Rajt:

„A magyarok nyilaitól ments meg Urunk minket” – szólt az a fohász, amelyet rendszeresen mormoltak Nyugat-Európában a kalandozó magyarokról, egészen a középkorig. Nem véletlen, hogy a harcias magyar virtusból valami megmaradt a jelenkori magyaroknak, csak őseiktől eltérően ezt nem íjászkodással vezetik le. Nyilván ennek az olimpián is bejáratos sportnak is van expert szintje, én mégis arra voltam kíváncsi, hogy egy órára betévedve, némi elméleti és gyakorlati oktatás után mit tudok virítani első körben.

Ahogy én láttam:

Elsőre azt gondolná az ember, hogy egy íjász terem csak kieső helyen lehet, hiszen szükség van a térre. Ellenben ez a helyiség frekventált helyen, a Móricz Zsigmond körtér közelében található. Az először trükkösnek tűnő ajtó kinyílik egy kis erőkifejtéssel, majd a lépcsők a szuterén helyiségbe vezetnek, bele az íjak tömkelegébe, akárcsak egy kiállításon. Miután átveszem a váltócipőt és belépek az íjász terembe, azonnal szakszerű oktatást kapok egy nagyon jó fej tanártól, aki egyben a bolt tulaja is, ő Cselőtei Péter. Elég VIP-es a fogadtatás is, hiszen az egész pálya le van foglalva nekem és a jóbarátomnak, aki elkísért. Pétertől már az elején megtudjuk, hogy sok hollywoodi filmben csak imitálják az íjásztechnikát – a példálózást kihagyom –, a lövésekről nem is beszélve. Hiszen a helyes lövési technika többek között arról ismeretes, hogy hátizomból dolgozik közben az íjász.

Technikailag lövésem sem volt mit hogyan kellene csinálni, hiszen kívülről nézve nagyon egyszerűnek tűnik. Az olimpiai íjászat 48 pontból áll, Péter a tanítványainak ezt lebutította ötre:

1. Figyelem
2. Támasztás (nem(!) markolni kell az íjat az előrébb lévő kezünkkel)
3. Könyök hátrafordítása
4. Váll nincs felhúzva, miközben a lapockák zárva vannak
5. Az íj fix pontra húzása három ujjbeggyel, majd oldás (a csípő mindig a lövés irányába mutat)

Először egy gyengébb íjat kapok, amivel lassan, megfontoltan tudok a célra lőni – bár ez is relatív – amíg megtanulom a helyes technikát. Pár lövés és folyamatos kijavítások után sikerül eltalálnom a szivacsokat, Péter hozzá is fűzi, hogy mindenki sokkal jobban lő ösztönből, ezért nem is javasolja, hogy célozzak.

Ahogy valaki jobb vagy bal kezes, ugyanúgy lehet valamilyen szemes is. Ennek megállapításához háromszögbe kell formálnom a két kezemet és belenézni úgy, hogy közben az egyik szemem csukva van. Ahogy nézek a cél felé, kiderül, hogy bal szemes vagyok, hiszen ha azzal a szememmel kuksolok a háromszögbe, csak akkor látom a célt magam előtt. Leírva furának hangzik, de igen hasznos tud lenni, mellesleg nem hiszem, hogy lenne összefüggés a szemesség és a kezesség között.

Azért a végére még kapok egy alkarvédőt is, aminek segítségével a visszacsapódó íj idege nem okoz nyolc napon túl gyógyuló sérülést és hatalmas lila foltokat az alkaromon.

Ahogy vége az egy órának és a szivacsokból kihúztuk az összes nyilat, a hely máris átalakul jiu jitsu barlanggá.

Ami fontos:

Azonnal sikerélmény. Amikor először, ténylegesen elengedem az íjat, azaz lőni merek, valami nagyon jó érzés ragad el közben. Hiába lövök olykor csak a vakvilágba, a szivacsok irányába, annyira élvezem és játékként fogom fel, mint amikor a gyerekek fából eszkábálnak maguknak íjat és odaképzelik a lövéseket.  Péter is megerősíti, hogy ez így van rendjén.

Hol? Csodaszarvas Íjászbarlang, XI. Budapest Siroki utca 4.
Mennyibe kerül? http://old.ijaszat.eu/weblapok/kapcsolat/index.php (minden a bejelentkezésről)
Mit vigyél? váltócipő
Férfi/nő arány: megoszlik

Pontozás

Kínzó faktor: 4/10 (védőfelszereléssel kimondottan élvezhető már először is)
Ennyire mozgat meg: 8/10
Edző: 11/10
Helyszín: 7/10
Ennyire fáj másnap mindened: 7/10 (az alkarod tuti)