Sulyok Csillag szabadúszó testépítő, aki mostanában itthon tartózkodik, de egyébként Írországban él. Nem ért egyet a testépítés minden szegmensével, vegán étrenddel akar ebben a világban érvényesülni és megmérettetni magát, ám a május végi versenyre való felkészülése nem teljesen zökkenőmentes.

Először is öntsünk tiszta vizet a pohárba az olvasók számára: mi az alapvető különbség a vegán és a vegetáriánus étrend között?

A vegán és a vegetáriánus közötti alapvető különbség, hogy az előbbi semmilyen állati eredetű terméket nem eszik, vagy használ, ugyanis az az élőlények kizsákmányolását jelentené. Nem hord állati eredetű ruhát, odafigyel, hogy ne állatokon kikísérletezett termékeket és kozmetikumokat használjon. A mézfogyasztás vitatott dolog a vegánok között. Egy etikusan táplálkozó szerint a mézet egy állattól vesszük el, amit az magának és a családjának termelt.  A vegán minden élőlényeket szerepeltető helytől (például cirkusz, delfinárium) távol tartja magát. A sportolók között akadnak, akik csak az étkezésüket tekintve vegánok, viszont a filozófiával nem azonosulnak, így például cirkuszba ugyanúgy elmennek. A vegetáriánus étkezését tekintve nem fogyaszt húst, bár itt is vannak különbségek a típusok között. Van olyan, aki halat és csirkét is eszik, de van, aki tojást sem és csak kevés tejterméket fogyaszt.

Te melyik kategóriába sorolod magad?

Etikai okok miatt három éve lettem vegán. Az állatok kizsákmányolása húzta meg nálam azt a bizonyos vonalat. A hétköznapokban nem táplálkozom annyira egészségesen, ha megkívánok egy vegán csokit vagy fagyit, simán megeszem. Mostanában azonban sokkal szigorúbb az étrendem, mivel egy testépítő versenyre készülök vegánként.

Tehát a közeljövőben vegán testépítőként fogsz versenyen szerepelni?

Ez egy érdekes dolog, hogy én egy vegán testépítő vagyok. Testépítőnek lenni az egy életmód, vele jár, hogy valaki elkezd edzeni és az étkezésére odafigyelni. Sokan csupán egy szezon erejéig csinálják ezt, mivel eléggé felkapott lett az „egynyári testépítés”. Én azt mondanám, hogy készülök egy testépítő versenyre, de ettől függetlenül korábban is edzettem. Jelenleg olyan étkezést folytatok, aminek a célja, hogy megálljam a helyem a versenyen.  Az egészbe azért is vágtam bele, mert szeretnék később ezzel a témakörrel foglalkozni. Tervezem, hogy elvégzek egy növényi táplálkozással kapcsolatos kurzust, ami által kvázi dietetikusként étrendet tudok kreálni versenyre készülőknek vagy táplálkozási életmódot váltóknak.

Volt-e korábbi sportéleted és miért döntöttél úgy, hogy versenyezni fogsz?

A sport érdekes dolog az életemben: a szüleim hivatásos sportolók voltak, mindketten ebből éltek, ám mindig is óvtak tőle az elüzletiesedése és a tiltott szerek használata miatt. Ami vicces, mert ha kinyitunk bármilyen testépítéssel kapcsolatos irodalmat, akkor az első mondat, amibe ütközünk, hogy szteroidok nélkül nem lehet izmot építeni.

Ez az egyik oka annak, hogy szeretném megmutatni azt, hogy „tisztán”, vegánként is lehet versenyezni. Hobbi szinten a sport jelen volt az életemben, heti rendszerességgel futottam. Mellette konditerembe jártam, ahol „tipikus lányos” gyakorlatokat végeztem. 2005-2006 körül futottam az első félmaratonomat, ami rossz élmény volt, mert a felkészülésem nem volt megfelelő. Az azt követő pár évben pihentettem a dolgot, majd 2013-ban egy jótékonysági rendezvényen futottam egy félmaratont, ami akkora sikerélményt okozott, hogy néhány hónap múlva már harminc kilométert tettem meg. Mivel nagyon lefogytam a futástól, elkezdtem terembe járni. Aztán jött az ötlet, hogy mit tehetnék. Csatorna akarok lenni, aki eljuttatja a vegánok eszméjét az emberekhez. Eddig az etikai oldalt erősítettem demonstrációkkal, most az egészségügyi előnyeire igyekszem felhívni a figyelmet. Írországban (ahol élek) kezdtem el a felkészülést, de ott ennek nincs akkora kultusza, mint Magyarországon.  Az átlagéletkor felfele tolódik, és a versenyzésbe sincsenek belebolondulva, edzőt is csak Budapesten találtam. Így hazajöttem, és jelenleg is itt folytatom a felkészülést.

Hogyan készülsz fel a versenyre?

