Adorján júniusban indult el, hogy megkerülje a Földet egy barátjával – két keréken. Legutóbbi bejelentkezése után most ismét hallunk felőle: kiderül hogyan érzik magukat oltások nélkül, általában hol hajtják álomra a fejüket és hogy másképp csinálna-e valamit, ha ismét elindulna világot látni.

Hány országban jártatok eddig Földkerülő utatok során?

Tizenhárom országban bringáztunk ezidáig, miután elhagytuk Magyarországot. Még pedig: Szerbia, Bulgária, Törökország, Grúzia, Örményország, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tadzsikisztán, Kirgizisztán, Kina, Pakisztán, India.

Melyik volt az eddigi kalandjaitok közül a legkiemelkedőbb - bármilyen tekintetben?

Elsőre a Pamír-fennsík ugrott be, ami Tadzsikisztánban található. 21 napig bringáztunk 3-4 ezer méter magasan fekvő, lélegzetelállítóan szép tájakon, ember által ritkán lakott területeken, miközben küzdenünk kellett az oxigénhiánnyal, a hóval, a faggyal és a szegényes étrenddel. A legmagasabb pont, ahol biciklivel áttekertünk 4655 méter volt, és egyszer sátraztunk úgy, hogy kint -10 Celsius fokot mutatott a hőmérőm.

Mi volt a legnagyobb tanítás, amit az úttól kaptál?

Ez az én kérdésem! :) Emellett elgondolkodtató. A rendszeres fizikai és mentális kihívás által lelkileg megerősödtem, növekedett az önértékelésen és az önbizalmam. Az önértékelés pedig a boldogság egyik alappillére. Tehát az utazás megerősít és felszabadít. Érdekes…

Ha visszamennénk ahhoz a júniusi naphoz, amikor elindultatok, szerinted ismét vállalkoznál az útra, esetleg valamit máshogy csinálnál, vinnél magaddal más dolgokat is?

Persze, ismét elindulnék! Fantasztikus ez az utazás, olyan mint egy gyönyörű, színes költemény. Mindenem megvan, ugyanazt vinném, ami most nálam van.

Már korábban is említetted, hogy mindketten oltások nélkül indultatok útnak. Azóta előfordult, hogy legyengültetek vagy betegek lettetek?

Nekem egyszer fájt a torkom a Pamírban, Ádámot a hasmenés támadta meg. December közepén érkeztünk Indiába, csapvizet iszunk és utcai étkezdében szoktunk kajálni. Az egészségi állapotunk kirobbanóan remek és ilyen is marad! 

Mi a helyzet az alvással? Mindennap máshol hajtjátok álomra a fejeteket, ahogy puffan alapon?

Nagyjából igen. Amikor elindulunk reggel, még nem tudjuk hol fogunk aludni este.

Ahogy az öreg Herakleitosz mondta: "A világon egyetlen dolog állandó: a változás." 

Időnként meg szoktunk állni pár napra, hogy pihenjünk és feldolgozzuk a sok-sok csodát, történést, amit megtapasztalunk. Sajnos néha a vízumok beszerzése miatt is meg kell állnunk.

Milyen kultúrákkal ismerkedtetek meg eddig?

Összefoglalom a számomra érdekes társadalmi szokásokat, tudást, művészeteket, vélekedést. Úgy köszönnek meg valamit a muszlimok, hogy a jobb kezüket a szívükre teszik és kicsit meghajolnak. Tetszettek a sziklába vájt gyönyörű templomok és barlangok a törökországi Kappadókiában. Türkmenisztánban nagyon szép, színes ruhákat hordanak a nők, Iránban hatalmas mecsetek vannak. Az ottani lakosok sajnálják (érthető módon), hogy a nyugati média lejáratja őket, terrorista országnak állítják be, pedig pont az ellenkezője igaz: sokat tanulhatnánk tőlük barátságról, vendégszeretetről, - ugyanez igaz Pakisztánra is. Iránban és Türkmenisztánban is népszerű a Modern Talking.

Tadzsikisztánban a Pamíron pedig tehéntrágyával fűtenek. A muszlimok iszlám bankrendszert használnak, aminek alapvető elve, hogy a profitot és a veszteséget meg kell osztani, valamint tilos a „riba”, azaz a kamat. Kínában birkaherét és birkaagyvelőt is lehet kapni a piacon.

