Rajt:

Az online postafiókomba szerencsére egyre több megkeresés érkezik edzőktől. Nem volt ez másképp az aikidó esetében sem. Az oktató egyszer csak írt nekem. Örömmel fogadtam el a meghívást az órára, mivel ezzel a sporttal (sajnos) még köszönőviszonyba se kerültem eddig.

Az aikidó a test és az elme fejlesztése, edzése. Morihei Ueshiba különböző harcművészetekből (köztük a Judóból, az Aiki Jujutsuból) alakította ki saját stílusát, az aikidót. Az említett úrnak köszönhetően épült be a köztudatba, ezért őt tekintik az aikidó alapítójának és Osensei-ként, azaz "Nagymesterként" hivatkoznak rá. Az aikidót ezen a néven 1940 óta tartják számon Japánban az ottani állami szervek.

Ahogy én láttam:

16. kerület, Sashalom, közösségi terem, új, tiszta öltözővel és tornateremmel. Kezdésnek tatamikat rakunk le, hogy majd azokon gyakorolhassunk. A bemelegítő futó körök után japán térdeplő ülésbe huppanunk - mindkét nemnek a sarkán kell ülnie, a nőknek összezárt lábbal, a férfiaknak két ökölnyi távolsággal a lábuk között - majd meghajolunk.

A hierarchia fontos része az aikidónak, és annak megfelelően elvárt a tisztelet. Fontos megjegyezni, hogy az aikidó nem sport, ezért verseny sincs belőle - kivéve Amerikában.

Rajt:

A wikipédia szerint a taekwondo koreai eredetű harcművészet. A szó jelentése: a lábbal és kézzel küzdés művészete. A japán karatéhoz való hasonlósága szembetűnő abban, hogy szintén ütéseken, rúgásokon, hárításokon alapul. Ezen kívül az öltözete, a harci technikái, valamint a fokozatrendszere is nagyban hasonlít a karatéhoz. Ennyi volt a "reklám" szöveg.
A harcművészetekhez eddig nem sok közöm volt a thai boksz, valamint az Ironbox kipróbálásán kívül. Farkasdi Thomas barátom bajnok volt és nemcsak hogy meginvitált, de ő is részt vett velem együtt egy edzésen.