Május 30-án lesz a fő versenyem Rómában, azt megelőzően lesz még két előkészületi megmérettetésem Komáromban és Székesfehérváron. Tavaly novemberben határoztam el, hogy kipróbálom magam az idei versenyszezonban. A tömegnövelési időszakkal kezdődött – magunkra kell szednünk, mielőtt elkezdünk diétázni – amitől a lányok meg szoktak ijedni. Nálam ez három hónapig tartott, ekkor mindenféle finomságokat ettem. Vannak nyers vegán testépítők és a klasszikusak, akik jó sok fehérjét esznek. Én nem mertem elsőre a nyers vegán diétát (80/10/10 HCRV) elkezdeni, mert a bennem lévő berögződések miatt a protein bevitele volt a fejemben, azonban a következő szezonban már ezt a módot fogom választani a felkészüléshez.  Már csak amiatt is, mert mostanság az éhezés szélén állok, a nyers vegánok pedig egész nap ehetnek egy amerikai könyv szerint. A tömegnövelési időszakban négyszer edzettem (bicepsz, mell, tricepsz, has, hát, láb), a többi nap pihenő volt, és egy stretching órával egészítettem ki. Mivel szerencsére alacsony a zsírszázalékom, nem volt szükségem aerob edzésekre. Mostanság már jóval kevesebb pihenővel és több edzéssel telnek a napjaim. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy az edzők nem tudnak túl sokat segíteni a vegán diétában, ezért az étrendemet továbbra is a neten talált információk és a testem jelzései alapján alakítom. Az edzési napokkal és intenzitással is sokat kísérletezem. Az edzőmmel leginkább a pózolási technikákat gyakoroljuk. A versenyre 55-56 kg-ot céloztunk be, már közel állok hozzá.

A tömegnöveléshez milyen étrendet követtél?

A tömegnövelés időszakában nekem 4-5 g szénhidrát/testsúly volt a minimum, amit meg kellett ennem, ez elég nehéz volt. Ha kiszámoljuk, ez nagyjából 20-30 dkg rizst/bulgurt jelentett étkezésenként (lassú felszívódású szénhidrátok), zöldségekkel és gombával. Emellett sok gyümölcsöt, magokat, hüvelyeseket (bab, lencse, csicseriborsó) is fogyasztottam a szója mellett – ez utóbbira nem mondtam nemet a diéta időszakában sem, mivel jóval magasabb a fehérje tartalma, mint az említett bulgurnak és társainak. Egyfolytában tapasztalom, és sokat is tudok mesélni a diéta keménységéről, a lelki oldaláról, amely néha embert próbáló.

Az embert próbáló részéről több bejegyzés is árulkodott a közösségi oldaladon. A felkészülés valóban ennyire hullámvasút-szerűen zajlik – érzelmi kilengésekkel?

Két véglet van: nagyon jónak vagy borzasztóan rossznak tartom magam. Minden cél előtt (bármiről is legyen szó) van egy rész, amikor nagyon pörög a dolog, aztán eljön a legjobb rész, majd a „bezuhanás”. Nekem nemrég jött el a bezuhanós rész, de akkor már megvettem a repülőjegyet Rómába. Ha valaki versenyre készül, ez benne van, és nem valamilyen vitamin hiányától függ a kedélyállapota. A csillogásig a legnehezebb eljutni: a legkönnyebb az edzés, a közepesen nehéz rész a diéta, a legnehezebb mindezt bemutatni. Számomra a pózolás megtanulása volt a legnehezebb – hiszen fontos, hogyan mutatod be a munkádat a színpadon – és ezt nem is tanítják meg az edzések alkalmával. Ha bárki komolyan gondolja a versenyzést, a pózolást is számba kell vennie, és figyelnie kell rá.

Áprilisban szerveztél egy 24 órás vegán futást. Mi volt a legfőbb célod vele, a futásra vagy az étkezésre akartad felhívni a figyelmet?

A rendezvény egy vegán barátom ötlete volt, aki egyébként nagyon sokat fut. Megkeresett, hogy segítsek neki, mivel korábban már szerveztem futóversenyeket. „A vegánok nem tudnak sportolni”, „a vegánok gyengék” illúziókat akartuk eloszlatni a rendezvénnyel. Inkább egy jó hangulatú buli volt, nem verseny, ahol a szponzorok mellénk álltak és iroman-ek, maratonisták is tiszteletüket tették. A pozitív visszajelzések miatt hagyománnyá akarjuk tenni, ezért már júniusra is tervezünk egy tizenkét órás futó rendezvényt.

Kiknek ajánlod ezt a táplálkozásmódot?

Ez nem kérdés, mindenkinek! A témával kapcsolatban többször elolvastam a Kína-tanulmányt, az állatkísérleteket kifogásolom benne, mivel a kísérleti patkányokat semmibe veszik és kísérleteznek rajtuk azért, hogy valaki meggyógyulhasson. Azt gondolom, hogy az embereknek maguknak kellene meggyógyítani a saját szervezetüket, hogy ne lehessenek betegek. A természetanya számtalan lehetőséget kínál hozzá (zöldségeket, gyümölcsöket, magvakat stb.). Mondjunk nemet a gyógyszerekre és a mesterséges élelmiszerekre, amikkel megbetegítenek minket! Olyat kell enni, ami épít, és olyat nem, ami leépít! A tudás a birtokunkban van, és megelőzhetjük a betegségeket.