Pakisztánban kifejezetten boldogak és menők az emberek. Hosszúszárú pólót hordanak és guggolva pisilnek a férfiak (és heteró beállítottságuk mellett is kézen fogva közlekednek). Ugye emlékszünk, hogy oviban, alsóban mi is így jártunk osztálytársainkkal és barátainkkal? Nagyon érdekes és intenzív agymosást kaptunk anno, miszerint két férfi ha kézenfogva közlekedik csak homi lehet. Pedig szerintem a szeretet és bizalom egy kifejezése. Eleinte nekem is furcsa szokásnak tűnt, mára már megértettem. Ádámmal, a társammal mindenesetre nem járunk kézenfogva. :)

India nagyon színes ország, van minden. Jellemzően hindu vallásúak az emberek, mindenfelé templomokat és oltárokat  építenek isteneik tiszteletére, sok helyen mezítláb járnak az emberek.

Hogyan bírják a bringáitok a kiképzést?

Hűséges paripáink remekül helytálltak eddigi utazásunk során. Jól bírják a gyűrődést, csak kisebb szervízelésekre volt idáig szükségük.

Ennyi idő elteltével már furcsa, ha pár napig nem ültök a bringán vagy inkább üdítő hatással bír?

Nem furcsa, időközönként meg szoktunk állni pihenni, vagy épp vízumot intézni. Továbbra is imádok bringázni, a napokban szupertisztára mostam Zümit, mindent beállítottam rajta, aztán döngettem vele egyet a városban, bírtam. Ja és mivel spéci gearboxos, szíjhajtásos biciklink van, mindenki érdeklődéssel fogadja. Néha már-már szupersztárokként kezelnek minket.

Mennyire sikerül tartanod a speciális étrendedet? Előfordult, hogy húst is ettél?

Nyers vegánként indultam útnak, az út során azonban ezt nem tudtam tartani. A gyümölcsök sokszor drágák vagy elérhetetlenek voltak, ezért tejterméket, tojást is fogyasztottam. A testi/lelki megpróbáltatások miatt először lefogytam, aztán meghíztam. Indiában olcsó a gyümölcs, plusz olvastam egy fantasztikus könyvet, a világbéke étrendet, emiatt újra vegán étrendet tolok és szeretném is tartani.

Hol ünnepeltétek a karácsonyt és a szilvesztert, hogyan telt?

A karácsony megamenőre sikerült, köszönhetően egy Puskar nevű indiai városnak, ahová "véletlenül" kerültünk. A kisváros arról híres, hogy ezer templom található itt és egy varázstó. Templomokban és ashramokban jártunk, szép és különleges szertartásokat csináltunk, doboltunk, énekeltünk, az ott töltött öt nap alatt teljesen feltöltődtünk. Internet is volt a szállásunkon, így a családdal is együtt voltunk interurbán. Szilveszter este pedig már 11 körül aludtunk.

Mennyit tudtok a külvilággal kommunikálni?

Változó, egy-két heti rendszerességgel szoktunk csetelni, skypeolni, videofonálni.

Mi a helyzet a honvággyal?

Ez nagyon jó kérdés. Az első pár hónapban gyakrabban rámtört, mint mostanában. Nagyon fel tud tölteni, ha tudok beszélni anyukámmal, a tesóimmal és a barátaimmal. Egy tartalmas beszélgetés után nincs emelkedő, ami akadályként mutatkozna előttem. Ami még érdekes, hogy mióta földrajzilag eltávolodtam a szeretteimtől, mélyebb és nyitottabb a kapcsolatunk.

Mit üzensz a blog olvasóinak?

TV, rádió, média, főnök, politikus, szülők, szomszédok, munkatársak. Mindenhonnan kapjuk az ívet, hogy mit csináljunk, hogyan viselkedjünk. Így aztán jól összezavarodunk, és elhagyjuk a pályát. Nincs többé “go with a flow”, nincs full power. Rendszeres időközönként vonuljatok el a természetbe valahová (tó, fák, hegyek, stb.), és maradjatok ott lehetőség szerint akár több napig, hogy lecsillapodhasson a belső zavar, így önmagatokra találhattok és feltöltődhettek! Nagyon megéri! :)