűnik kívülről, azért ne vedd félvállról, mivel pillanatok alatt szakadni fog rólad a víz, könnyen ki is fulladhatsz, de nem mindig facsar ki annyira, mint egy zúzós edzés. Összességében jól éreztem magam, kiváló volt a hangulat, a (baráti) tollaslabda akár csapatépítőnek is ideális, azonban a magam részéről a tenisz marad a kedvenc ütős sportom.

Hol? Hodos Tamás tollaslabda csarnok (Budapest)

Mennyibe kerül?  http://www.badmintonhall.hu/palyaberles/

Mit vigyél? edzőruha sportcipővel; törölköző; víz; tollasütő és labda, ha van

Pontozás

Kínzó faktor: 8/10

Ennyire formál: 8/10

Edző: 10/10

Helyszín: 11/10

Ennyire fáj másnap mindened: 6/10