Rajt:

Édesanyám egyik ismerőse javasolta a helyet, fogalmam sem volt róla hova megyek és mit csinálok majd, csak annyit tudtam, hogy táncolni fogok egy olyan stílust, ami kb. 10 éve debütált Magyarországon. Egy kedves srác ismerősömmel az oda úton véletlenül össze is futottam a villamoson, és amint elmeséltem neki az úti célomat, csak annyit mondott, hogy a Nia az a mozgás, amit ha a harmadik-negyedik randin bedob a srác a lánynak, akkor nyert ügye van. Egy ilyen „ajánlás” után még kíváncsibb lettem…

Impressziók:
Az Andrássy utat nem kell senkinek sem bemutatnom. Miliője, boltjai és épületei világhíresek – nekem legalábbis biztosan a nagy kedvencem – ezért is fura, hogy amikor az Írók boltját elhagyva, ám a következő sarok előtt befordulva a Radnóti Színház művész bejárójának ajtajánál találom magam, csak épp nem a színészekhez tartok, hanem egy holisztikus fitnesz órára. Hogy mire?
Jól olvasod! Igen, a tánc megközelítése másfelől – spirituális úton. De erről majd később…
A második emeltre baktatok, a lakásban még sehol senki és 10 perc múlva kezdődik az óra. Ahogy ez tudatosul bennem, Kinga (az oktató) abban a szent minutumban lép ki a liftből és beenged mindenkit, aki az ajtó előtt várakozik.

A ráhangolódás óra előtt

A lakásból mozgásstúdióvá alakított helységeknél gyakori, hogy nincs külön öltöző, csak egy függönnyel leválasztott zuhanyzó nélküli rész, ez itt is így van. Éppen öltözök, miközben fél füllel elkapom a többiek csacsogását, amelynek a gyerekek és/vagy a belső gátak, problémák, a témái, illetve azok „más” oldalról való megközelítése és megoldása.
A következő percekben már a táncteremben állok szemben a tükörrel és várom a számomra még mindig ismeretlen edzés kezdését.

A kezdetekkor Kinga közli velem az egyetlen szabályt: ami nem esik jól azt nem muszáj csinálni, de valamilyen módon folyamatosan kell mozogni.

Bemelegítünk

Elkezdődik a bemelegítés, táncmozdulatokkal, karlendítésekkel, egyelőre nem gyorsan, a lágy, lassúcska zene ritmusához igazodva.

Az alapkoreográfia mellett előre-hátra, jobbra-balra mozdulatok összekapcsolása zajlik, ami a két agyféltekének az összehangolása és stabilizálása miatt fontos.
Az előre-hátra rúgások között a lépegetésekkor a felhúzott combunkat, illetve annak az oldalnak a fenékrészét paskoljuk (viccesen hangzik leírva, de itt nem szokatlan).

A kéz és láb szintén egymásra tud hangolódni, ezért egyszerre használjuk őket, olykor ütünk és rúgunk velük. Az sem ritka, hogy valaki sír vagy jó értelemben elveszíti a kontrollt a belső feszültségek és problémák feloldása közepette – ezúttal nem találkoztam síró, hanem csak önfeledt lányokkal.
„Nem baj, ha elrontod az amúgy könnyen követhető koreográfiát, azt csináld, amit a tested enged…” – az edző szavai járnak a fejemben a hétköznapi gondolataim mellett.

Kinga fekete ruhájában nagy hévvel és energiájával trappol, miközben én azon gondolkozom, hogy  – pedig nem kéne – a legforgalmasabb „divatos” úton a szürrealitás óráját élem át. De ha a többiek is elvégzik a feladatot, hát miért pont én lógnék ki? Csinálom és egyre inkább élvezem, hiszen itt nincs jó vagy rossz lépés!

Átszellemültem

Kinga ha épp nem balerina módjára mozgat át bennünket (úgy, hogy közben nem számol és nem tudjuk mi a következő lépés), akkor a „beszivárgási” feladatot, osztja ki nekünk. Semmi titkos ügynök dolog nincs benne, ez csak annyit jelent, hogy egymást kerülgetve, szertelenül, mindenféle korlát vagy szabály nélkül ugrálunk, szökkenünk a teremben ide-oda 1-2 percig.

Egyszer goa zenére majdhogynem Ozora-szerű vagy Sun fesztivál-féle lazasággal – sosem voltam egyiken sem, ezért csak tippelem - és átéléssel, máskor „hippi” zenére úgy, ahogy egy boldog kislány kergeti a pillangókat a réten.

A végén nyújtással zárunk, lecsendesülünk és jóga-szerű rövid relax után, törökülésben megköszöntük magunknak, hogy elmentünk az órára és ezáltal tettünk az egészségünkért.
Végül álló helyzetben jön a befejezés: egyet előrelépünk azaz „visszalépünk a valóságba”, az adott napba.

A két alkalom alatt szerzett benyomásaim sem feltétlenül elegek arra, hogy teljes óra tematikát írhassak belőle, ellenben a megtapasztalt impressziókra figyeltem közben…miután elhagytam a termet olyan érzésem volt, hogy lelassult körülöttem minden (komolyan!), a Budapest imádatom ismét előjött, és nem a forgalommal vagy az érkező buszommal foglalkoztam, hanem inkább sétáltam még egy megállót, hogy megéljem a pillanato(ka)t. A mozgásból fakadó mozdulatok ezt váltották volna ki belőlem? Mindenesetre bármennyire is  szürreális volt közben, az utóhatásai nagyon tetszettek.

Ami fontos: 

Nem izzadtam annyira meg edzés közben, bár a jógánál sem szoktam. Ha szempont, hogy ne legyél teljesen csuromvizes óra után, akkor ez jó pont a Nia számlájára. Ugyanakkor fel kell érni egy szintre valakinek, ha ezt szeretné csinálni. Összetett mozgás a Nia, nem lehet olyan könnyen definiálni, hiszen több sport ötvözéséből alakult ki – nincs két egyforma óra - és a lényege, hogy megadja az örömöt, a felszabadultság érzését. Niázni az jár, aki többet szeretne, élményt akar magának, kitolni a határait és megtapasztalni, ám nem feszegetni őket – mindezt mezítláb vagy zokniban.

Hol? The Shift, Budapest VI. Andrássy út 35.
Mennyibe kerül? http://theshift.hu/arak/
Mit vigyél? kényelmes edzőruha (ha fázós vagy, zokni) és víz
Férfi/nő arány: 100% nő

Pontozás
Kínzó faktor: 5/10
Ennyire formál: 7/10
Edző: 9/10
Helyszín: 9/10
Ennyire fáj másnap mindened: 5/10